Tíz éve, hogy a muzslyai katolikus templom udvarában felépült az Emmausz fiúkollégium. Csöndben, felhajtás nélkül, de persze az ilyenkor megszokott aggályokkal nyitotta meg kapuit a 2002/2003-as tanév kezdetén Vajdaság egyik legkorszerűbb ilyen jellegű létesítménye. Volt, aki szerint nem ott kellett volna felépíteni, mások meg attól tartottak, hogy nem lesz majd elég továbbtanuló magyar gyerek Bánátban.
Akadt, aki azt furcsállta, hogy a magyar kollégium létrehozásának kezdeményezője éppen Stanko Tratnjek muzslyai plébános és Stojan Kalapiš szaléziánus szerzetes. Ma már senki sem tesz fel ilyen kérdéseket. A kollégiumban évről évre növekszik a diákok száma, az eredetileg háromágyas szobákban négyen, esetenként öten is laknak. Közben Nagybecskereken (újra) feltöltődtek a magyar középiskolai tagozatok (a magyar diákoknak majdnem a fele a muzslyai fiúkollégiumban vagy a nagybecskereki Boldogasszony leánykollégiumban lakik), az Emmausz pedig a bánáti szórványmagyarság egyik központja lett.
A kollégium száz férőhelyes konyhája
A kollégium építésének ötlete a muzslyai katolikus plébánián született a kilencvenes évek elején, s már 1994-től támogatták azokat a vidéki fiúkat, akik segítség nélkül nem tudták volna befejezni elkezdett tanulmányaikat Nagybecskereken. Tíz ilyen diák költözött elsőként a kollégiumba. Mintául a katolikus egyház nagybecskereki leánykollégiuma szolgált, amely a kilencvenes évek közepén nyílt meg. A helyszín kiválasztása sem volt véletlenszerű: egyrészt mert Nagybecskerektől délre már nincs magyar tannyelvű középfokú oktatás; másrészt a szomszédos Muzslyán, Bánság legnagyobb magyar többségű falujában 1965 óta a fiatalok támogatását célzó szaléziánus szerzetesrendhez tartozó papok ‒ don Bosco követői ‒ hirdetik Isten igéjét. Nem véletlen, hogy az első összeget, ami a munkálatok megkezdését is jelentette, a Szalézi Rend Római Központjától kapták. A kollégium építése 2000 szeptemberében kezdődött meg. Közben az Apáczai Közalapítvány, a Renovabis Alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala is hozzájárult az építkezéshez. Ezzel fedezni tudták az eredetileg hatvan férőhelyesre tervezett kollégium építésének első szakaszát. A földszinten van a kápolna, a száz férőhelyes ebédlő, a konyha és az élelmiszerraktárak. Az első emeleten helyezkedik el a tíz, egyenként háromágyas szoba, külön zuhanyozókkal és WC-kkel. Ezen az emeleten a nevelőtanári szoba mellett tanulószoba is van. A második emeleten ugyancsak tíz szoba kapott helyet, sőt egy nevelői szoba és egy terem is található ott, ahol tévé és számítógépek várják a kikapcsolódni vágyó kollégistákat.
A pince már elkészült
Stojan atyának, a kollégium igazgatójának az elmúlt két-három évben már nem kellett „házalnia” a tanév elején, hogy megteljenek a szobák. Mostanában főként azon munkálkodik, hogy előteremtse a szórványkollégium bővítéséhez szükséges anyagiakat. Tavaly novemberben ugyanis elkezdődött egy háromszintű, 1300 négyzetméteres épület építése, amelynek pincéje, tornaterme, hat szobája és tanulóterme is lesz. Bátorság, mondhatni vakmerőség manapság bármilyen beruházásba fogni, amikor sokszor megoldatlan feladatnak látszik egy létesítmény fenntartása is. Stojan atya azonban bízik abban, hogy két év alatt elkészül az épület. A munkálatokhoz anyaországi támogatásból fogtak hozzá, de számítanak a Szalézi Rend Római Központjának és ezentúl immár az államnak, pontosabban a Tartományi Nagyberuházási Alapnak a támogatására is. A nagybecskereki önkormányzat a kommunális illeték fizetése alól való felmentéssel járult hozzá a munkálatok elkezdéséhez. Az építkezést a nagybecskereki Euro Domusra bízták, amelynek dolgozói a kollégiumot is felépítették. A munkálatok üteme elsősorban az anyagiaktól függ, ezért egy-egy szakasz befejezése után pályázni kell a folytatáshoz.
