Tegnap Újvidéken a köztársasági oktatási minisztérium és a tartományi tájékoztatási titkárság szervezésében közvitát tartottak a médiatulajdon nyitottságát elősegítő és a médiavagyon egyesítését korlátozó törvénytervezetről. A média, a különböző újságírói társulások, a tájékoztatáshoz valamiféle módon kötődő civil szervezetek képviselőit, valamint a többi érdeklődőt Ana Tomanova-Makanova tartományi tájékoztatási titkár köszöntötte.
A tájékoztatási titkár elmondta, hogy már jó néhány törvény született abból a célból, hogy rendezze a tájékoztatás területén az elmúlt 20 év során kialakult káoszt, de ez a törvényalkotói tevékenység még nem fejeződött be. A többpártrendszer érvényesülése a tájékoztatáson belüli szabadság és objektivitás, továbbá a közvélemény formálás legjobb módjának megteremtése és az alkotmányos kötelezettség érvényesítése érdekében szükség van meghozni egy olyan jogszabályt, amely a médiatulajdon nyitottságát és a médiavagyon egyesítésének korlátozását irányozza elő. Mivel ez a törvényszöveg elkészült, most már csak a közvitát kell lebonyolítani, ami talán január végéig befejeződik. A munkacsoport elnöke eljött Újvidékre, hogy ismertesse a jogszabály lényegét és hogy a felmerülő kérdésekre a médiaszakértőknek és az újságírással foglalkozóknak választ adhasson. A munkához Ana Tomanova-Makanova nyitottságot, kreativitást és a szólásszabadság érvényesülését kívánta.
Rade Veljanovski professzor, a törvényt előkészítő munkacsoport elnöke ismertette, hogy Szerbiában nem létezik ilyen jellegű jogszabály, ezért eddig gyakorlattal sem rendelkeztünk. Utánajártak, hogy más demokratikus országokban miként oldják meg ezt a kérdést, s azt a tapasztalatot szerezték, hogy általában nem a tájékoztatásról szóló törvényben rendezik a média nyíltságára és a médiavagyon halmozásának meggátolására vonatkozó kérdéskört, hanem egy külön törvénnyel szabályozzák azt. Hogy mindenki számára közérthető legyen, ez tulajdonképpen nem más, mint rendszerbe szedése azoknak a feltételeknek, amelyek a média területén a monopolhelyzet kialakulását hivatottak meggátolni. Elsősorban az lenne a fontos, hogy minden médiatulajdonost jegyzékbe vegyenek, hogy pontos kimutatás készüljön arról, hogy név szerint kik az irányítói a magánosított tájékoztatási eszközöknek. A jogszabály lehetővé teszi majd az efféle bejegyzést, így az is megoldható lehet, hogy konkrét esetben, konkrét személyeket szankcionáljanak a felmerülő hibákért, vétségekért. Fontos a tájékoztatásban is, hogy felelős személyek vezessék a rájuk bízott médiumot és konkrét esetenként feleljenek a mulasztásért. Ennek köszönhetően meghiúsulhat majd az is, hogy fiktív személyek álljanak egy-egy médiumcég élén.
A törvény másik fontos rendelkezése, hogy nem halmozhatják fel a médiatulajdont azok, akik privatizálás során hozzájutnak egy-két vagy több tájékoztatási eszközhöz. Konkrétan lefektették, hogy hány médium lehet egy személy tulajdonában, például az írott napi sajtó esetében, ha egy nagy példányszámú napilapnak tulajdonosa valaki, akkor nem vásárolhat fel még számos más napi- és hetilapot. De ez vonatkozik a többi tájékoztatási eszközökre is, például ha egy község területén létezik helyi rádió, televízió és újság, akkor még véletlenül sem fordulhat elő olyan eset, hogy mind a három médiának egy legyen a tulajdonosa. Az újonnan elkészülő jogszabály ezt meg fogja akadályozni.
A közvitán felmerült a kisebbségi tájékoztatási eszközök kérdése is, de a munkacsoport vezetője kijelentette, hogy adott esetben ezzel a kérdéskörrel nem foglalkoztak, viszont ő jól ismeri a vajdasági helyzetet, tisztában van azzal, hogy nem mindig jó megoldás, ha magánosítják például a községi kisebbségi tájékoztatási eszközöket, ezért azt javasolta, hogy ezt a kérdéskört egy hivatalos állásfoglalással kellene rendezni és megtalálni a módot arra, hogy különböző alapokból pénzeljék a kisebbségi médiákat.
