A választások előtt – a demokrácia szabályait betartva – a jelölt mindent megtehet annak érdekében, hogy megnyerje a szavazókat. Elébünk tárhatja elképzeléseit, elmondhatja, hogy mit tenne, és mit tesz (majd) az érdekünkben. Néha első hallásra is világos, hogy az ígéretből nem lesz semmi. Jelenlegi helyzetünkben már egy reálisnak tűnő elképzelés megvalósítása is távolinak látszik. Hallgatva politikusainkat úgy tűnik, hogy a gazdasági helyzet sem fogja őket vissza az ígérgetésektől. Belgrádban két évvel ezelőtt alakult az Istinomer (Igazságmérő) internetes portál, amely a nyilvánosan kimondott szó után járó felelősség fontosságát hirdeti. A legfőbb kérdés az, hogy a politikusok mennyire tartják be ígéreteiket, igazat mondanak-e, következetesek-e. Két év alatt másfél ezer közszereplő nyilatkozatát vették górcső alá. Kezdetben csak a nagypolitikai szereplőket elemezték, de már a helyi politikusok fellépéseit is boncolgatják. Így sikerült nekik egy asztalhoz ültetni a nagybecskereki polgármester-jelölteket: Mileta Mihajlov (DP) aktuális polgármestert, Goran Knežević (SZHP) korábbi polgármestert, valamint a másik három aspiránst, Bojan Kostrešt (VSZL), Zdravko Deurićot (Egyenlőség Mozgalom) és Saša Santovacot (SZRP).
A Zöld Harang kávézóban egybegyűlt közönség (ahol bőven volt a párttagokból) érdeklődéssel várta a korábbi és a jelenlegi polgármester szócsatáját. Mindketten korábban demokraták voltak, a 2008-ban letartóztatott, majd leváltott Goran Knežević később a haladókhoz csatlakozott.
Mileta Mihajlov emlékeztetett arra, hogy nem volt könnyű a korábbi polgármester helyére lépni, akit hivatali visszaélés gyanúja miatt bilincsbe verve vitt el a rendőrség a városházáról. Ennek ellenére az önkormányzat mégis talpra állt, növekedtek a beruházások, sikerült felújítani a termelést néhány régi gyárban, három év múlva a városnak lesz vízgyára és megépül a terelőút is.
Goran Knežević szerint 2009 óta a városban semmiről sem döntenek önállóan, hanem Belgrádban, illetve Újvidéken mondják meg azt, hogy mi jó a nagybecskerekieknek. Szerinte ezért történhetett meg az, hogy a területfejlesztési tervben Nagybecskerek számára csak egy hulladékanyag-tározó építését irányoztak elő. Több beruházó távozott a városból, amely fejlesztési stratégia hiányában megrekedt az ipari övezeteknél. Ezek még akkor létesültek, amikor ő volt a polgármester.
Bojan Kostreš szerint Nagybecskerek igazságtalanul van a mostani helyzetben és a polgároknak teljesen mindegy, hogy Újvidék vagy Belgrád viszi el az itt megtermelt javakat.
Zdravko Deurić szerint a legnagyobb bajt a városra az igazságtalanul elvégzett privatizáció hozta. Szerinte nem véletlen, hogy a zömében kisemmizett dolgozókat tömörítő mozgalom bekerült a helyi parlamentbe.
Saša Santovac szerint a helyi politikusok legfontosabb feladata olyan légkör megteremtése lesz, amely elősegíti, hogy ezentúl a Béga menti várost ne a vámügyi, kőolajipari és az építőipari maffiáról emlegessék.
