Újra gazdát keres a nagybecskereki Central szálloda, a Béga menti város egyik szimbóluma. A leendő beruházónak – közvetlen egyezség útján – kétezer négyzetméternyi lakóterületet kínálnak a város központjában. Az épület állami védelem alatt áll, tehát minden építészeti beavatkozáshoz kérni kell a Műemlékvédő Intézet jóváhagyását.
Az új tulajdonos köteles lesz majd karbantartani az épületet, amelynek a kinézete – a nem régi felújítás után – megfelel a XX. század eleji formájának. Az épület a XIX. században földszintes volt, vendéglő működött benne. Később szecessziós stílusban kibővítették, az egyik legértékesebb része pedig a kovácsoltvasból készült eresz.
A Central jelenlegi tulajdonosa – az inđijai Premier sportfogadási iroda – kezdte az épület felújítását, amire eddig 23 millió dinárt költöttek el. Aztán váratlanul elálltak a további beruházástól. Az utóbbi években számos találgatást lehetett hallani az épület további sorsától. Kezdve attól, hogy újra szállodaként folytatja majd az életét, aztán exkluzív kaszinót emlegettek, de egyik elgondolás sem valósult meg.
Néhány évvel ezelőtt a Central a helybeli Gvožđar kereskedelmi vállalat tulajdonában volt, de a privatizáció folyamatában furcsa sorsra jutott. Ugyanis 33,5 millió dinárért megvette Vladimir Antonov orosz üzletember (akinek a tulajdonába került a nagybecskereki Proleter szőnyeggyár is) és a belgrádi Srđan Lolić, akik a Parus cég társtulajdonosai voltak. Később azonban a helybeli községi bíróság megsemmisítette az árverést, mivel a leendő vásárlók egy hónappal a határidő eltelte után sem fizették ki a kilicitált összeget. A kezességet szavatoló garanciapénzt – amely csaknem kétmillió dinár volt – a Parus illetve a két üzletember nem kapta vissza. A vásárlók visszalépéséhez nyilván hozzájárult az is, hogy az oroszok az üzletkötés után bejelentették, hogy lebontják a Centralt, és a helyére egy új luxusszállodát építenek. Kiderült hogy ezt nem tehetik meg, mivel az épület történelmi-építészeti érték.
Később újra eladásra került az épület, mivel ebből az összegből kellett biztosítani az időközben tönkrement Gvožđar dolgozóinak elmaradt fizetéseit. Így kerültek az említett sportfogadási iroda tulajdonába 23,5 millió dinárért.
