Csaba az útlevelével, közvetlenül elutazása előtt
Szerdán a surčini repülőtérről Franfurtba, onnan pedig Offenbachba utazott a 11 éves, nagybecskereki Dohar Csaba és nagymamája, Mária. Úti céljuk a helybeli Ashau Egészségügyi Központ ortopédiai gyermekklinikája, amely egyben iskola és rehabilitációs központ is a többszörösen sérült gyerekek számára.
A Vietnamból, Kambodzsából és más háború sújtotta országokból Európába érkező sérült gyerekek legtöbbjét itt gyógyítják. A születése óta mozgásképtelen nagybecskereki kisfiú mindkét lábát és forgóját megműtik az offenbachi gyermekklinikán, és ha minden rendben lesz, akkor egy-másfél év múlva kerekesszék nélkül térhet haza. Az utat két éve tartó gyűjtési akció előzte meg, amely során sikerült előteremteni a műtétekhez szükséges 50 ezer eurót. A pénz nyolcvan százalékát a külföldön élők adományaiból biztosították, húsz százalékát pedig hazai adakozóktól kapták.
Mint minden ilyen helyzetbe került szülő, Csaba édesapja, József is már évek óta harcol gyerekéért. Közben jómaga is szívműtéten esett át, és nemrég nyugdíjazták. Az egészségügyben dolgozott, és tisztában van azzal, hogy fia nyilván nem fog majd futni a műtétek után, de bízik abban, hogy megvan az esély arra, hogy megtegye élete első lépéseit. Csaba egészsége már koraszülöttként súlyos károsodást szenvedett, amiben orvosi tévedés is közrejátszott. Rosszul reagáltak a szüléskor fellépő komplikációkra, és csak késve került Újvidékre. Ennek következtében pedig a csecsemő agyvérzést kapott, majd később az agyába beépített vízszabályozó műszer miatt csaknem teljesen elveszítette látását is, a csípő és combcsont deformálódása miatt pedig mozgásképtelen. Nem sokkal születése után olyan vélemények is voltak, hogy a gyereknek kevés esélye van a túlélésre. József azonban nem adta fel. Akkor sem, amikor sokan azt sugallták neki, hogy küzdelme kilátástalan. Csaba pedig, hála a gondviselésnek, napról napra fejlődött. Magyarul és szerbül egyaránt beszél, verseket mond, zenét hallgat. Legjobb barátjának szomszédját, Čeda Karanović bácsit tartja, aki három unokája mellett nem hanyagolja el Csabát sem.
Csaba az egyik legközkedveltebb látogatója a Nagybecskereken nemrég megnyílt Alternatíva napközi otthonnak, amely a fogyatékos gyerekek számára épült. Már a kora reggeli órákban várja a speciális járművet, amely beszállítja a napközibe. Sok barátra tett szert, és a pár hónapos foglalkozásnak köszönve Csaba fel tudja emelni mindkét kezét egyszerre (amire eddig nem volt képes).
Az újévi ünnepek előtt egy helybéli adományozótól új kerekesszéket kapott, de még nagyobb örömet hozott a családba a december 29-én érkezett értesítés, hogy január 27-én jelentkezzen a németországi gyerekklinikán. Ennek persze előzménye is volt. Korábban ugyanis Doharéknál járt a Németországban élő Jung Edit, aki nővérként a gyermekklinikán dolgozik. Miután elvitte Csaba orvosi leleteit, azt üzente vissza, hogy az ottani orvosi konzílium elvállalná a gyerek csípőműtétjét, ami pedig azt jelenti, hogy komoly esély van arra, hogy Csaba életében először a lábára álljon. Miután összejött a rávaló, úgy döntöttek, hogy nagymamájával útra kelnek.
Hamarosan megkezdődnek a műtét előtti kivizsgálások. Két műtétet terveztek, de hogyha lesz rávaló, akkor majd Csaba látási problémáinak okát is kivizsgálják. Az anyagiaktól függ majd persze az is, hogy Csabát hányszor látogathatja meg édesapja, hiszen a két műtét és a rehabilitáció legalább egy évig eltart. Tehát a családnak további támogatásra is szüksége van.
Minden jóakaratú ember a Continental Bank következő folyószámlájára (dinárban) befizetett összeggel támogathatja Dohar Csaba gyógykezeltetését: 310-2510100103465-35.
Az öröm és a remény mellett egy ilyen út persze számos kétellyel is jár. Csaba fejlődése azonban eddig már számos (borúlátó) orvosi véleményt megcáfolt. Miért ne lenne így most is?
