Akció! -70 százalék! Kiárusítás! Szinte már alig akad olyan hét, hogy a város sétálóutcáján ballagva ne ezeket a feliratokat olvassuk az üzletek kirakatában. Nyugaton már évek óta jó ügyfélcsapdának számított, de a szerbiai vállalkozók is belátták, hogy az ilyen feliratok mellett sokkal könnyebb vásárlókat csábítani az üzletbe. Hiszen lehet, hogy kevesebb lesz a haszon egy-egy terméken, de gyorsabb az áruforgalom.
Gyerünk, nézzük meg! Gondolja magában a polgár egy-egy ilyen csábító üzenet láttán, és bemegy az üzletbe. Sokszor csalódás a vége, hiszen megtörténik, hogy a leárazás után sem engedhetjük meg magunknak egyik-másik ruhadarabot, terméket, vagy nem találunk számunkra megfelelő méretet. Ugyanakkor sok esetben az ügyesebbek találnak kedvükre és magukra valót.
A gond nem is ebben van, hanem abban, hogy amellett, hogy egyre kisebb kört hoz lázba, ha leárazásra utaló jelzéseket lát a kirakatban, különösen, ha ruházatról, vagy műszaki eszközökről van szó, egyáltalán nem ügyelünk arra, hogy egy-egy termék megvásárlásánál, vagy szolgáltatás igénybevételénél milyen jogok illetnek meg minket. Elhisszük, amit mondanak, hogy olcsón jó terméket veszünk.
Az elmúlt hónapokban lecsökkent a fogyasztás, jelentős mértékben alacsonyabb volt az áruforgalom, mint a korábbi időszakban, állítják a gazdasági szakemberek. Ennek egyik oka, hogy egyre magasabbak a számlák, szinte minden kommunális szolgáltatás ára emelkedett és egyre többen gondolják meg jól, hogy a számlák kifizetése után mire költik a megmaradt pénzüket. Fontosabbá vált számunkra, hogy beosszuk kis jövedelmünket, és sokszor nem gondolkodunk el azon, pénzünkért vajon mit kapunk, függetlenül attól, hogy szolgáltatásról, vagy áruról van szó. Figyelmen kívül hagyjuk, de joggal várhatjuk el, hogy zavartalan áramszolgáltatásunk legyen, vagy egészségügyileg megfelelő ivóvizet igyunk, esetleg ne szakadozzon a telefonvonal, vagy hogy a javaslatoknak megfelelően viselt cipőt visszavihessük az üzletbe, ha az idő előtt elszakadt.
A polgárok jelentős része azonban nem foglalkozik jogaival, de nem is tudja, milyen jogok illetik meg. Nincs illetékes szerv, nem elég erős a propaganda, vagy elég gyenge a fogyasztóvédelem, hogy ezekre a jogokra rámutasson. De, ha júniusban elfogadják az új fogyasztóvédelmi törvényt, talán változik a helyzet.
Az egyik kulcsfontosságú elem az életünkben az élelmiszer. Sajnos, döntő értékű ebben az esetben is a leárazás megjelenése. A nagy áruházakban találkozunk gyakran kedvezményekkel. Ilyenkor szinte megrohamozzák az üzleteket az emberek, és lekapkodják a polcokról az olcsóbb termékeket. A kétely szikrája sem merül fel bennünk, hogy netalán megnézzük a termék szavatossági idejét, pedig fontos lenne. Nemcsak ebben az esetben, hanem bármikor, hiszen az egészségünkről van szó. És nem azért, mert feltétlenül lejárt termékről van szó, hanem azért, ha netalán a szavatossági idő egy-két hét múlva jár le, ne vásároljunk túl sokat belőle. És az élelmiszer összetevői sem mellékesek. Nem hiába mondják a nagy bölcsek, hogy nem az étel mennyisége, hanem a minősége a lényeg. Vagy: olcsó húsnak híg a leve! Szerbiában az élelmiszerbiztonságra tavaly fogadták el a törvényt. A rendszer kidolgozása még nem fejeződött be, ám a mezőgazdasági miniszter szerint jó úton haladnak, hogy európai szintre emeljék az élelmiszerbiztonságot. A politikusok ezen kijelentése egyáltalán nem nyugtat meg. Hiszen feltehető a kérdés, ha eddig nem volt európai szintű, akkor milyen mértékű volt az élelmiszer ellenőrzése. Azt tudom, hogy a piaci friss termékeket igen szigorú feltételek mellett árulhatják az őstermelők, vagy a viszonteladók, de az üzletláncok polcain lejárt szavatosságú termékek láttán, illetve tudva, hogy a megromlott zöldségféléket alacsonyabb áron kínálják, felmerül bennem a kétely az ellenőrzést illetően.
Vagyis addig, amíg ez a rendszer nem működik, mi magunk válogassuk meg, hogy mire költjük pénzünket és ne dőljünk be minden hirdetésnek.
