A hét végén Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke Slavica Đukić-Dejanovićtyal, a Szerbiai Képviselőház elnökével Šumadijában járt, hogy a vajdasági statútum mibenlétéről tájékoztassa az ottani politikusokat, érdeklődőket, és megpróbálja meggyőzni őket arról, hogy Vajdaságnak mielőbb szüksége lenne a statútumra, amihez arra van szükség, hogy a köztársasági parlament elfogadja azt. A látogatással kapcsolatban Egeresi Sándor ral beszélgettünk.
– A vajdasági statútum körül egyre fokozódó hisztéria miatt úgy gondoltam, hogy valamit tenni kell annak érdekében, hogy lenyugtassuk a kedélyeket és elmagyarázzuk az embereknek statútumunk mibenlétét. Ebben partnerre leltem az elnökasszony személyében, és azzal a céllal indultam a médiakampány első állomásaira, hogy kezet nyújtsak Šumadijának, mert meggyőződésem az, hogy a Tartományi Képviselőház elnökének bármelyik pillanatban készen kell állni a demokratikus dialógusra még azokkal szemben is, akik másként vélekednek a számunkra létfontosságú kérdésekről.
Hogyan fogadták Önt?
– A fogadtatással nem volt gond, Dragan Marković Palma, Jagodina polgármestere, az Egységes Szerbia elnöke, jó házigazda módjára előzékenyen és kedvesen vendégelt meg bennünket. Minden rendben volt, a politika kivételével. Be kell vallanom, sokkal keményebb fogadtatásra készültem fel, így kellemes meglepetés ért. A statútum ismertetése során, a politikai párbeszéd alkalmával különösen kifogásolták a statútum 16. szakaszát, amely lehetőséget nyújt Vajdaságnak, hogy Brüsszelben és az Európai Unió más városaiban képviseletet nyisson.
Ennek fontosságát hogyan tudta elmagyarázni nekik?
– Megnyugtattam őket, hogy nem diplomáciai képviseletről van szó, hanem gazdasági, politikai és kulturális érdekképviselet, azaz lobbi lenne ez, sőt felvetettem, hogy akár ők is csatlakozhatnak majd hozzánk, ha megnyitjuk a képviseletet. Ezt Jagodina polgármestere nagy lelkesedéssel fogadta, s nyomban kijelentette, ha így van, ha mi belefoglaljuk Vajdaság statútumába, hogy Jagodinának is képviselete lehet Brüsszelben, akkor ők bizony szavazni fognak a statútumra. Elmagyaráztam neki, hogy a statútumba ezt nem lehet belefoglalni, de a módot nekik kell megtalálni. Veroljub Stefanovićtyal, Kragujevac polgármesterével már sokkal könnyebb dolgom volt. Vele egy hullámhosszon vagyunk, ő nyíltan megmondta, hogy nem olvasta a statútumot, de meggyőződése, hogy Vajdaságnak jár az autonómia, s felvilágosítottam arról is, hogy a gazdaságilag erős és politikailag stabil Vajdaság egész Szerbia érdeke. Az ő részéről kimondottan szívélyes fogadtatásban volt részünk.
Ezek után az ön véleménye szerint van esély arra, hogy a szerbiai parlament elfogadja Vajdaság statútumát?
– Ezúttal szűkebb Szerbiában közelebb hoztuk az ott élőknek a statútumot, s talán befolyásoltuk őket, hogy megváltoztassák a véleményüket. Úgy érzem, a józan ész és az érvelések megteszik majd a magukét. Nem fogom megengedni, hogy bárki is politikai manipulációra használja fel a statútumot és hogy saját érdeke szerint álljon hozzá a kérdéshez. Hogy a köztársasági parlamentben miként dől majd el a helyzet, erre mértéktartó optimizmussal tekintek, viszont joggal várom el, hogy azok, akik tavaly október 14-én a Tartományi Képviselőházban a statútum mellett voksoltak, ugyanezt tegyék meg a köztársasági parlamentben, ha ez napirendre kerül. Ha így lesz, nem 126 szavazatot tudhatunk magunkénak, hanem legalább 140-et. Ha valamelyik párt időközben meggondolta magát, azt enyhén szólva politikai komolytalanságnak fogom elkönyvelni.
