Nem sokan kedvelik a hosszan tartó, kemény hideget – talán csak a nádvágók. Persze nekik sem könnyű elviselni nap mint nap a szabad ég alatt a fagypont alatti hőmérsékletet, de a nád „aratása” csak ilyen időben lehetséges. Nem is csoda, hogy napjainkban benépesült az ország legnagyobb halastava, az Écska halgazdasághoz tartozó Fehér-tó partja. Mert itt van a vidék legnagyobb nádasa. A nádvágók erzsébetlakiak.
A nádvágás decembertől márciusig tart. Nem könnyű ez az idénymunka, de a halászat sem az. A természet pedig úgy akarta, hogy e kettő közül válogathatnak az erzsébetlakiak. Azért, mert a falujukat délnyugat felől a Béga övezi, nyugati irányból a Tisza, a többi részét, pedig az écskai halastavak határolják be. A 74 méter tengerszint feletti magasságával valójában egy sziget a Pannon-tengerben.
A nád kivitele a hetvenes években indult, és szebb időkben Erzsébetlakról egymillió négyzetméter nádszövetet exportáltak. Ma ennél jóval kevesebbet szállítanak ki. De remélik, hogy a háborús időszakban elvesztett partnerek visszaszerzésével újra elérhetik ezt a szintet. Mert a hozzáértők szerint az itteni, magától növő gyomnövény jobb minőségű, mint a nyugati országokban mesterségesen termelt nád. A nádszövet iránti keresletet pedig nem befolyásolja a világgazdasági válság sem.
A faluban több nádfeldolgozó üzem működik, amelyekben nádszövetet, szigetelésre alkalmas nádlemezt (2-7 cm) és fedőnádat készítenek. De díszítésre szolgáló nádparaván is kelendő. A termékek legnagyobb részét külföldre (elsősorban Németországba, Hollandiába és más nyugati államokba) exportálják, mert ezt a környezetkímélő építőanyagot jobban megbecsülik a határon túl. Pedig a hozzáértők szerint a nád nem drágább más szigetelőanyagnál, s nemcsak környezetkímélő, hanem örök életű is. Ha például házunkat náddal fednénk be, akkor az elkövetkező 10-12 évig nem volna rá gondunk. Utána is csak a felső réteget kellene lecserélni, nagyobb része egy évszázadon keresztül megfelelne a rendeltetésének. A lakás belsejének náddal való beborításával pedig szinte teljes mértékben semlegesíthető a káros sugárzás.
A nádat évszázadokon keresztül kézzel vágták, de a gépek ma sem szorították ki a gyalászkát (a sarló nagyságú, kasza alakú, kis szerszámot). Mert a nád betakarítása (és a feldolgozása) továbbra is elképzelhetetlen kézi munkaerő nélkül. Nem csupán azért, mert kevés nádvágó gép van, hanem mert a gépek többsége egyedi példány, és legtöbbjüket csak egy meghatározott terepen lehet használni. Az ember viszont mindenütt képes dolgozni. Tehát a napszámosok nem maradnak munka nélkül.
A faluban egykor hetvenen is vágták a nádat – számuk ma ötven körül van. Egyesek napszámosok, másoknak van egy kis földje, és télen mellékkeresetért vágja a nádat. Egy tapasztalt nádvágó naponta 35-40 darab 105 cm-es átmérőjű kévét képes levágni. Egy kéve ára a tereptől és a nád sűrűségétől függ. Jelenleg 40 dinárt fizetnek érte. A nádvágó napszáma úgy 1500 dinár körüli, amit öt óra alatt meg lehet keresni. Persze csak annak, aki keményen dolgozik és van kellő tapasztalata.
