A Miniszterelnöki Hivatal égisze alatt a héten megalakult a Szórvány Tanács. A tizenöt fős testületben olyan elismert szakértők foglalnak helyet, akiknek eddigi munkássága, szakértelme, tapasztalata garantálja a grémium hatékony, eredményes tevékenységét, jelentette ki az alakulást követő sajtótájékoztatón Gémesi Ferenc, a MEH kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára.
A testület megalakulását követően a magyar sajtóban többen bírálták, hogy egy ilyen tanácsot éppen a Miniszterelnöki Hivatal hozott létre, állítván, hogy abba a kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárság vezetőségének „baráti köre” kapott meghívást. Gémesi Ferenc lapunknak nyilatkozva igyekezett ezt az állítást cáfolni:
– A média egy része azzal vádol bennünket, hogy az egész Szórvány Tanács egy balliberális baráti klub, amelynek tagjai semmiféle kapcsolatban nem állnak a szórvánnyal, s szakértőknek sem nevezhetőek. Ez badarság, ráadásul például vajdasági viszonylatban még értelmezni is nehéz a „balliberális” fogalmát, a gyakorlati alkalmazásáról nem is szólva.
Mi késztette a Miniszterelnöki Hivatalt arra, hogy létrehozza a Szórvány Tanácsot, és milyen alapon kérték fel annak tagjait a részvételre?
– A Szórvány Tanácsot ugyan a MEH kisebbségi- és nemzetközi ügyekért felelős szakállamtitkársága hívta életre, s további tevékenységét is segíteni szándékozunk, de ugyanakkor fontosnak tartom leszögezni: ez a fórum egy szakmai testület, amelytől tudatosan igyekszünk távol tartani a politikusokat, közhivatalnokokat, a másfelé elkötelezett személyeket. A létező politikai fórumok és pénzosztó szervezetek mellett úgy láttuk, lenne helye egy olyan szakmai testületnek, amely a kormányzat felelősségi körébe tartozó döntések szakmai megalapozottságát elősegíti. Fontosnak tartottuk, hogy legyen egy régiókra épülő nagy stratégia a szórványmagyarság ügyében. Ezért hívtuk életre ezt a testületet, s ezért biztosítjuk a hátteret a működéséhez. De sem politikai, sem igazgatási értelemben nem kívánjuk befolyásolni a tanácsot. Egyébként ezért is választott a grémium határon túli elnököt magának a muravidéki Göncz László személyében.
Ha áttekintjük a Szórvány Tanácsot alkotó személyek névsorát, olyan egyéneket találunk, akik hosszú évek, évtizedek óta elméletben és gyakorlatban is foglalkoznak szórványügyekkel. A testület nem pénzosztással, hanem kifejezetten stratégiaalkotással és a többi döntés szakmai megalapozásával foglalkozik. A politikusok, aki szórványkérdésekről is dönthetnek (mint ahogyan minden másról is), rendelkeznek a megfelelő intézményekkel, fórumokkal ahhoz, hogy meg is hozzák ezeket a döntéseket. A Szórvány Tanács viszont olyan testület, amely nem a politikai delegáláson alapul, hiszen szakértőket nem a politikai hovatartozás, hanem a szakértelem alapján választ az ember.
Sólyom László köztársasági elnök működtet egy hasonló, szakértőkből álló, nem pénzosztó és nem döntéshozó testületet, amely nemzeti stratégiai kérdésekkel foglalkozik. A két grémium között van átjárás vagy kapcsolat?
– Az a helyes hozzáállás (szórványügyben biztosan), ha minél többen foglalkoznak a kérdéskörrel megfelelő megalapozottsággal. A Szórvány Tanács kimondta: ez nyitott testület, mindenkit vár, és kész együtt dolgozni mindenkivel, aki szakmai bázison a szórványüggyel foglalkozni akar. Nem versengő testületek létrehozása volt a cél, hanem az, hogy a kormányzat számára kötelezettséget jelentő feladatoknál (magyarán: a támogatáspolitikai rendszer megszervezésénél és működtetésénél) legyen egy olyan elméleti/szellemi háttér, amely segíti munkánkat. Természetes, hogy a tanács tagjai a közélet számos más területén is jelen vannak; a köztársasági elnök testületében, a saját régiójukban, a nemzetközi szervezetekben.
Az utóbbi időkben jelentősen felgyorsult a szórványosodás, olyan területek, amelyek még egy évtizeddel ezelőtt a tömbmagyarsághoz tartoztak, ma már kifejezetten szórványnak tekinthetők. Ha ezt vesszük figyelembe, nem megkésett egy kissé a szórványra való figyelemösszpontosítás?
– A tanács ülésén is elhangzott: 18 éve várnak a szakemberek arra, hogy kormányzati részről érkezzen egy felkérés, és létrejöjjön végre egy intézményes háttér a szórványügy szakmai döntésmegalapozó munkájához. Ha ezt nézzük, hamarabb is létre lehetett volna hozni egy ilyen testületet. Mégis fontos, hogy legalább most létrejött ez a grémium. Ráadásul azok az eszközök, melyek ma a rendelkezésünkre állnak, néhány évvel ezelőtt nem is voltak adottak. Szórványügyben ugyanis nemcsak a magyar (vagy más állami) költségvetési támogatás a fontos, hanem azok a máshonnan bevonható források is, amelyek korábban nem léteztek. Ma már hatékonyan erősíthetőek azok az együttműködések, amelyek a határok két oldalán élő magyarságot összefogják. Illúzió lenne, ha azt mondanánk, hogy holnap, két hónap múlva vagy a jövő év végére megállíthatjuk a szórványosodást, de vannak eszközeink, amelyekkel lassítható ez a folyamat.
