Szerbia 2008-ban 5,7 millió tonna veszélyes hulladékot termelt, amiből 5 millió tonna a hőerőművekből származó hamu. A csomagolásból és a göngyölegből évente 100 ezer tonna hulladék származik, ami szintén veszélyes hulladéknak minősül. Mivel egyelőre nem létezik az ország területén olyan berendezés, égető, ahol a veszélyes hulladékot megsemmisíthetnék, az ilyen jellegű hulladékot külföldre szállítják.
A Szerbiai Klinikai Központ tavaly mintegy 11 tonna lejárt szavatosságú gyógyszerkészítményt szállíttatott külföldre megsemmisítésre, ami 16,5 ezer euróba került. A hulladékexport nagyon drága, jelentős eszközök elkülönítését igényli, ezért azok a vállalatok, amelyek termelésében veszélyes hulladék is keletkezik (a környezetvédelmi minisztérium listáján több mint 600 ilyen cég szerepel), sok esetben a saját területükön tárolták azt éveken keresztül, vagy más jellegű hulladék közé keverve szállíttatták el.
A hulladék-gazdálkodásról szóló törvény keretében a göngyölegből származó hulladék kezelésével foglalkozó rendelkezés tavaly lépett életbe. E törvény többek között definiálja a veszélyes hulladék fogalmát, valamint lehetőséget nyújt annak újrahasznosítására vagy megsemmisítésére. Hiszen az a cél, hogy a hulladéklerakókon csak azt a hulladékot tárolják, amit már semmire sem lehet használni. A törvény előírja, hogy a vállalatoknak a megtermelt hulladékról maguknak kell gondoskodniuk, így a veszélyes hulladékról is.
Míg korábban évtizedekig tárolták a veszélyes hulladékot, most legfeljebb 12 hónapig tárolhatják azt a cégek, tudtuk meg
tól, a környezetvédelmi minisztérium hulladékgazdálkodással foglalkozó osztályának vezetőjétől.
– Szerbiában hulladékgazdálkodással foglalkozni nagyon nehéz. Már csak azért is, mert nem rendelkezünk olyan infrastruktúrával, amely elősegítené a veszélyes hulladék tárolását és kezelését. Amíg ezt nem építjük ki, addig a veszélyes hulladékot azok tulajdonosai tárolják. Legfeljebb 12 hónapig tehetik ezt meg, majd ki kell szállítaniuk a hulladékot külföldre, megsemmisítésre. Az állam támogatni szándékozik a veszélyes hulladék kezelését, mégpedig úgy, hogy hamarosan olyan berendezéseket épít fel, ahol a hulladék fizikai és vegyi kezelését végzik, kezdetben a szervetlen hulladék esetében, később pedig külön berendezéseket állítanak fel a veszélyes, illetve az egészségügyi hulladék kezelésére is.
Maguk a termelőegységek is kaphatnak majd engedélyt a veszélyes hulladék kezelésére, természetesen csak ha eleget tesznek az előírásoknak. Így a különböző hulladékfajtákat, mint például a fáradt olaj, csak azon termelőegységek területén lehet majd megsemmisíteni, amelyek e munkafeladatra állították be felszereléseiket.
Támogatta-e eddig a veszélyes hulladék külföldre szállítását az állam, vagy ez a költség kizárólag a termelőegységeket terhelte?
– A törvény szerint a megtermelt hulladékról a tulajdonosoknak kellett gondoskodniuk. Ez azt jelenti, hogy a termelőegység vagy a jogi személy köteles a megtermelt veszélyes hulladékról gondoskodni, vagyis tárolni, majd pedig külföldre szállítani azt. Az állam csupán az ismeretlen eredetű, valamint az évek során felhalmozódott veszélyes hulladék, továbbá az egészségügyi intézmények által megtermelt hulladék kiszállításának költségeit állja. Az egészségügyi intézmények esetében főként a lejárt szavatosságú gyógyszerekről van szó. A háborús időkben az ország területére érkezett gyógyszerszállítmányokból nagyon sok hulladék maradt vissza, hiszen ezeknek a gyógyszereknek a szavatossága rövid idő alatt lejárt. Szerbiának külön stratégiát kell kidolgoznia, amely alapján biztosítani tudja a szükséges pénzt arra, hogy ezt ki lehessen szállítani az EU-ba, és megsemmisíteni.
Jelen pillanatban mi a helyzet a regionális hulladéktárolókkal?
– A regionális központokat a hulladékgazdálkodási stratégia javaslatai alapján építik majd fel, ami jelenleg jóváhagyásra vár. Ez a stratégia magába foglalja azt is, hogyan tudnak az önkormányzatok társulni, valamint hogyan tudnak a hulladékgazdálkodáshoz alkalmazkodni. Az állam prioritásai között szerepel ezeknek a központoknak a mihamarabbi kiépítése, hogy mielőbb elkezdődhessen a kommunális, illetve más jellegű hulladékkal való gazdálkodás. Egyes központok már épülnek, de tulajdonképpen azoknak az önkormányzatoknak kell megegyezniük, hogy hol és hogy építik meg a hulladéktárolókat, amelyek egy régiót alkotnak.
A veszélyes hulladékot is ezekben a regionális központokban kezelik majd, vagy erre a célra külön központok épülnek?
– A tervek szerint külön központok épülnek majd a veszélyes hulladék kezelésére. De azok a termelőegységek, amelyek valamely típusú veszélyes hulladék kezelése mellett döntenek, szintén foglalkozhatnak e tevékenységgel, természetesen az illetékes szervek engedélyével. Jelen pillanatban csak a környezetvédelmi minisztérium hulladékgazdálkodással foglalkozó osztálya jogosult az engedélyek kiadására.
Hány kérvény érkezett eddig önökhöz a termelőegységek részéről?
– Összesen mintegy 240 termelőegység nyújtott át kérvényt, amelyek hulladékgazdálkodással kívánnak foglalkozni. Egyes kérvényeket visszaküldtünk az önkormányzatokhoz, ugyanis az ő hatáskörükbe tartozik azon engedélyek kiosztása. De a hasonló jellegű vállatok bejegyzése folyamatos, vagyis mintegy 300 kérelem vár elbírálásra. Egyesek a veszélyes hulladék kezelésével foglalkoznának, míg mások a szelektált hulladék begyűjtésével, raktározásával vagy feldolgozásával. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki kap engedélyt. Eddig egy engedélyt osztottunk ki az elektromos hulladék és a kidobott elektromos készülékek kezelésére. Egy engedélyt adtunk ki a veszélyes folyékony hulladék kezelésére, és két termelő egység várakozik az engedélyre, amelyek a fáradt olaj kezelését végeznék el. Szeretnénk, ha minél többen rendelkeznének olyan feltételekkel, hogy a hulladék feldolgozásával tudjanak foglalkozni.
A legtöbb veszélyes hulladékot az ipar termeli, de a háztartásokban is megjelenik az. Az állam milyen megoldást tervez a háztartásokban keletkező veszélyes hulladék kezelésére?
– Természetesen egy olyan rendszer felállítását is tervezzük, amely a háztartásokban is összegyűjtené a veszélyes hulladékot. Ez a hulladékgazdálkodási stratégia hosszú távú tervei között szerepel, amit elsősorban a lokális szintű hulladékgyűjtéssel és a regionális tervekkel kell összhangba hozni. Vagyis mindenképpen egy olyan modellt kell kidolgozni, amely a háztartási hulladék begyűjtését és a háztartási veszélyes hulladék begyűjtését is tartalmazza.
