Egy-egy tudományos kutatás többnyire csak akkor kelti fel a szélesebb közvélemény vagy a média figyelmét, ha úgy tűnik, annak eredményei sokak számára érezhetően, közvetlenül hasznosíthatóak. Ez a jelenség fokozottan tapasztalható olyan esetekben, ha a kutatás olyan betegségek esetleges gyógymódjának ígéretét hordozza, amelyek eddig nem vagy nehezen kezelhetőeknek bizonyultak.
Nem csoda hát, hogy a magyar médiát is bejárta a hír, miszerint egy 26 éves szegedi doktoranduszhallgató olyan felfedezést tett, amely, ha beválik, forradalmasíthatja a rákgyógyítást. Hajdú Angéla klinikai kémikusként diplomázott a Szegedi Tudományegyetemen, jelenleg az SZTE Kémiai Tanszékcsoportja Kolloidkémiai Tanszékén dolgozik, a mágneses folyadék orvosi alkalmazási területeit kutatja. A kutató a Magyar Szónak nyilatkozva ismertette a vizsgálatok lényegét.
- Vizes közegű mágneses folyadékok kifejlesztésével foglalkozunk. A folyadék részét képezik az apró mágneses részecskék, melyek vizes felületen vannak eloszlatva, s amelyek felületét módosítjuk úgy, hogy a kívánt felhasználási területen lehessen alkalmazni a folyadékot. Általában diagnosztikában és terápiában tervezik ezen anyagok felhasználását. A diagnosztikában jelenleg az Egyesült Államokban az MRI-ben kontrasztanyagként már alkalmazzák a mágneses folyadékokat, amelyek ötvenszer jobb képalkotást tesznek lehetővé, mint a jelenleg elterjedten használt anyagok. A másik diagnosztikai felhasználási terület a sejtválogatás lenne. Ennek a lényege, hogy a sejtválogatás révén el lehetne különíteni bizonyos sejteket, azokat meghatározni. A vérben végzett „sejthalászással” csökkenthető lenne a daganatos sejtek terjedése. A magnetitrészecske felületére olyan jelfelismerő molekulát kapcsolnánk, ami például vérben felismeri az eltávolítandó vörösvértestet, fehérjét vagy akár daganatos sejtet. Hozzákapcsolódik, „bemágnesezi" a beteg sejtet, és egy speciális válogató készülék segítségével együtt távoznak a vérből. A távoli cél tehát az, hogy ezzel a sejthalászással csökkentsük a daganatok terjedési esélyét.
Terápiaként mostanában nagyon felkapott a célzott anyagbejuttatás kutatása a szervezetbe. Céljaink között szerepel ennek a felhasználási módnak az előmozdítása. Úgy látjuk, a mágneses nanorészecskékhez lehet kötni a gyógyszer hatóanyag-molekuláját, és mágnes segítségével rögzíteni tudjuk az adott testterületen, ahol szeretnénk, ha nagyobb koncentrációban lenne jelen a hatóanyag. Ha sikerrel járunk, az azt jelentené, hogy sokkal kisebb mennyiségű gyógyszerre lenne szükség egy-egy beteg kezelésekor, sőt csökkennének a gyógyszerek mellékhatásai is, hiszen nem az egész emberi szervezetre hatna a gyógyszer, hanem csak arra a területre, ahová a hatóanyagot rögzítettük. Kutatási céljaink között szerepel a rákgyógyításban alkalmazott mágneses hipertermia alkalmazásának megújítása is. Ha a nagyon apró folyadékrészecskéket váltakozó mágneses térbe helyezzük, akkor a nanorészecskék megpróbálják a pólusváltakozást követni, s ezáltal hőt termelnek. Mivel a daganatos sejtek jóval érzékenyebbek a melegre mint az egészségesek, ezt a hőt használnánk fel arra, hogy az adott testrészt 42 fokra melegítve rövid idő alatt elpusztítsuk a rákos sejteket.
