A köztársasági parlament egyre halogatja Vajdaság statútuma elfogadásának napirendre tűzését. A háttérben komoly politikai viadal folyik, az ellenzők minden követ megmozgatnak, hogy ellehetetlenítsék a Vajdaság hőn óhajtott autonómiájának megvalósítását.
Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke tisztségéből fakadóan kötelességének érzi, ne nézze ölbe tett kézzel a dolgok alakulását, ezért úgy döntött, hogy nem vár tovább, cselekszik. Szerbiai körútra indult a múlt hétvégén azért, hogy meggyőzze a statútum ellenzőit, nem mind igaz az, amit hallanak, s megpróbálja rávenni őket, hogy józanul mérlegeljék a helyzetet. Sokan úgy vélik, szélmalomharcot folytat, hogy ez így van-e, erről kérdeztük a tartományi parlament elnökét.
Volt értelme a jagodinai és a kragujevaci látogatásnak?
– Az az igazság, hogy keményebb fogadtatásra számítottam, mint amiben Jagodinán, a körutam kezdetén részesültem. Az biztos, hogy Dragan Marković Palma úr eléggé egyoldalú véleményt alakított ki a vajdasági statútumról. Azt is mondhatnám, hogy egy kicsit megvan ezzel a kérdéssel terhelve. Viszont az ott megtartott sajtótájékoztatón, amikor nyilvánosan bírálta a tartományi dokumentum 16. szakaszát, amely a Vajdaságnak lehetőséget nyújt arra, hogy képviseletet nyithasson Brüsszelben vagy más európai központban, nos, ott a helyszínen reagálva felajánlottam, hogy Jagodina is csatlakozhat hozzánk, nyissunk közösen képviseletet. Ugyanezt megtettem Kragujevacon is, és majd a jövőben a többi állomáshelyen is így járok el. Érdekes módon ebben benne vannak, s örömmel fogadták a javaslatot. Ezek után azt is megértették végre–valahára, a vajdasági iroda megnyitása nem azt jelenti, hogy diplomáciai képviseletünk lesz az adott helyen. Elmeséltem nekik azt is, hogy Brüsszelben 316 európai régiónak és városnak van képviselete, igaz, a legtöbbjük európai uniós tag, de legalább egyharmada közülük még nem az. Az irodanyitásnak a lényege, hogy lobbizni tudjunk, gazdasági, politikai, ökológiai, turisztikai és kulturális érdekeket képviseljünk. Erre ők is vevők lennének, nekik is az a céljuk, hogy a régiójuknak legyen külföldön bemutatkozási lehetősége.
Mit tapasztalt, mi miatt bírálják leginkább a vajdasági statútumot?
– Két dolog hangzik el szinte mindenhol. Az egyik a már említett külföldi képviselet megnyitása, ezt roppant ellenzik, a másik kifogásuk pedig az, hogy államot akarunk létrehozni az államban. Persze ezt is elmagyaráztam szemléletesen, hogy ilyesmiről szó sincs, hiszen a statútum nem teszi lehetővé azt, hogy a Vajdaságnak külön monetáris és bankpolitikája legyen, hadserege, rendőrsége, állambiztonsági szolgálata és bírósága. Egyetlenegy állami intézmény létrehozásáról sincs szó, még a közbiztonságiról sem. Ezt csak a szerbiai média, bizonyos politikai erők és körök terjesztik rólunk. Éppen az a célja a körutamnak, hogy tudatosítsam a beszélgető partnereimmel, hogy mindannak, amivel támadnak bennünket, semmi értelme nincs.
Megértik egyáltalán, amit ön magyaráz nekik, vagy meg akarják-e érteni?
– Én bízom benne, hogy megértik. Mindenesetre a vajdasági parlament elnökeként meggyőződésem, hogy nekem az a dolgom és feladatom, hogy a Vajdaság érdekeit képviseljem, és teszem is ezt meggyőződésből, s bárhova megyek, demokratikus dialógust kezdeményezek, s azokkal is türelmesen, érvekkel alátámasztva elbeszélgetek, akik nemhogy nem értenek velem egyet, de teljesen ellentétes álláspontot képviselnek. Az a célom, hogy a kezem nyújtsam Közép-Szerbiának, és tisztázzuk végre a vajdasági statútum kérdését. Nincs ebben semmi megalkuvás, nem léptem hátra egyetlenegy lépést sem, és nem kötöttem alkut. Csinálom a dolgomat, és bízom abban, hogy a végén sikeres lesz.
Már az is fél sikernek számít, ha türelmesen végighallgatják, és a statútumról világosabb képet kapnak.
– Hát van mit tennünk! Teljesen félrevezették a szerbiaiakat. Az az igazság, hogy a legtöbbjük el sem olvasta, hogy mit tartalmaz a statútum. Egyszerűen csak a hallottakra alapoznak, s azok alapján támadnak. A beszélgetésekből kiderül, hogy vagy a Szerbiai Radikális Párt, vagy a Szerbiai Demokrata Párt álláspontját olvasták valahol, és ezt teljesen elfogadták, készpénznek vették. Nem veszik maguknak a fáradságot, hogy belemerüljenek a kérdésbe. Itt van most a legújabb mese a hatásköri törvényről, s az, hogy nincs összehangolva az alkotmánnyal, ez még inkább megzavarta őket. Nincs más választásunk, türelmesen el kell nekik magyarázni, hogy a hamarosan elfogadásra kerülő hatásköri törvényt kell majd a statútumhoz alakítani, s ha szükség lesz, akkor technikai és jogi megfogalmazásban esetleg változtatásokat eszközölhetnek. Azt hiszem, itt az ideje, hogy október 14-e óta, amikor mi a Tartományi Képviselőházban elfogadtuk a statútumot, végre történjen már határozott lépés, és végre mindenki értse meg, hogy itt miről van szó.