Úgy hallottuk, hogy az idén van a legtöbb lakója a kollégiumnak.
‒ 71-en vagyunk: 63 középiskolás és 8 egyetemista. A tanév kezdetén 27 új kollégistát vettünk fel. Székelykevei, torontálvásárhelyi, ürményházi, tóbai, tordai, magyarcsernyei, törökbecsei, padéi, tamásfalvai, törökkanizsai, adai és moholi kollégistáink vannak. Számomra külön öröm, hogy van már sándoregyházi és nezsényi kollégistánk is. A teljes kollégiumi ellátás (napi négy étkezéssel) havi 4500 dinárba kerül. Ha egy családból két kollégistánk van, akkor az egyikük csak a fenti összegnek a felét fizeti. Ezen felül külön kedvezményben részesítjük a nagycsaládokban és nehéz anyagi körülmények között élő diákokat.
Támogatni kell az arra érdemes diákokat, ugyanakkor éltetni is kell a kollégiumot, ami nyilván nem könnyű.
‒ Ilyenkor nagy tétel a fűtési számla, amit anyaországi támogatásból fedezünk. Az élelem biztosítása úgyszintén komoly kiadás. Ebben segítségünkre van a felújított Bánáti Magyar Iskolaalap, amely a II. világháború alatt is sikeresen működött, önkéntes iskolaadót gyűjtött, és ebből támogatta a szegény sorsú, de jó előmenetelű magyar diákokat és a kollégiumokat, biztosítva így a magyar értelmiségi utánpótlást. Élelmiszeradományt, de takarmányt is gyűjt a bánáti falvakban. Mindent köszönettel fogadunk, mert jószágot is tartunk. Számos szép példa van arra, hogy azokban a falvakban is adakoznak, amelyeknek nincsenek kollégistái. Hadd említsem meg, hogy a konyhánkon Barta Ibolya, Kanász Mária és Gabona Angéla dolgozik.
A hangsúly persze nem a kényelmes bennlakáson, hanem a tanuláson van.
‒ A kollégistáink példás magaviseletűek és jó tanulók. Megpróbáljuk olyan neveltetésben részesíteni őket, hogy az pozitívan befolyásolja életútjukat. Közös rendezvényeket szervezünk a nagybecskereki leánykollégiummal, nemrégiben pedig a színjátszó körünk is megkezdte munkáját. Sokat segít Gerdof Zsolt irodavezető, Gabona Ferenc mérnök, aki nevelőként dolgozik, valamint ft. Varga Zoltán, akire a tanulás terén számíthatunk. Megemlíteném azoknak a tanároknak a nevét is, akik ingyenes órákat tartanak a kollégiumban: Mezei Nyerges Gabriellát, Bajtai Bíró Annát és Bíró Istvánt.
Az elméleti tudáson kívül a diákok számára a gyakorlati tudnivalók elsajátítása is fontos.
‒ Nagybecskereken alig van működő gyár, a szakiskolák pedig nem rendelkeznek a gyakorlatiak elsajátítását szolgáló legalapvetőbb felszereléssel sem. Ezért döntöttünk úgy, hogy egy Muzslyán megvásárolt házban műhelyt rendezünk be. Egyelőre a fémszakokra járó diákoknak tudunk ennek köszönhetően segíteni. A műhelyben van fejsimító, blokkfúró, a cilinderhonoláshoz szükséges gép, hajtókar-fúrógép, marógép, esztergapad, főtengely-csiszoló. A tanulók Mezei Oszkár mestertől tanulhatnak.
Makett: előtérben az új épület, hátul a kollégium
Stojan Kalapiš atya, a muzslyai kollégium megálmodója és vezetője az idén lesz ezüstmisés. Erzsébetlakon született, iskoláit Szlovéniában és Rómában végezte. Káplánként Muzslyán kezdte szolgálatát, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség alapítója, a püspökség ifjúsági referense, a ministránsok referense, a kilencvenes évek elejétől pedig öt évig bókai plébános volt, ahova azokban az ínséges időkben kerékpáron járt. Nyolc nyelven beszél. 2010-ben a bánsági magyar szórványban végzett áldozatos és eredményes munkájáért bolgárként magyar állami kitüntetést kapott: átvette a Kisebbségekért díjat.