A kutatások milyen fázisban vannak?
- Jelenleg még nagyon az alapszinten vagyunk: előállítottuk a mágneses folyadékokat, próbáljuk jellemezni azokat. Végeztünk már bizonyos sejtes kísérleteket is, de ezek csak arról adtak információkat, hogy a mágneses folyadékokat a szervezet nem kezeli idegen testként, és az immunrendszer nem támadja meg a nanorészecskéket. Még nagyon sok kísérletet kell végezni ahhoz, hogy a végeredmény bármiféle termék lehessen. Nagyon sokan megkerestek, érdeklődtek, hogy mikor lesz kutatásaink eredménye tényleges gyógyszer. Sokan szerettek volna jelentkezni, hogy rajtuk teszteljük a folyadékokat. Ez a kutatási fázis azonban még jóval odébb van, több év lesz, mire eljutunk odáig.
Konkrét számokban mérve ez mit jelent?
- Ez egy nagyon hosszú eljárás, amit mindig végig kell vinni, ha valaki gyógyszert, az orvoslásba kikerülő terméket akar előállítani. Először sejtes kísérleteket kell végezni, utána állatkísérleteket, s csak ezt követhetik a különböző emberkísérletek. Ez több évet jelent, hiszen nemcsak azt kell megnézni, hogy az állatkísérlet alanya elpusztul-e az anyagtól vagy nem, hanem azt is, hogy milyenek az anyag hosszú távú hatásai. Hiába szeretnénk mi meggyorsítani az eljárást, annak 8-10 éves a lefutási ideje, amit mindenképpen végig kell vinni, mert ha egy fázis kimarad, s ha ezen fázisok megkerülésével bocsátjuk ki termékként a mágneses folyadékokat, annak nyilvánvalóan büntetőjogi következményei lennének.
Hogyan kerül egy 26 éves PhD-hallgató abba a helyzetbe, hogy ilyen horderejű felfedezést tegyen?
- A mágneses folyadék nem a mi felfedezésünk, ezekkel az anyagokkal már az 1960-as években foglalkoztak amerikai tudósok a NASA berkein belül. A folyadékok vizes közegű, orvosbiológiai kutatása is tizenöt éves múltra tekint vissza. A mi tanszékünk egy véletlen folytán keveredett erre a területre: egy egészen más témát dolgoztak fel a tanszék munkatársai, amelyhez szükség volt a talaj szerkezetének leutánzására laboratóriumi körülmények között. Így került a képbe a vas-oxid, a magnetit, amit könnyen és gyorsan lehet előállítani. Akkor vették észre a folyadék mágneses tulajdonságait, akkor figyeltek fel arra, hogy talán lehet mást is kezdeni ezzel a mágneses folyadékkal. Ezt követően kezdtünk utánanézni a témának a külföldi irodalomban. A tanszékünkön négy éve folyik ilyen irányú kutatás, jómagam három éve veszek benne részt. Az én csatlakozásom is egy véletlennek köszönhető: a témavezetőm, akinél vizsgáztam, megkérdezte, hogy szeretnék-e a tanszéken dolgozni, s miután mondtam, hogy szeretnék, a sors úgy hozta, hogy mégsem a témavezetőmnél, hanem egy másik szakembernél kezdtem munkához. Csak ott kutatási pénz híján abbamaradt a projekt, s így kerültem vissza a témavezetőmhöz. Véletlenek sorozata tehát, hogy itt vagyok.
Nem ez lenne az első alkalom, hogy magyarországi tudományos felfedezéseket külföldről karolnak fel, hiszen a magyar források sokszor nem elegendőek a költséges kutatásokra. Önöket megkereste már valaki ilyen ügyben?
- Konkrét megkeresés nem érkezett. Európai uniós pályázatokat adtunk be, azok elbírálását várjuk. Van egy eredményes OTKA-pályázatunk, de az abból befolyt 16 millió forint nagyon kevés, abból nem finanszírozható a teljes kutatás.