Az a gond, hogy túlságosan nagy az ellenpropaganda.
– Ezért a politikai ellenlábasok és a média a felelős, mert teljesen félretájékoztatják a szerb közvéleményt. Viszont én azt tapasztaltam, hogy a kragujevaci és a jagodinai utamnak nagy hatása volt, igenis értelme volt annak, hogy elmagyaráztam mindkét helyen az autonómia és a statútum lényegét. Már visszajelzés is érkezett hozzám, öt szerbiai városból hívtak, hogy menjek el hozzájuk is, s ismertessem velük is a statútumot. Nyíltan megmondták, ők is a regionalizmusért szállnak síkra, szeretnék tudni, hogy ez mit jelent, és mi mindent hoz majd nekik. Úgy érzik, eljött az idő, hogy ők is szembeszálljanak a megkövesedett, túlközpontosított Szerbiát képviselő eszmékkel. Ezt az álláspontot én nem kötném egyetlen párthoz sem, hanem a belgrádi gondolkodásmódhoz. Ennek a lebontásán múlik az, hogy az ország igazán európaivá válik-e, s ebben a folyamatban a vajdasági statútum elfogadása lenne az első lépés. Tudatosítottam Šumadijában, hogy a vajdasági statútum egy modell, amelyet a többi leendő szerbiai régió is hasznosíthat majd. Az ő régiójukat is működőképessé lehet tenni, csak harcolni kell érte. Ezt nekik kell követelniük, mert a központosított állami rendszer képviselőinek nincs megoldásuk a regionalizmusra, s ezzel együtt az európaiságra sem. Megértették, az a lényeg, hogy nekünk le kell építenünk az államot olyan értelemben, hogy egy működőképes, régiókkal teli eredményes országot hozzunk létre. Mi ehhez modellt kínálunk fel nekik.
Sokaknak nem tetszik ez, többek között a szerb pravoszláv egyháznak sem, s ennek van-e joga beleszólni a statútum kérdésébe?
– Minden történelmi egyháznak joga van arra, hogy véleményt formáljon az állam dolgairól. Egy demokratikus országban ez adott. Szerbia szekuláris állam, világosan meg van határozva az államnak a hatásköre, feladata, és a történelmi egyháznak is a szerepe, hatásköre. A Vajdaság autonómiájának kérdése állami ügy. Én azt mondom, a jövőbeni Szerbia egyik legfontosabb kérdése, hogy rendezze a Vajdaság helyzetét. A legnagyobb befolyással bíró történelmi egyháznak tehát joga van véleményt formálni, de arra nincs joga, hogy beleszóljon az állami ügyekbe. Ez a gond a szerb pravoszláv egyház ellenállásával.
A statútumot közösen képviselő partnerek közül eddig megpróbált-e valaki kilépni?
– Mi itt a Vajdaságban a partnereinkkel együtt mindent megtettünk a statútum érdekében. A kérdés most már Belgrádon múlik. Az lenne a lényeg, hogy a kormánykoalíció elő tudja teremteni azt a 126 szavazatot a parlamentben, amely a statútum elfogadásához szükséges. Az én álláspontom az, ha mindazok, akik itt a Vajdaságban támogatták a statútumot, s Belgrádban is ugyanígy tesznek, akkor nem 126, hanem legalább 140 szavazatunk lesz. Viszont, ha valakik meggondolták magukat, ki szeretnének hátrálni, azt felelőtlen hozzáállásnak minősítem, sőt enyhén szólva politikai szélhámosságnak.
Talán a Demokrata Párt vajdasági szárnya nem akar kihátrálni, de mi a helyzet a belgrádi szárnnyal?
– Ezt tőlük kell megkérdezni. Mondják el, mi a gond! Én csak annyit vettem észre, hogy érezhető a helyben topogás, a megtorpanás. Ezért is döntöttem úgy, hogy a Szerbiát járó körutammal megpróbálom előrevinni az ügyet. Ha nem sikerül a statútumot elfogadni, akkor a politikai felelősség egyértelműen a legnagyobb politikai párté lesz Újvidéken is, és Belgrádban is. Ez pedig a Demokrata Párt. Nekik kell letisztázniuk azokat a kérdéseket, amelyek felmerültek, vagy még felmerülhetnek a statútum kapcsán.
És mi a helyzet a szocialistákkal?
– Ivica Dačić kijelentését eddig háromféleképpen magyarázták. Az én interpretációmban Dačić azt mondta, ha a statútumba nincs beépítve az, hogy állam jön létre az államban, márpedig nincs, akkor ők, a szocialisták, rá fognak szavazni. Szerintem ezzel nem kellene gondnak lennie.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga viszont előreviszi, vagy hátráltatja az ügyet?
– A liga álláspontján sokszor nem lehet elmenni. Az egyik pillanatban úgy tűnik, hogy még többet szeretnének a Vajdaságnak biztosítani, a másikban pedig úgy érzem, a háttérben különböző, nem éppen elvszerű kompromisszumokat kötnek. Hozzáteszem, ez magánvélemény, a jelenlegi hatalmi koalíciót nem szeretném megbontani a kijelentésemmel, de tény és való, hogy sokkal hatékonyabban, összefogottabban– fogalmazzak úgy– , egyként kellene kiállni a Vajdaság alapokmánya mellett.
