A Kelet-európai Misszió elnevezéssel az Olvasó már többször találkozhatott, de minden bizonnyal a legemlékezetesebb történet az illegális migránsok felölelése volt, amikor is a szabadkai szemétdomb közelében meghúzódó menekülteknek osztogattak ruhaneműt és élelmet. Az akciójukat sajnos sokan nem nézték jó szemmel, és a hatalom is radikális megoldással avatkozott be, miközben a misszió tagjainak szeme előtt egy egyszerű célkitűzés lebegett: A legnagyobb érték az ember.
A Kelet-európai Misszió 1967-ben alakult meg Svájcban, és a humanitárius szervezet tagjai jelenleg a világ 25 országában végeznek önkéntes munkát. Akkor még fennállt a vasfüggöny és a nyugat-európai keresztény emberek igyekeztek segíteni azon kelet-európai keresztényeknek, akik a hitük miatt hátrányos helyzetbe kerültek. A mozgalom felekezettől függetlenül azonban szigorúan keresztény elvek alapján működött, majd az idő során egyre nyitottabbá vált a szervezet, így mára már minden szükségben lévő embernek igyekeznek segítséget nyújtani.
A szervezett Szerbiában nyolc évvel ezelőtt kezdte meg működését, majd két évvel ezelőtt újraregisztrálta magát, sőt Szabadkán irodát is nyitott. A misszió tulajdonképpen egy keresztény karitatív szervezet, s többek között sokunk számára is olyan ismert tevékenységekkel foglalkozik mint az adományozás. Ruhákat, cipőket, élelmiszert és tüzelőt gyűjtenek a nehéz sorsú nagycsaládosok, valamint a mély szegénységben élők számára – külföldről évente két teherautónyi ruhanemű érkezik –, de mindez csupán a felszín. Nem elég adni, hanem szívből kell adni. Nem nehéz belátni, hogy egy jó szó, bátorítás vagy elfogadó szeretet mennyire megnyitja az embert, s erre szükség is van, hiszen a szegénység miatt a társadalom peremére sodródott emberek nagy része szégyelli sorsát, szégyelli, hogy segítségre szorul. Az ilyen sorba jutott személyek testi-lelki felemelése, a társadalom peremére sodortak felzárkóztatása a szervezet célja – szívvel-lélekkel – tudom meg Nagy Tibortól, az észak-bácskai szervezet elnökétől és Varga Tibor alelnöktől.
...másoknak pedig még tűzhelyük sincs
Felvetődik a kérdés, hogy mi késztethet egy embert arra, hogy életét a segítségnyújtásra áldozza. Az Istenben vetett hit, vagyis inkább Isten megtapasztalása a válasz. Hívő emberként az életükből fakadóan kezdtek el foglalkozni ezzel a tevékenységgel. Azonban más, amikor valaki egy adott felekezet hívőjeként és más az is, amikor hívőként foglalkozik a segítségnyújtással. A civilszervezet ugyanakkor egy olyan keretet biztosít számukra, hogy általa az emberek nem arra gondolnak először, hogy a segíteni akarók vallásos fanatikusok, hittérítők lennének.
– Megismertük Isten szeretetét, amely viszont átitatta életünket és megváltoztatott minket. A szeretet nem önmagáért van, hanem kifelé ad. Ugyanakkor a civilszervezet megnyitása előtt is így éltünk a családommal, feleségemmel segítettünk a rászorulókon. Arról álmodoztunk, hogy egyszer nagyban segíthetünk, de ehhez ugye rengeteg pénz kellett, miközben mi is csak abból éltünk, amit Isten kirendelt. Ebből a kevésből kezdtünk el adakozni, és ahogy elkezdtünk adni, egyszerűen csak jött valaki és adakozott. Valaki ruhát, más cipőt vagy élelmiszert hozott, napról napra többet, lassan nem volt hol tartani, így a gyülekezet termében, majd egy épülő ház két termében, végül hatalmas hangárban tároltuk az adományokat. Szinte sírtam örömömben, hogy mennyi mindent tudunk majd osztani – mesélte Varga Tibor, majd megjegyezte, hogy működésük utolsó nagy fordulópontja az volt, amikor megkapták irodahelyiségüket.
– A legnagyobb érték az ember, segítünk, ahol szükség van szóval, és ha szükség van, kézzel, adunk és emelünk – szögezi le szervezetük célkitűzését Nagy Tibor. – Magam is szükségben lévő ember voltam, igaz nem anyagiakban, de Isten lehajolt hozzám, így megtapasztalhattam irgalmát és könyörületét. Ez motivál abban, hogy más embereknek segítsünk. Az embernek nemcsak testi, hanem lelki igényei is vannak. Sokszor egy jó szó, egy baráti ölelés egy szerencsétlen ember számára többet jelent, mint a személytelen adomány. Ettől függetlenül ha kell, élelmiszert, ha kell, tüzelőt, de ha szükség van rá, fizikai segítséggel is rendelkezésre állunk. Nemrég például egy idős néni omladozó kéményét bontottuk le, majd raktuk fel.
