(Molnár Edvárd illusztrációja)
Nincs szebb a felkelő nap alatt sárguló napraforgók látványánál, vagy a zöld búzatáblák határtalanságánál, a szabályosan, termények szerint váltakozó színeknél. Nincs romantikusabb a lenyugvó nap vörösre festett egénél, a tavak nyugalmánál. De mi frissítene fel jobban a patak jéghideg vizénél? És mi járná át teljesebben a tüdőnket, mint a fenyvesek levegője?
Mindezt érezni és látni kell. Utazni, hogy bővíthessük érzelmi világunkat, vagy ápolhassuk a mindennapok taposómalmában szerzett töréseket. Megismerni, amit a természet és a történelem hagyott ránk...
Nagyon kevesen büszkélkedhetnek azzal, hogy bizony bejárták egész Vajdaságot, és még kevesebben, akik megtapasztalták az egész ország szépségét. Nagyon kevesen értékelik országunk szépségeit, pedig van mit látni és átélni. A külföldiek, akik egyszer idelátogatnak, gyakran visszajárnak, hiszen amellett, hogy szép a természet, a vendéglátás kifogástalan. Hogy miért történhet meg az, hogy nagyobbra értékeljük az idegent, amikor a külföldiek szeretnek Szerbiába látogatni?! Mert sajnos külföldi árjegyzék szerint kínálják/kínáljuk idegenforgalmi portékáinkat. Idénytől függő ugyan, de például Vrnjačka Banján a legolcsóbb szállás is 2000 dinárba kerül egy napra fejenként, de idényben akár 4000 dinár is lehet. Ehhez hozzájárulnak a pluszköltségek, az étkezés és az útiköltség. Csak Belgrádig Szabadkáról a 3 órás útra mintegy 2000 dinárba kerül a buszjegy. Hát ezért inkább marad az olcsóbb variáció, a szerbiai emberek, különösen a vajdaságiak vagy maradnak otthon, vagy tengerről álmodnak, és nyáron inkább – jelentősen olcsóbb pénzért – idény előtt 10 napra 100 euróért utaznak el például Görögországba, vagy esetleg Bulgáriába, Törökországba, Montenegróba. Micsoda paradoxon... olcsóbb külföldre utazni, mint itthon nyaralni. De nem csak mi gondolkodunk így. Ilyen árak mellett a külföldiek sem rohannak hozzánk, hiszen miért jönnének a Kopaonikra síelni, ha fele annyiba kerül például Csehországban a telelés.
Sajnos azonban egyre többen nemcsak a hazai kirándulási lehetőségeket hagyják ki, hanem a külföldieket is, hiszen lassan de biztosan elérte az euró elérte a jósolt összeget, ma már 100 dinár. Vagyis csökkent a megkeresett pénzünk értéke. Emellett a tavaly decemberihez képest januárban 19 százalékkal csökkent a szerbiai nettó átlagjövedelem. De ez még nem minden, ha tudjuk, hogy többen még meg sem kapták fizetésüket, ami, ha belegondolunk, sokkal elszomorítóbb, mint a csökkentés. Az áldatlan helyzetet fokozza, hogy az euró értékének emelkedése további változásokat von majd maga után. Továbbá hétfőtől megdrágul az áram, április elsejétől pedig a vezetékes telefon előfizetése, és ha a szolgáltatások drágulnak, „többe kerül majd az élet” is, hiszen várhatjuk az élelmiszerárak növekedését is... Ilyen helyzetben, amikor a megélhetésért való küzdelem a cél, és csak annyit keresünk, hogy a számlákat kifizessük, ki gondol a munkánkkal jól megérdemelt nyaralásra.
Szabadságunk alatt marad a hegyek, vagy a tavak élővilágát, illetve az egzotikus tájakat ábrázoló képek látványa, felfrissüléshez pedig a zuhany, vagy a kád nyújtotta élmény, persze, ha nem kell takarékoskodnunk a vízzel, hogy alacsonyabb legyen a vízszámla.
