A média részleges privatizációjának köszönhetően az elmúlt néhány év során nagy változás állt be Vajdaság média-térképén. A Vajdasági Újságírók Független Egyesülete kezdettől fogva arra törekedett, hogy viták, kerekasztal-beszélgetések, nézetegyeztetések alkalmával a médiában dolgozók, a médiát pénzelők és a médiafogyasztók elmondhassák véleményüket arról, mi lenne a legjobb megoldás. A közszolgálatiság több alkalommal felmerült, de ebben a kérdésben a mai napig nem született végső megoldás, ugyanez mondható el a kisebbségi médiára vonatkozóan is. A privatizációt leállították, most pedig ott tartunk, hogy újból keressük a lehetőséget a kisebbségi önkormányzati média vagyonjogi és pénzelési kérdésének megoldására.
Egyfajta vitaindítóként is felfogható, amit a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete és az EBESZ szerbiai képviseletének közös szervezésében megtartott A kisebbségek médiaprivatizációjáról szóló kerekasztal-beszélgetésen Dinko Gruhonjić, az egyesület elnöke mondott el.
Maja Sedlarević, a Tartományi Képviselőház alelnöke elmondta, hogy Vajdaság sajátosságait, a többnyelvűséget szem előtt tartva kell megszervezni a kisebbségi média privatizációját. Két szempontra kell különösen odafigyelni, először is arra, hogy a kisebbségi média független maradjon, illetve arra, hogy a pénzelést megoldja az állam.
Ana Tomanova-Makanova tartományi tájékoztatási titkár beszámolt arról, hogy a tartomány komolyan készül e feladat megoldására, ezért, miután tavaly leállították a médiumok privatizációját, egy úgynevezett körlevéllel fordultak a községekhez, amelyben megkérdezték tőlük, hogy milyen náluk a médiahelyzet és miben látják a megoldást. A 45 község közül 40-en válaszoltak a felkérésre, s ez alapján feltérképezték a helyzetet a terepen. Megállapítást nyert, hogy négy községben csupán szerb nyelven működik a helyi médium, a többi községekben az önkormányzati szintű tájékoztatás legkevesebb két nyelven folyik, de van rá példa, hogy négy-ötnyelvű a helyi média. Az elképzelés az volt, hogy önkormányzati szinten egyfajta közszolgálati médiát kell teremteni, de az ellen nem volt kifogásuk, hogy az alapítói szerepkör ne azé legyen, aki pénzeli az adott tájékoztatási eszközt. A legnagyobb gond a kérdés rendezésével kapcsolatban az, hogy a médiára vonatkozó törvények esetében nem történt meg a jogharmonizáció, a gyakorlat azt mutatja, hogy mindenképpen változtatni kell a médiatörvényen. Abban minden fél egyetért, hogy az új törvény kizárja azt a lehetőséget, mely szerint az önkormányzatok legyenek a kisebbségi médiumok alapítói. Az újságírók és a médiafogyasztók is ragaszkodnak ahhoz, hogy a média szabad és független legyen, ennek ellenkezőjét sem önkormányzati, sem tartományi, sem köztársasági szinten nem szabad megengedni. Mindenképpen meg kell változtatni a törvényt, és lehetővé kell tenni a kisebbségi médiumok privatizációját, ugyanakkor önkormányzati és állami szinten továbbra is támogatni kell a kisebbségi médiumokat. A vagyoneloszlással kapcsolatban elhangzott meglátás szerint az önkormányzati kisebbségi médium vagyonának egyharmada az önkormányzatot, egyharmada a szerkesztőségben dolgozókat, egyharmada pedig magánvállalkozókat illetné meg.
Goran Cvetković médiaszakértő arról számolt be, miután a magánosítási folyamatot leállították, egyfajta megtorpanás volt tapasztalható a médiapiacon, készítettek egy felmérést arra vonatkozóan, hogy vajon a kisebbségek elégedettek-e a jelenlegi kisebbségi médiával, amire azt a választ kapták, hogy 8 százalékuk elégedett, 61 százalékuk csak részben és a megkérdezettek 31 százaléka egyáltalán nincs megelégedve. Egyértelmű a megoldás, mely szerint a kisebbségi médiát privatizálni kell azért, hogy az állam ne szólhasson bele a szerkesztéspolitikába, de ezt csak úgy szabad megtenni, ha előtte törvényben minden idevágó kérdést pontosan, alaposan és felelősségteljesen szabályoznak. Az állam nem lehet alapítója többé a médiumoknak, viszont a kötelezettsége ezentúl is fennáll, hogy támogassa és pénzelje azokat.
Dragana Nikolić Solomon, az EBESZ sajtóval megbízott képviselője kiemelte, hogy a polgároknak meg kell hagyni a döntésjogot, hogy mit szeretnének, márpedig az eddigi tapasztalatokból az derül ki, hogy a rádióhallgatók, a tévénézők és az újságolvasók nem igénylik az irányított tájékoztatást. Ezt csak egy módon lehet kivitelezni, ha az állam nem lesz többé alapító, hanem privatizálásra kerülnek a kisebbségi tájékoztatási eszközök.
