Történésekben gazdag évet zártunk. Vajdaság szempontjából is nagyon fontos, sőt sosfordító dolgok is történtek. Dr. Bojan Pajtićtól, a TVT elnökétől azt kérdeztük, szakmailag és a magánéletében mit hozott neki a 2008-as év? Milyen sikerekkel dicsekedhet? Illetve szerinte mi vár ránk 2009-ben?
– Azt mondhatom, hogy a 2008-as év a nehézségek ellenére, amelyek leginkább az ősz folyamán jelentkeztek az általános gazdasági válság formájában, sikeres volt. Ez jellemző a szakmai, politikai, gazdasági életre és a magánéletemben is. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy Szerbia határozottan elindult az európai uniós csatlakozás útján, és ezzel a választáson nemet mondott a nacionalizmusnak, a sovinizmusnak. A szavazás után azt tapasztaltuk, hogy minden szinten az európai beállítottságú pártok kerekedtek felül, s köztük legnagyobb sikert a Demokrata Párt aratta. Sok új munkahelyet létesítettünk, teret adtunk az újabbnál újabb beruházásoknak, s a fejlődés, a gazdasági fellendülés politikáját folytattuk az eltelt esztendőben.
Ez a Vajdaságban különösen kifejezésre jutott.
– A munkanélküliség felszámolása gazdasági politikánk előterébe került, 2007-ben 20 százalékkal csökkentettük a munkanélküliséget a Vajdaságban, s ezt 2008-ban még 15 százalékkal megtoldottuk. Vagy 900 beruházásról tudok beszámolni, tettük ezt az egészségügy, az infrastruktúra területén, s szinte azt mondhatom, hogy a Vajdaságban nem létezik olyan falu, ahol ne végeztünk volna valamilyen munkálatot.
A magánélete hogyan alakult?
– Legnagyobb sikernek azt tartom, hogy ledoktoráltam 2008-ban. Ez azért olyan fontos számomra, mert az én alapvető elkötelezettségem a tudomány és az egyetem, s úgy gondolom, hogy az ember a saját szakmájában el kell érje a maximumot ahhoz, hogy erkölcsi joga legyen arra, hogy a politikában is tevékenykedhessen, döntsön mások sorsa felett, a költségvetést, a közjavakat kezelje, mert az adófizető polgárok, úgy hiszem, azokat tisztelik leginkább, akik a saját szakmájukban is a maximumot tudják nyújtani. Azt is nagy sikernek tartom, hogy a választáson az a lista, amelynek az élén álltam, abszolút győzelmet aratott, annyi más párt közül az enyém kerülhetett olyan helyzetbe, hogy akár egyedül is alakíthatott volna kormányt. Annak is nagyon örülök, hogy a nagyobbik fiam, Andrej az általános iskola második osztályának első félévét tiszta kitűnővel zárta. Ez bizonyíték arra, hogy ilyen kicsi létére is szorgalmasan tanul, vannak elképzelései, ambíciói, kialakult munkaszokásai.
És a másik fia?
– Filip csak az elkövetkező év júliusában lesz 7 éves, őszre indul iskolába, így az ő tanulmányi előmeneteléről még nem tudok beszámolni, de bízom abban, hogy jól fog tanulni. Szólnék még a szakmai sikerekről néhány szót. Különösen nagy eredménynek tartom azt, hogy az Európa Tanácsban a Vajdaság azon hat régió közé tartozott, amelyet elismeréssel jutalmaztak. Mi a női vállalkozások fejlesztéséért, és a nők szerepének a támogatásáért kaptunk jutalmat. Ez különösen kedves számomra, hiszen valóban szorgosan tevékenykedtünk annak érdekében, hogy a tartományunkban a nőket egyre inkább bevonjuk a gazdasági és a vállalkozói életbe. Ezenkívül az ENSZ-től is kaptunk a női vállalkozók projektumainak támogatására vonatkozóan elismerést, ami azt hozta számunkra, hogy New Yorkban és Strasbourgban is méltányolták a munkánkat. Végső soron Brüsszelben értékelték a mi Európa - orientált és elkötelezett politikánkat, azt, hogy küzdünk azért, hogy a nők a gazdaságban, a vállalkozói szférában érvényesüljenek, ezenkívül megvalósítsák függetlenségi jogaikat, és a politikai életben is kifejezésre jussanak. De ugyanilyen módon azért is sokat teszünk, hogy a Vajdaság minden egyes polgárának megadjuk a tiszteletet. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti, a vallási egyenlőség érvényesítéséért szállunk síkra nap mint nap, s ezenkívül a testi fogyatékossággal élők egyenlőségéért is teszünk. Ezzel jelét adjuk annak, hogy az embereket csak kétféleképpen oszthatjuk meg, vannak jó és rossz emberek, másféle kritérium nálunk nem létezik. Mindenkit a munkája, a viselkedése, a szaktudása, a hozzáértése és az emberi mivolta, azaz emberségessége alapján ítélünk meg.
Személy szerint nekem nagyon tetszett az, amikor a Tartományi Képviselőházban az orvosok megkapták a tanúsítványt, s Ön ott úgy mutatkozott be, mint egy orvosnőnek a férje. Szerintem ez is egy bizonyíték arra, hogy mennyire komolyan fogja fel a nők jogainak érvényesítését.
