Kedvenc informatikai viccem szerint 10 féle ember van, aki ismeri a bináris számrendszert, és aki nem. Valahogy így vagyok a közösségi portálokkal, kiváltképp a Facebookkal kapcsolatban. Vagy nyitott valaki fiókot, vagy nem. Köztes állapot nincs, hacsak számba nem vesszük, azokat akik megunták a virtuális életet vagy elegük lett a közösségi oldalból, és kitörlik adatlapjukat.
Azonban ez a művelet nem olyan egyszerű, mint régebben, és abban se lehetünk biztosak, hogy sikerült véglegesen minden adatot eltüntetni. Ugyanis ha valami az internetre felkerül, az onnan már nem fog eltűnni egykönnyen. Van amikor viszont maga a 901 millió felhasználót jegyző hálózat kezd bele a nagytakarításba, és töröl fiókokat, mint most Szerbiában.
A közösségi oldal 2004-es indulása óta rengeteg ráncfelvarráson esett keresztül, legyen az kinézet, vagy adatvédelmi és felhasználási szabályzat, azonban az utóbbi – a szerződéseknél jól ismert kisbetűs rész – felett hajlamosak vagyunk átsiklani, vagy egyszerűen figyelembe sem venni, pedig a szabályokat be kell tartani. A római jog szerint a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősségre vonás alól, így a közösségi oldal szabályainak megsértése kitiltással, vagy akár profiltörléssel is járhat. A Facebook naponta 20 ezer gyereket töröl felhasználói közül, mert nem érik el a 13 éves kort, vagyis az előírt alsó korhatárt. Ettől függetlenül rengeteg kiskorú van jelen a közösségépítő virtuális világban, ugyanis a nagy testvérnek nincs megfelelő eszköze a kigyomlálásra és sokszor maguk a szülők tanácsolják gyermekeiknek, hogy hazudjanak életkorukról, miközben a gyerek megmarad potenciális prédaként, kiváltképp, ha nyilvános az e-mail cím, a telefonszám és a lakcím. Emellett többek között törlésre kerülnek a hamis profilok, erotikus profilképeket kirakó felhasználók, fegyverekről, vagy kábítószerekről készült képeket posztoló, vagy a gyűlöletbeszédet hangoztató felhasználók. Természetesen csak bejelentés után, hiszen a Nagy Testvérnek állítólag még nem áll rendelkezésére megfelelő eszköz egy olyan átfogó ellenőrzésre, amellyel ki lehetne szűrni az ilyen tartalmakat. Szerbiában viszont feljelentések nélkül is csaknem 250 ezer felhasználó került törlésre az elmúlt 3 hónapban. Napi csaknem 4 ezer személy.
Becsült adatok szerint Szerbiában megközelítőleg 3 millió internetfelhasználó van, miközben a Facebook közösségi oldalon 3 059 140 regisztrált szerbiai fiók létezik. Az első pillanatra képtelenségnek tűnő adat, annyira nem hihetetlen, ha számba vesszük, hogy sokan munkahelyükön, míg kevesebben internetkávézókban használnak internetet és a háztartásba jutó számítógépek száma korántsem éri el a nyugati országok átlagát, vagyis egy házban van, hogy 3 generáció nyúzza az alig 12 éves Pentium III-ast. Persze ez még messze nem kielégítő magyarázata annak, miként lehetséges a szerbiai polgárok ilyen nagy mértékű részvétele a titkos ügynökségek és a nagyvállalatok aranybányájának számító közösségi oldalon, de ha egy kívülálló beleshetne egy szerbiai profilba, gyorsan érthetővé válna a helyzet.
A Facebook egy fantasztikus alkalmazás, ha az ember arra használja amire rendeltetett. Ismerősök „kezelésére”, rég elveszettnek hitt barátok felkutatására, vagy messzire jutott rokonakkal történő intenzív és interaktív, de mindenképpen virtuális kapcsolattartásra. A rendszer azonban mint egy gyerekbetegséget rég kinőtte eredeti célját, és mára egy nyitott könyvön élősködő virtuális üzleti dimenzióvá vált, ahol személyre szabottan bombázzák az embert hirdetésekkel, miközben figyelik a felhasználók napi rutinját, szokását, érdeklődési körét, kapcsolatait, arcát, világnézetét, webes tevékenységét, offline életét, tartózkodási helyét, beszélgetését, magánéletét, elérhetőségét és pénzügyi adatait. Ennél jobb helyet nem lehet találni potenciális fogyasztók halászatára, hát regisztrálnak is a cégek agyba-főbe, sajnos nálunk sok esetben magánszemélyként – átugorva a kisbetűs részt –, ez pedig szabályellenes és törlés a vége.
Ugyanakkor ma már sokan magányból menekülnek a virtuális magányba, hiszen egyszerre mindenkihez lehet beszélni, reménykedve, hogy valaki meghallja – gyakorlatban lájkolják az illető posztját –, miközben unaloműzőként egy facebookos játékot játszva azonnal tagjai lehetünk egy közösségnek, tovább csökkentve valódi közösségi interakciónkat. Ha pedig valaki a játék rabjává vált, akkor számolnia kell azzal a bosszantó ténnyel, hogy a nyugati országok játékosai némi pénz ellenértékében előnyre tehetnek szert, viszont itt Szerbiában nincs PayPal, vagy hasonló fizetési lehetőség, így marad a csalás, vagyis az árnyékprofilok – néha több tíz – megnyitása. Ennek is törlés a vége.
Ezekre figyelhettek fel a népesség tekintetében harmadik legnagyobb, de csak virtuális államnak számító Facebook üzemeltetői, amikor tömegesével kezdték letörölni a szerbiai fiókokat. Az ilyen árnyékprofilok megszüntetése érdekében ezért az amerikai cégek azon munkálkodnak, hogy ne lehessen kikerülni a valós tulajdonnév megadását a regisztráció során. Érthető is, miért aggasztja őket a hamis profilok léte, hiszen a hamis profilok hamis adatokat tartalmaznak, azokból pedig nehezen lehet pénzt kicsikarni. Szerbiai szinten viszont más az aggasztó. A Facebookon élő személyek, és a játékok érdekében hamis profilokat létrehozó felhasználók magas jelenléte ugyanis arra enged következtetni, hogy sokan nem tudnak mit kezdeni szabadidejükkel, avagy nagyobb Szerbiában a munkanélküliség, mint gondolnánk.
