Szombaton, Szent Bálint napján a budapesti Gellért Szállóban megrendezett ünnepségen Tari István vajdasági magyar költő vehette át a Balassi Bálint Emlékkardot. Az elismerést a magyar líra élvonalába tartozó alkotók kaphatják meg, akiknek életművét európai szellemiség hatja át. A díjazott személyéről a Balassi Kuratórium dönt, melynek elnöke Makovecz Imre építész. A kuratórium évente odaítéli a műfordítói elismerést is: a műfordítói kardot olyan kiváló irodalmárok kapják, akik a magyar költészetet (benne Balassi verseit) ültetik át anyanyelvükre. Idén ezt az elismerést Daváhügijn Ganbold mongol műfordító kapta.
A kitüntetést 1997 óta adományozzák, a kuratórium szerint ugyanis Balassi Bálint példája a 21. században is felemelő. Szükség van olyan költőkre, akik Balassi szavaival élve „Emberségről példát, vitézségről formát” tudnak adni.
Tari István munkásságát a díj átadását megelőzően Bencze Lajos méltatta. A szlovéniai költőtárs elmondta: Tari nem állt be abba a sorba, amibe sokan beálltak, amelyet „azok az újságírók népesítettek be, akik behódolva a titói diktatúrának, a médiát a hatalom teljeskörű kiszolgálójának tekintették”. Úgy látja: Taritól „sokat lehetett tanulni tartásban” a mindennapos küzdelmekben és a háborúk idején egyaránt. „Ne hagyd berozsdálni soha ezt a kardot. Példát adtál végvári helytállásból és vitézségből: mert ezt a végvárat is védeni kell, nehogy kilyukadjon a fazék, kifolyjon a leves” – zárta a méltatást Bencze.
A Balassi Bálint Emlékkardot a vajdasági poéta, Kiss Rigó László megyéspüspöktől vehette át. „Ha elfogadnánk azt, hogy fegyverek közt, háborúban, csatában hallgatnak a múzsák, önellentmondás lenne az, amit most teszünk, hogy költőnek adunk át kardot. De éppen Balassi ennek az ellenpéldája. Tari István háború idején sem hagyta el hazáját, valódi fegyvereket ugyan nem volt hajlandó használni, de nagyon nagy bátorságról tett tanúságot, amikor a szellem fegyvereivel küzdött s küzd ma is, az úgynevezett béke idején is. Tehetségével küzdött és küzd az álszentség, a képmutatás, a hazugság ellen. Ezért megtiszteltetés számomra, hogy nagyrabecsülésünk, hálánk jeleként átadhatom ezt a kardot” – hangsúlyozta a püspök.
A díjazott „életrajzi adatokkal túlzsúfolt” prózaversben köszönte meg az elismerést azoknak az embereknek, akiknek alkotótevékenységét, költészetét nagyra becsüli.
Daváhügijn Ganbold műfordítói munkásságát Buda Ferenc költő méltatta, hangsúlyozván: Ganboldnak köszönhetően immár mongol nyelven is olvasható egy versekből és prózai művekből álló antológia, amelyben Anonymustól és Janus Pannoniustól egészen a mai alkotókig számos író és költő szerepel.