A szervezetnek Vajdaságban több településen is vannak önkéntesei, így Szabadkán és Csantavéren kívül jelen vannak Kishegyesen, Adán, Óbecsén, Muzslyán és Péterrévén is. A tagok a helyszínen győződnek meg arról, hogy valójában ki szorul segítségre, vagy ők maguk veszik észre a nehéz sorsban hányattatott személyt, van hogy szólnak nekik, néha pedig a rászorulók felkeresik szervezetüket. De nemcsak a fent felsorolt, adományok kerülnek kiosztásra, hanem a fűtés nélkül maradt személyeknek a szervezetbe beérkezett támogatásokból kályhát, tüzelőhelyet vásárolnak.
– Egy ízben irodánkba betévedt egy anyuka, aki elpanaszolta, hogy kislánya, Milica egy ritka betegségben, cisztás fibrózisban szenved. Az állandó kivizsgálások, kötelező vizsgálatok és a gyógyszerek mellett a szülők már nem tudták megvenni az inhalálókészüléket kislányuknak. Megvitattuk, hogy mit tehetünk, majd megvettük a készüléket – mondta az elnök.
A segítségnyújtás területén viszont nem elégszenek meg az adományok kiosztásával, hiszen ha csupán élelmiszert osztogatnának, vagy csupán ingyenkonyhát (például Csantavéren és Óbecsén) üzemeltetnének, akkor hosszú sorok kígyóznának szervezetük ajtaja előtt, miközben csupán tűzoltást végeznének. Nagy Tibor szavai szerint azt szeretnék, ha tartósan megoldódna a rászorultak helyzete, vagyis rendeződne sorsuk. Ennek érdekében viszont jelen kell lenni egy adott személy életében. Péterrévén például vetőmagot, palántát osztottak ki azoknak, akiknek az udvarában megteremne a konyhára való, azzal a feltétellel, hogy kitisztítják az udvarukat. Ennek érdekében pedig biztatják a családokat, sőt segítettek a föld megművelésében is. A társadalomba történő integráció érdekében arra ösztönzik a családokat, hogy megértsék, ők is meg tudják termelni a télirevalót, ők is hasznos tagjai a társadalomnak.
Olyan programjuk is van, amely azokkal foglalkozik, akik nem kívánt terhességbe esnek, más néven a válságterhesekkel – tanácsadást vállalnak irodájukban.
– A társadalomban sajnos elég hiányos a felvilágosítás, egy felmérés szerint minden második vagy harmadik nő már átesett egy abortuszon. Sokan talán azt gondolják, hogy az abortusz könnyű, mondhatni normális jelenség, ám a szakemberek, pszichológusok egyre inkább figyelmeztetnek a posztabortusz szindrómára, depresszióra. Az abortuszon átesett nők nagy hányada számolja, hogy ha megszületett volna a gyermeke, most hány éves volna – jegyezte meg Nagy Tibor, aki kiemelte, hogy a társadalom megosztott abban a kérdésben is, hogy az élet a születéstől, vagy a keresztény értékrend szerint a fogantatástól számít-e.
– Az ember nem értékeli az emberi életet, és sokan inkább kutyát tartanak, minthogy gyereket vállaljanak. Ma már az állatvédők szervezetei sokkalta nagyobb becsben és támogatásban részesülnek, mint a magzatéletet védő szervezetek – vetette fel Varga Tibor.
A tanácsadásra szakemberek készítették fel a szervezet tagjait, és csupán meghallgatják a kétségben élőket, nem pedig rábeszélik a gyermek megtartására a segítséget kérőket. Mint megjegyzik, senki sem vállalhat magára ekkora terhet. Nagy hangsúlyt szeretnének fektetni a fiatalok felkészítésére is, ennek érdekében tervükben áll a FÉK – Fiatalok az élet küszöbén című nemzetközi program meghonosítása Vajdaságban. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a misszió minden nyáron ifjúsági és gyermektábort szervez hazai és magyarországi gyermekek és fiatalok számára.
Akiknek a legnagyobb érték az ember: Varga Tibor és Nagy Tibor
A gyermekeket, ezáltal a nagycsaládosokat olyan nemzetközi programmal is támogatják, mint a misszió gyermektámogatási programja, amelynek keretében legalább egy éven keresztül külföldi – Vajdaság esetében magyarországi – személyek vesznek névben „örökbe”, támogatnak havonta névleges összeggel (20-25 euróval). A programban önkéntes kontaktszemélyek havonta látogatják az érintett családokat, és személyesen adják át a támogatást, valamint részletes fényképes tájékoztatást küldenek a szponzor számára a családról. A támogatók gyakran személyesen is meglátogatják a támogatott személyeket, sőt van, hogy meghívják magukhoz nyaralni.
– Ebben a programban szerepelt a csantavéri mesemondó, Utasi Árpád kishúga is, de mivel Árpi megnyerte a Csillag születik című tehetségkutató versenyt, a család saját házba költözhetett. Egy ízben pedig a magyarországi támogató család vett házat a támogatott családjának, amelynek köszönhetően a sanyarú sorsú családnak később sikerült is talpra állnia. Vannak azonban olyan családok, amelyek minden igyekezetünk ellenére elvesznek – ecsetelte az alelnök.
Pillanatnyilag több száz családon igyekeznek segíteni, és bár többségükben pozitív kimenetelűek az esetek, vannak negatívak is. Bár a sikerek ritkán szembeötlőek, nem érzik hiábavalónak a munkát, hiszen a valódi siker az olyan kis sikerek sokasága, amikor egy apátiába került személy újra meglátja a reményt, elkezd hinni az életben, és a szomorúság helyett mosoly költözik a szívébe.