– Igen, a feleségem, Vesna orvosnő. Azt mondom, hogy az ember magánélete nagyon fontos, mert ahhoz, hogy a munkája során sikeres legyen, szükséges, hogy mögötte egy stabil család álljon, hogy legyen hova hazamenni, feltöltődni, és erőt gyűjteni ahhoz, hogy ugyanolyan intenzitással dolgozhassak tovább. A nejem sikereit nagyon nagyra értékelem, mert tudom, hogy mennyire önzetlenül és lelkiismeretesen végzi a munkáját. Az egész életét arra tette fel, hogy másokat megmentsen, gyógykezeljen, ápoljon. Ezt az önzetlen magatartást számos páciense csillogó szemmel köszöni meg neki. Sok-sok elismerést kap, ami őt természetesen további hasonló önzetlen munkára sarkallja, de ez nekem is nagyon sokat jelent, mondhatom, hogy személyes élményként, sikerként élem meg én is.
2008-ban majdnem Ön lett az ország miniszterelnöke, hiszen a Demokrata Párt túlnyomó többséggel Bojan Pajtićra szavazott. Milyen érzés volt, hogy a párttársai ennyire megbíztak Önben?
– Hálás és elégedett vagyok, amiért a Demokrata Párt támogatott engem. Gondolom, hogy ez az eddigi munkámnak szólt, s mint a Tartományi Végrehajtó Tanács elnökének úgy tűnik, nemcsak a Vajdaságban értem el sikereket, hanem a felmutatott eredményt országos szinten is értékelték. Személy szerint nekem nagy megtiszteltetés, hogy a TVT elnöke lehetek, őszintén megvallva jobban örülök ennek a tisztségnek, mintha a köztársasági kormányt vezetném. Méghozzá több okból kifolyólag: elsősorban azért, mert több nagyobb horderejű projektumba vágtunk bele, amelyeket az első mandátumom során kezdtünk meg, s most, a második ideje alatt fog majd mindez igazán kibontakozni, megvalósulni. Én ezt végig akarom vinni, például az egészségügy, az oktatás és az ipar területén megvalósítani mindazt, amibe belevágtunk. Nem szeretek semmit sem félbehagyni. A másik ok pedig az, hogy mint született vajdasági, különösen nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a TVT élén állhatok. Megsúgom önöknek, hogy könnyebb is a tartományi kormányt irányítani, mint a köztársaságit. Nekünk itt abszolút többségünk van, ezért aránylag egyszerű a dolgunk. A választás után akár megtehettük volna azt is, hogy teljesen önállóan alakítsunk kormányt. Mi adjuk a parlament elnökét és az alelnököket, a kormánytagokat, de nem tettünk így, nekem különben is az az elvem, hogy valamennyiünknek, akik európai irányultságúak vagyunk, össze kell fognunk, együtt kell tenni a dolgunkat, és együtt kell felelősséget vállalnunk. Követem azt az elképzelést, hogy az európai beállítottságú pártok frontjába kell tömörülnünk, mert csak így lehetünk sikeresek. Annál is inkább fontos ez, mert nem létezik országos szinten egy konszenzus, ami az európai uniós csatlakozásra vonatkozik, viszont a másik fél, azok a pártok, amelyek az Európa - orientált politikát elvetik, konzervatív nézeteket vallanak, mondhatni, soviniszta politikát folytatnak, nagyon is egységesek, ők bizony ügyelnek arra, hogy rendezzék soraikat, és összefogjanak ellenünk. Gondolok itt az SZRP-re és a Szerbiai Demokrata Pártra. Nekünk kell okosabbnak lennünk és felülkerekednünk rajtuk.
Sikertelenségkén éli-e meg, hogy a Vajdaság statútumát a köztársasági parlament nem fogadta el?
-- Amikor elnézem, hogyan is működik a köztársasági parlament, mi módon hoznak meg egy-egy határozatot, milyen hosszú vajúdás előz meg egy-egy döntést, akkor azt kell mondanom, hogy kissé túlzottan optimisták voltunk, amikor abban bíztunk, hogy 2008 decemberében jóváhagyja a köztársasági parlament a Vajdaság statútumát. Noha meg kell jegyeznem, erre vonatkozóan volt megállapodásunk Mirko Cvetković kormányfővel és Slavica Đukić Dejanović parlamenti elnökkel, de hát ők sem tehetnek arról, hogy a parlamenti munka úgy alakult, ahogy azt tapasztalhattuk. A másik gond a hatásköri törvény meghozatalával vetődött fel. A statútumot és az említett jogszabályt egyszerre kell elfogadni, s itt a törvény körül még akad némi egyeztetni való a különböző köztársasági minisztériumokkal és más szervekkel. Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de meggyőződésen, hogy a januári ünnepek elteltével sor kerül majd a statútum elfogadására.
Mi vár ránk 2009-ben?
– Azt kell mondjam, ez az év nehéz lesz, gazdaságilag meglehetősen komplikált. Annak ellenére, hogy én tudom, a pénzügyi és a bankrendszerünk stabil, ugyanez mondható el a gazdaságra is, mégis lesznek nehézségeink. Az iparban a termelés akadozni fog, nem azért, mert nem dolgoznak majd úgy, ahogy kell, hanem egyszerűen a válság miatt csökkent a kereslet, így a termelésnek sem lesz túl sok értelme. Nem fogunk tudni olyan ütemben fejlődni, mint ahogy azt elképzeltük és szeretnénk. Sajnos a munkanélküliség felszámolása terén sem tudok majd tenni annyit, mint amennyi megvalósult tavaly. Tehát az eredményeink egyértelműen gyengébbek lesznek, ellenben nagy lehetőségek nyílnak meg majd számunkra a Vajdaság statútumának elfogadása után, fejlődés tekintetében mégis beindul majd valami. Én csak egyet említenék, a Vajdasági Fejlesztési Bank létrejötte számunkra nagyon fontos lesz.
Az európai csatlakozás terén vajon mire számíthatunk?
– Abban reménykedem, hogy Szerbia még közelebb kerül az Európai Unióhoz, hogy végre valahára utazhatunk majd a világban úgy, mint Európa többi polgára, és bízom abban, hogy elnyerjük az EU -jelölt státust.
