A szabadkai kerületi börtönt százharminc évvel ezelőtt létesítették, akkor kilencvenhat személy részére volt hely. Mára, bár az épület méreteiben nem változott, és nagy felújításokra nem volt lehetőség és alkalom, a bebörtönözöttek száma a sokszorosára nőtt, s ha kell, akár háromszáz személy is elfér a fogházban. Ebbe az intézménybe kerülnek mindazok, akik Szabadka, Topolya, Zenta, Zombor és a környékbeli településeken követnek el bűncselekményt.
Svetislav Rajšić, a kerületi börtön igazgatója elmondta, hogy bár a szabadkai büntetőintézet általában csak a legfeljebb egy évig tartó börtönbüntetésüket töltők vannak, előfordul, hogy a máshol kialakuló helyhiány miatt komolyabb bűncselekményt elkövetőket is el kell itt helyezniük.
– A szabadkai börtön különlegessége talán az, hogy a határ közelsége miatt szinte állandó jelleggel mintegy 40-50 határsértő személy van nálunk. Ezek az egyének letöltik a büntetésüket, tíz-tizenöt-harminc napot, aztán szabadlábra helyezik őket. Ebben a pillanatban is húsz iraki van a szabadkai büntetőintézetben, de vannak albánok, irániak, afgánok, kurdok is. Akkor, amikor valahol háború van a világban, megnő ezeknek a határsértőknek a száma – magyarázta Rajšić, aki kiemelte, a szabadkai börtön ugyan nem számít nagynak, kapacitását viszont máris túlnőtte, a bűnözés pedig nem fog csökkenni. Ellenkezőleg.
Katonai rend
– Mindannyian tudjuk, hogy a háborúk után megtelnek a fogházak. A bűnözők száma nem csökken, hanem állandóan növekszik, vagyis minden bizonnyal egy idő után nekünk is komolyan el kell gondolkodnunk valamilyen megoldáson, hogy ezeket a személyeket el tudjuk helyezni. Erre megoldás a további börtönök kiépítése, továbbá az alternatív büntetések bevezetése. A pénzhiány viszont folyamatos gond. A szabadkai kerületi börtön szinte önellátó, ami az étkezést illeti. Hiszen működtetünk egy tanyát, ahol az elítéltek dolgoznak, s az ott megtermelt zöldséget, az ott felnevelt állatokat dolgozzuk aztán fel – magyarázta az igazgató, majd kiemelte, hogy ez tulajdonképpen nagyon jó terápia is, hiszen a szabadkai börtönben külön odafigyelnek arra, hogy azok az egyének, akiket náluk elhelyeznek, a büntetőintézetből való távozáskor könnyebben szocializálódjanak.
– Pontosan amiatt, mert a börtön már kicsinek bizonyult és mivel ezek az emberek egyébként is feszültek, mert el vannak zárva a világtól, programokat kell nekik biztosítani. Így a szabadkai börtönben van edzőterem, kosárlabdapálya, társasági szoba, könyvtár és minden szobában televízió, kábeltévé van, valamint napi szinten újsághoz tudnak jutni az elítéltek. Az igazgató szerint fontos, hogy ezek az emberek informálódjanak, mi történik a külvilágban.
– Sokszor felteszik a kérdést, hogy miféle prioritást élveznek ezek az emberek, akik tulajdonképpen bűnözők. Miért ad nekik az állam televíziót, könyveket. Egy országot viszont nemcsak az alapján lehet megítélni, hogy mennyire szigorú intézkedéseket hoz, hanem az alapján is, hogy emberséggel viszonyul-e azokhoz, akik hibát követtek el. Azok a bűnözők, akiket elítéltek, megkapták büntetésüket azáltal, hogy elzárták őket a társadalomtól, izolálták őket. Mi emberségesek kell hogy legyünk velük. A börtönben emberek vannak, nem állatok. Az állam feladata az, hogy segítsen ezeknek az embereknek, hogy ha elhagyják a börtönt, normális tagjai tudjanak lenni a társadalomnak, s ne pedig a bűnözéshez térjenek vissza. A mi feladatunk az, hogy mindannyiukat egyenrangúként, emberként kezeljük. Függetlenül attól, hogy kerékpárt lopott, vagy nőt erőszakolt meg. Az, hogy mindenki egyenrangú viszont azt is jelenti, hogy kemény szabályok vannak, amihez mindenkinek egyformán tartania kell magát. Ha pedig bármelyiket megszegi, akkor büntetés jár érte – magyarázta Rajšić.
A szabadkai börtönben egyébként minimális az öngyilkossági kísérletek, az erőszak, a verekedések száma. Egyike a legnyugodtabb börtönöknek az országban. Az igazgató ezt paradoxonként említette, hiszen a szabadkai régió az öngyilkosságok nagy száma miatt ismert, de a hétvégi verekedések sem számítanak ritkaságnak.
– A problémák 99 százalékát beszélgetéssel oldjuk meg. Bármikor beszélgetést kezdeményez bármelyik elítélt, akár velem, akár mással az intézményben, mindig a lehető legrövidebb időn belül meghallgatjuk, fogadjuk. Amennyiben erre nem kerülne sor, az elítélt akár arra is képes, hogy összevagdossa magát. Az emberekhez való hozzáállás, a törődés pontosan ugyanolyan módszerekkel történik, mint a svédországi börtönökben, csak a feltételek nem adottak, hogy hasonló körülményeket, ellátást is teremtsünk. Mindenkinek szüksége van arra, hogy meghallgassák. Pontosan ez a kommunikáció, az emberiesség, a hozzáállás az, ami miatt nyugodt és biztonságos a börtön. Az állam feladata, hogy biztonságot nyújtson, hogy reményt, erőt és biztatást adjon ahhoz, hogy ha az egyén újra szabad lesz, akkor normális életet élhet, újrakezdheti – mondta az igazgató.
