A mögöttünk álló év egyik legvitatottabb személyisége Goran Knežević, Nagybecskerek volt polgármestere, akit 2008-október elsején tartóztattak le. Hat hónap után a szervezett bűnözéssel foglalkozó különleges ügyészség vádat emelt a polgármester és 22 személy ellen, akiket építési telkekkel való mesterkedéssel és bűnszövetkezet létrehozásával gyanúsítanak. Az ügyészség szerint a vádlottak, a polgármesterrel az élen, 2006. és 2008. között, 150 millió dináros kárt okoztak a város költségvetésének. Goran Knežević csak 13 hónap után, október végén – közvetlenül tárgyalásának a megkezdése előtt – került szabadlábra.
Goran Knežević, aki 2007-ben átvette az Elnök Vízióval nevű díjat, valamit a Nagybecskereknek, mint a legdinamikusabban fejlődő városnak odaítélt elismerést, (elsősorban azért, mert kellő feltételeket biztosítottak a beruházóknak) váltig azt hangoztatja, hogy politikai hadjárat folyik ellene, pontosabban Bojan Pajtić bosszújának az áldozata, mivel ellentétes a meglátásuk Vajdaságnak Szerbián belőli státusát illetően. Olyan vélemény is van, hogy mindez valójában a Demokrata Párton belőli leszámolások következménye. Ebben pedig Boris Tadić a legsikeresebb, aki hol Kneževićre, hol pedig Pajtićra csap egyet.
A tárgyalás eddigi menetében a beruházók sorra cáfolták, hogy Nagybecskereken bárkinek is kenőpénzt adtak volna a négyzetméterenkénti 6 eurós telkekért (másutt Szerbiában ingyenes építési telkekkel csalogatják a befektetőket). Mint ahogy egyikőjük megjegyezte: még kávét sem kaptak az önkormányzatban. A védelem számára kedvező mozzanat az is, hogy a vád egyik fontos tanúja a tárgyaláson kétségbe vonta azt a korábbi állítását, hogy a hat eurós négyzetméterenkénti telekár túl alacsony. A tárgyalás az év elején folytatódik.
– Több mint egy évvel az Ön látványos letartóztatása után a közvélemény továbbra is értetlenül áll a dolgok előtt. Egyre többen gondolják azt, hogy az „építészeti maffia”, az alacsony telekár és a költségvetési eszközök törvénytelen felhasználása mögötti vádak árnyékában valójában politikai leszámolás áll.
– Mivel Szerbiában nagyon sok ember gondolja azt, hogy minden politikus korrumpált, így az én politikai lejárattatásomat a szervezett bűnözés elleni harc formájába csomagolták. De csak egy igazság van, ami pedig így hangzik: az építészeti maffia, a bűnözés és korrupció más címen lakik. A közvélemény az igazság elleni hosszú kampány és a célzatosan terjesztett mesék miatt van zavarban. A lopásokról szóló „sziklaszilárd” bizonyítékokról, a vádlottak beismerő vallomásairól, a (váddal) együttműködő tanúkról, a gyönyörű párizsi házaimról, a New Yorki devizaszámláimról… Amikor elkezdődött a nyilvános tárgyalás eltűntek a szégyenletes kampány állításai, és napvilágra kerül az igazság. Nemcsak hogy nem okoztam pénzügyi kárt a városnak, hanem politikámnak köszönhetően jelentős gyarapodást hoztam. Nagybecskerek gyors ütemben fejlődött, épült, érkezett a tőke, több ezer munkahely nyílt meg, ami jó volt a polgárok számára, a gazdaságnak, a helyi önkormányzatnak és az ország számára is.
– Eddigi nyilvános fellépéseiben főleg Bojan Pajtićot és a Vajdasági önállóságáért kiálló independenseket vádolja, és kevésbé fordul Boris Tadić ellen. Pedig tagadhatatlan, hogy a DP-ban az ő kezében összpontosulnak a szálak.
– Eddig egyszer sem léptem a közvélemény elé azzal a céllal, hogy bíráljam a DP-t, hanem, hogy az aktuális kérdésekkel kapcsolatos nézeteimet érvényesítsem. Ha bírálok, akkor az nem konkrét személy ellen irányul, nem vagyok senkivel sem személyes konfliktusban, mint ahogy azt a médiában mutatják. Még szeptemberben kijelentettem, hogy Tadićnak nincs ereje, hogy eredményesen szembeszálljon a vajdasági independensekkel és, hogy végül kompromisszumban talál kiutat, amelyben jóváhagyja az olyan statútumot, amilyet akarnak, egyes kozmetikai változtatásokkal, pedig úgy tárja magát a közvélemény elé, mint az alkotmányosság védelmezőjét.
– Mivel magyarázza az ön szabadlábra helyezésének és Vajdaság statútuma elfogadásának az egybeesését?
– A börtönben adott interjúmban, amikor még nem volt kitűzve a tárgyalás kezdete, megjósoltam, hogy hosszan tartó fogva tartásom célja a lejárattatásom és a politikai életből való eltávolításom. Legalább addig, amíg nem fogadják el a tartomány új statútumát, és azzal nem helyezik le jövendőbeli államiságának alapjait. Az, hogy éppen azon a napon jöttem ki a börtönből, amikor közzétették a Cvetković–Čanak megegyezést nyilván a véletlen műve, de hogy 13 hónapig voltam előzetesben, ameddig tartott a politikai harc a tartomány új státusáért, ezek között már nem lehet nem látni világos és egyértelmű kapcsolatot.
– A vád koronatanújának a visszakozásával a vádirat egyre bizonytalanabb lábon áll. Mit vár a folytatásban?
– Azt várom, hogy megdőlnek a többi politikai-rendőri erőszak segítségével létrejött konstrukciók, hogy az igazság győz, és felmentenek.
– A közvéleményben sok találgatást hallani az esetleges további politikai szerepvállalásáról. Ez azt is jelenti, hogy Ön már nem tagja a Demokrata Pártnak? Egyáltalán milyen a viszonyban van egykori párbéli társaival?
– Továbbra is politizálni fogok, de nem sietek a konkrét elhatározással. Nem fogok meghunyászkodni a rosszakaratú emberek támadásai előtt sem, mert érzem, hogy még sok pozitív dolog elvégzésére vagyok képes. A DP egyes tagjaival, akik barátaim, továbbra is kapcsolatban vagyok. Azokkal viszont nem, akikkel korábban csak hivatalos kapcsolatban voltam. Ők a párt álláspontját képviselik úton-útfélen és védik az aktuális hatalom minden lépését, saját véleményüktől függetlenül. Erre én nem vagyok köteles, és emiatt remekül érzem magam.
– A napokban néhány neves nagybecskereki gazdasági vezető egyesületet hozott létre. Egyes vélemények szerint valójában Ön áll mögöttük.
– Mint nem régi polgármester jól ismerem a sikeres gazdálkodókat. Vannak köztük barátaim is, és nyilván emiatt hallani az Ön által felvetett találgatásokat. Mint lokál-patrióta mindig is előnyben részesítettem a gazdaságot, ezért támogatom a szerveződésüket és a közzétett célkitűzéseiket. Itt vagyok, s ha kell, segítek nekik, ha tudok, de szerveződésüket nem kell kapcsolatba hozni az én politikai szerepvállalásommal, nyilatkozta lapunknak Goran Knežević.
Kneževićet a nagybecskerekiek zöme hősként ünnepeli, hiszen megmozgatta a halottnak hitt várost. Az eset számára és családja számára azonban sok megpróbáltatást, de nyilván egy életre szóló tanulságot is hozott.
