Szombaton (ma) kerül sor a Vajdasági Magyar Civil Szövetség első párbeszédfórumára, amelynek központi témája a civil szervezetek pénzelése. Miskolczi József, a szövetség elnöke gondolatébresztőként számos dologra felhívja a meghívottak figyelmét. Szól a vajdasági magyar civil szervezetek helyzetéről, pénzforrásairól, és arról is, véleményük szerint merre kellene elindulni.
– Ha közös a cél, közös a célcsoport a civil szervezetek és a pártok számára is, vagyis a vajdasági magyarság, akkor sokkal többet kellene találkozni és beszélgetni. A civil szférán belül is nagyon sok az ismeretlen, mert azon belül sem beszélgetünk egymással. Nem tudjuk, hogy egy-egy egyesületben milyen tehetséges vezetők vannak, hogy azok képesek-e az egyesületükön túl is gondolkodni, civilként. Legalább ezer ember van a civil szervezetek vezetőségeiben. Olyan emberek, akik valamit tesznek, de az újságok nagyon ritkán írnak róluk. Még mi sem ismerjük a civil szféra igazi kapacitását. Az is cél tehát az első találkozáskor, hogy a civilek között is meginduljon a párbeszéd. A másik pedig, hogy a politikusokkal is, hiszen ők osztják a pénzt. Meg kellene próbálnunk kialakítani egy olyan rendszert, amely átlátható, és amelybe a civilek is beleszólhatnak.
Mire lenne a legnagyobb szükség? Honnan lehetne elindulni?
– A különbség az egyszerű ember és a civil között az, hogy a civil lelkesedéssel dolgozik. A civil szférából senki sem tud megélni, és ez a baj. Kevés az irodavezető, kevés olyan ember van, aki folyamatosan szervez, telefonál, akinek állandó, biztos munkahelyet jelent a civil szféra. Legalább negyven-ötven ember kellene, hogy dolgozzon, akkor beszélhetnénk komoly civil munkáról. Egy stratégiával kellene kezdeni. Most senkinek nincs fogalma, hogy a civil szférának mit kellene tennie, hogy a politikusoknak mit kellene csinálniuk. A civil szféra még rosszabb, mint a politika, hiszen a széthúzás hatványozottan érvényes. Mindenki védi a saját kis szemétdombját. Amikor a CISZ-t szerveztük, akkor háromszáz civil szervezetnek küldtünk meghívót, ebből ötven tagosodott be, miközben semmilyen kötelezettséggel nem jár. De amíg nem beszélünk egymással, nem ülünk le, és nem mondjuk el a véleményünket, addig igazságtalan lesz a pénzelosztás, a társadalmi megbecsülés is. Tehát én a civilekről sem vagyok túlságosan jó véleménnyel. Viszont ismerem a gondolkodásmódot, és bízom benne, hogy ha kibeszéljük a dolgokat, akkor lehet változni és változtatni. Amíg mindenki megmarad a becsontosodott, régi viszonyrendszerben, addig nincs előrelépés.
Ha a pénzelésről beszélünk, hiszen az a működésük alapja, akkor milyen hiányosságokkal szembesülünk?
– Semmilyen téren nincsen stratégiánk. A pénzelés terén sincs, hiszen amikor például azt mondták, hogy nem lesznek többet alapítványok, hanem egybefogják a Szülőföld Alapba, akkor azt mondtuk, nekünk úgy is jó. Igaz, senki nem kérdezett meg bennünket, hogy valójában mit is akarunk. Nem baj az, ha kevés a támogatás, ha igazságosan oszlik meg. Egyébként azt tartom a vajdasági politikum legnagyobb szégyenének, hogy egyetlen pénzforrásunk van, és az csak a Szülőföld Alap. Hiányzik a párbeszéd, de hozzá kell tenni, hogy ez sokuknak meg is felelt. Mert vannak pozicionált szervezetek, amelyeknek nagyon jó politikai lobbi révén állandó támogatottságuk van. Itt nyúlunk mi bele szombaton a darázsfészekbe. Ezek a pozicionált szervezetek elvonják a pénzt a kis civil szervezetektől. Én ezeket cápáknak nevezem. Csodásan alakult a sorsuk, hiszen nem tudni, ki, de egyszer azt mondta, hogy ezek a kiemelt intézmények. Szeretnénk, hogy ha valaki megmondaná és megmagyarázná, hogy miért, továbbá megkérdezné, mit gondolunk róla. Persze, hogy ezek nem adják egykönnyen a pozíciójukat. De ezért kell a párbeszéd, hogy érveljünk és ne veszekedjünk. Például a parlamenti képviselőinknek nem tudjuk megmondani, hogy álljanak ki a magyar civil szervezetekért. Ezekkel a kapcsolatokkal a pártok rendelkeznek. Minden nyugati pártnak van egy alapítványa, amit ő menedzsel. El kellene indulni azon az úton, hogy a VMSZ-nek legyen egy alapítványa. De mivel szervezetlenek vagyunk, erre most nincs lehetőség. De két pillérre már most támaszkodhatunk: az egyik a Szekeres László Alapítvány, ami a központi alapítványi intézményünk lehet, ha megreformáljuk. Ha tetszik, akkor ez lesz a VMSZ árnyékalapítványa. Most is az, de nincs deklarálva. A másik pillér, amely tehet valamit, a Magyar Nemzeti Tanács, tehát a civilek pénzeléséről is gondot viselhet. A következő tanácskozáson arról beszélnénk – ha ez a mostani sikeres lesz –, hogy milyen nemzeti tanácsot akarunk, és hogy annak milyen kapcsolata lesz majd a civilekkel.
Tisztázzuk le, hogy szét lehet-e osztani a pénzeket igazságosabban, céltudatosabban és valamilyen stratégia mentén. Amíg ezt nem tisztázzuk, sem a politika, sem a civilek nem tudnak továbblépni. Akkor beszélhetünk a tartalomról, és arról, hogy az MNT hogyan segíthet nekünk. Igaz, hogy nincs hatásköre, de ott, ahol hatásköre van, ott van egy csomó civil szervezet. Tehát az MNT új összetételében el tudok képzelni egy civil megbízottat. Nem én akarok ott lenni, azt akarom, hogy nyitottak legyenek. Erre addig nem kerülhet sor, amíg célkeresztben nézünk egymásra a pénzelés miatt. A civileknek legyen beleszólásuk a dolgokba, mert itt nagyon sok okos ember van, akiknek rengeteg ötletük van. Nyitottabbnak kell lennie a politikának a civil vélemények iránt.
Bízik abban, hogy az a politikum, amely az elmúlt évtizedben nem volt nyitott, most meghallgatja és meg is hallja Önöket?
– Nem tudjuk, hogy ez milyen veszélyekkel jár, mert először kerül rá sor. Lehet, hogy jó lesz, és változnak a dolgok. Ha elbeszélünk egymás mellett, persze hogy felesleges volt. Bízom benne, hogy okos emberek jönnek össze, és nyitottak lesznek. Úgy gondolom, hogy nem az emberekben van a hiba, és nem hiszem, hogy nem sikerorientáltak. A civil szféra erősítése és sikerre vivése siker lehet mindannyiunknak. Igen, eddig elhanyagolták, mulasztással vétkeztek a civil szféra ellen, kiemelem, szerintem nem szándékosan. De ezt most megváltoztathatják. A politikában az összefogást várni illúzió, hiszen ők versengenek egymással. Nekünk, civileknek kell összefogni.
(Fotó:Molnár Edvárd )
