A galéria folyosójára lépve félhomály fogad. A bejárai ajtó rozettát idéző színes üvegcserepei megszűrve engedik át a fényt. A kiállítótermekben csend. Egy-egy látogató léptei visszhangoznak csak időnként, s a hátsó teremben futó életrajzi film kommentátorának kellemes, angol baritonja. A falakon képek. Nem szorongató zsúfoltságban, hanem szellősen, hagyva a műalkotások között helyet, teret a szemnek, hogy egy-egy képre összpontosítva foghassa be a látványt. Egy Warholnak tulajdonított mondás szerint az üres tér sohasem elpocsékolt tér. Elpocsékolt az a tér, amiben sok művészi alkotás van. Estünkben mindössze négy sorozat képei várnak arra, hogy ellépdeljünk előttük, meg-megálljunk a részleteiket fürkészve, esetleg letelepedve valamelyik pamlag sarkába, hosszasabban elidőzzünk közöttük.
Virágok, arcok, sziluettek, mozdulatok. Montázsolt szirmok, felnagyított testrészek, nyers színek, nagy, dekoratív foltok kombinációja a vásznakon. És persze Merilyn. Abba a mozdulatba fagyva, ahogyan a halálhírét bejelentő lapokban megjelenő fotó megőrizte.Tizenöt perc – áll a kiállítás plakátján. Sok mindenre elegendő ez a tizenöt perc. Ennyi idő alatt például megtekinthetők Andy Warhol elénk tárt alkotásai: a Flowers, a Martha Graham- és a Ladies and Gentlemans-, illetve a Marilyn Monroe-portrék, mind eredeti szitanyomat, valamint a Speed Skater című alkotás, amely az 1984-es szarajevói olimpián a gyorskorcsolyázás szimbólumává vált. Nemcsak a pop-art legismertebb képviselőjének munkásságába engednek betekintést, hanem az amerikai popkultúra formatechnikai elemeit, jellegzetes szimbólumait is prezentálják.Az említett tizenöt perc filmnézésre is fordítható. 58 év, kalandos életút, szakmai siker, hírnév és néhány jó barát visszaemlékezése is belefér negyed órába. A helyszínen vetített életrajzi filmen végigkísérhető családtörténet a XX. század elejei Magyarországról, Mezőlaborcról indul, ugyanis a ruszin Warhola család innen vándorolt ki a tízes években Amerikába. Júlia, az édesanya sohasem tanult meg angolul, gyermekeivel – a legfiatalabbal, Andrew-val is – magyar–ruszin keveréknyelven beszélt. Andy pályája Pittsburgben kezdődött, majd New Yorkba költözve teljesedett ki. Reklámgrafikus, kirakatrendező, különböző lapok munkatársa, filmrendező volt. Nagy áttörést hozott számára a hatvanas évek lején a Campbell-féle leveskonzerveket ábrázoló festménysorozata, amely több ajtót megnyitott előtte, illetve szitanyomásos portrésorozatai, melyekben kora ikonjainak (Merilyn Monroe, Mao Ce Tung, Diana Ross, John Wayne, Elizabeth Taylor, Elvis Presley…) arcképét felhasználva megteremtette a pop-art portré műfajának kultuszát. Élete, ha úgy tetszik, az úgynevezett amerikai álom megvalósulásának mintapéldája, bár ő egész munkásságával épp a rózsaszínű amerikai álom banalitását, a fogyasztói társadalom visszásságait, tárgyi világát igyekezett kikarikírozni.
(Molnár Edvárd felvételei)
Tizenöt perc emellett röpke eszmefuttatásra is elegendő. A műanyagról, például. „Szeretem Los Angelest. Szeretem Hollywoodot. Ezek pompás helyek. Műanyagból vannak, és én szeretem a műanyagot. Magam is műanyaggá szeretnék válni” – olvashatjuk sorait a vetítőterem falán függő portréjára írva. Remek összefoglalása korunknak. Mondanivalójának örök érvényűsége igazolja Warhol váteszi zsenialitását. A kiállíts címéül szolgáló, sokat idézett Warhol-aranyköpés, nevezetesen, hogy a jövőben mindenki híres lehet 15 percre, több mint négy évtizedes, 1968-ból származik, és talán mostanra vált igazán aktuálissá. A médiumok térhódításának korában, amikor a tévé, a valóságshow-k, a világháló, a közösségi oldalak és videómegosztó portálok révén bárki ismert, „híres” lehet, ahogy Andy mondta, „elég csak az arcunkat adni valami hülyeséghez”. Műanyag-lét, pénzközpontúság, uniformizálódás, reklám-manipuláció. Évtizedek óta érvényes fogalmak. S ha már leszámolni nem tudunk velük, próbáljuk mások példáján ellesni, hogy mi módon kerekedhetünk föléjük. Warhol az iróniát alkalmazta.
Ha van tizenöt percük, a szabadkai Dr. Vinko Perčić galériában, április 21-ig, nagyjából hetven deka banán áráért megtekinthetik, hogy hogyan.
