Felgyorsultak az események a nemzeti tanácsokra vonatkozó törvény meghozatala körül. Miután az illetékes minisztérium által megbízott munkacsoport elkészítette a törvény tervezetét, jelenleg az társadalmi közvitán van. A magyar közösség, illetve a Magyar Nemzeti Tanács szempontjából már pontos és szoros határidők is vannak: november 12-ig, azaz holnapig lehet véleményezni a tervezetet, majd azok alapján az MNT november 14-i, pénteki zentai ülésén dönt esetleges módosítási indítványairól.
A nemzeti tanácsok munkájára és jövőjére vonatkozó kérdések közül a két legjelentősebb a választás módjának, illetve a hatásköröknek a kérdése. Ma kezdődő, és holnap folytatódó kétrészes írásunkban ezt a két kérdést járjuk körül részleteiben is, a téma egyik legjobb ismerőjével, dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségügyi titkárral.
A legtöbb vita, legalábbis magyar szempontból, a megválasztás módjának kérdése körül zajlott. Tehát milyen módon választják majd a nemzeti tanácsokat?
– A magyar közösségen belül kialakult egy olyan nézet, amely szerint a nemzeti tanácsokat közvetlenül kell megválasztani, külön választási névjegyzék alapján, szabad, többpárti, demokratikus választáson. Ez szakmai szempontból is védhető, viszont több olyan nemzeti közösség is van, amelyek megalakították a nemzeti tanácsokat, és mégsem szeretnének közvetlen választásokat. Ebből az következik, hogy a demokratikus megoldás csak az lehet, ha a nemzeti tanács névjegyzékes, közvetlen megválasztásának lehetőségén kívül nyitva hagyjuk a kaput a közvetett választás számára is. Ez elméletileg nagyon könnyű lenne, jogtechnikailag viszont roppant nehéz feladat. Mert felmerül a kérdés, mitől függ, hogy közvetlen lesz a választás, vagy pedig közvetett. Ezt a kérdést kellett úgy megoldani, hogy végül is a közösségtől függjön. Ne a minisztérium és ne a nemzeti tanács elnökének, vagy valamelyik párt elnökének a véleményétől, hanem magától a közösségtől.
Hogyan lehet ezt kivitelezni, és egyáltalán, hogyan lehet összeállítani a választói névjegyzéket?
– Azt kellett megoldani, hogy hogyan lehet alkotmányos, demokratikus emberi jogokat tiszteletben tartó módon összeállítani a választási névjegyzéket. Mert könnyű azt mondani, hogy legyen külön névjegyzék, de gyakorlatilag megvalósítani nehéz, mert ilyen névjegyzék nem létezik. Azt volt különösen nehéz megoldani, hogy jelen legyen az önkéntesség eleme is, de mégis össze tudjon állni a névjegyzék, azaz az adott kisebbség tagjainak a többsége szerepeljen ezen a névjegyzéken. A megoldást végül abban találtuk meg, hogy kikutattuk, létezik egy önkéntesség alapján megvallott, nemzetiségi hovatartozásról szóló, ha nem is névjegyzék, de statisztika. Ezt a nyilvántartást a Belügyminisztérium vezeti a lakóhely-nyilvántartás részeként, ugyanis a lakóhely bejelentésekor a polgárok önkéntesen megvallhatják a nemzeti hovatartozásukat is, és azt hiszem, hogy a polgároknak legalább fele ezt meg is tette.
Ez alkalmas arra, hogy létrehozzák a névjegyzéket?
– Az igazság az, hogy nem, mert ezek az adatok ugyan önkéntesen lettek megadva, de más célra, közvetlenül névjegyzék létrehozására tehát nem használhatók fel. Ez okozza itt a jogi nehézséget, amit úgy hidaltunk át, hogy a Belügyminisztérium nyilvántartása és a választói névjegyzék alapján a kisebbségi minisztérium össze fog állítani egy névjegyzék alapjául szolgáló ideiglenes jegyzéket. Nos, ezen jegyzék meghozatala után levélben értesítenek minden polgárt arról, hogy rajta szerepel ezen a jegyzéken, és eltávolíttathatja magát róla egy nyilatkozattal. Ha ezt megteszi, elfogadják, ha pedig nem, akkor a minisztérium úgy tekinti, hogy önkéntesen hozzájárult, hogy szerepeljen a névjegyzéken. Bárki ellenőrizheti, hogy rajta van-e a szóban forgó jegyzéken, illetve aki nem kapott efféle értesítést, kérhet egy arra rendszeresített űrlapot, s annak alapján felveszik a névjegyzékbe. Így alakul ki majd egy választási névjegyzék, amelyen rajta lesz majd több mint a fele a felnőtt kisebbségi közösséghez tartozó lakosságnak – legalábbis a statisztikák alapján.
Ez a magyar közösség szempontjából mit jelent?
– Hozzávetőlegesen 120 000–125 000 embert, s ha ez meglesz, akkor automatikusan beindíthatjuk a közvetlen választási rendszert. Ha az adott közösségnek nem lesz rajta az 50 százaléka, vagy azért, mert eltávolíttatták magukat az ideiglenes jegyzékről, vagy mert nem voltak rajta, akkor automatikusan elektori választásra kerül sor. Ez a szabály lehetővé teszi, hogy elmondhassuk, a közösség döntötte el, milyen legyen a választás. Mert, ha lekerültek a névjegyzékről az emberek, azzal gyakorlatilag döntöttek arról, hogy nem akarnak közvetlen névjegyzékes választást. Vagy, ha rajta hagyták magukat, esetleg kérték a feliratkozást, akkor aktívan vagy passzívan tanúbizonyságot tettek a névjegyzékes választás mellett.
Milyen lesz a közvetlen választási rendszer?
– Részarányos, listás, küszöb nélküli, amelyen a névjegyzéken szereplő polgárok bizonyos százalékának bíróságilag hitelesített támogatásával lehet listát állítani. Ez hasonló a nagy választások rendszeréhez, külön választási intézmények jönnek létre a szavazás lebonyolítására. Független lesz a választás az általános választástól, az egész ország területén lesznek választói körletek és szavazóhelyek, minden kisebbség tagja, mindenki, aki a közvetlen választás mellett döntött, szavazni fog, csak a szavazólapok lesznek másmilyenek. Természetesen mindenki a saját közösségének a nemzeti tanácsát fogja megválasztani. Ez a választási rendszer megfelel annak a követelményrendszernek, amelyben nemcsak a Magyar Koalíciót alkotó pártok egyeztek meg, hanem azok a széleskörű társadalmi konferencián résztvevők is, akik elmondták véleményüket, például az egyházak képviselői, vagy a társadalmi szervezetek képviselői. Most már csak a minisztérium rátermettségétől, az ott meglévő szakmai kapacitástól, a magyar közösség akaratától függ majd, hogyan lesz megválasztva a Magyar Nemzeti Tanács.
