Az utóbbi két hétben magát aktivizáló Szerbiai Alkotmánybíróság Vajdaság hatásköreivel kapcsolatos döntése után a legnagyobb port kavaró alkotmánybírósági döntések feltehetőleg a 2009-ben újra nem választott bírák, ügyészek és ügyészhelyettesek panaszai nyomán megfogalmazott döntések. Az alkotmánybíróság eddig 152 bíró és 122 ügyész, valamint ügyészhelyettes esetében döntött úgy, hogy azokat ismét ki kell neveznie az illetékeseknek.
A szerbiai igazságügy reformját és a bírák, ügyészek újraválasztását ellenzők elégedettséggel fogadták az alkotmánybíróság döntéseit. Ugyanakkor egyesek továbbra is a politikum igazságszolgáltatásra gyakorolt befolyására figyelmeztetnek. Ezek a szakértők szerint a politika már a bírák újraválasztásának folyamatába is mélyen belemártotta karját, most pedig egy másik politikai opció teszi meg ugyanezt az alkotmánybíróságon keresztül. A kérdés, hogy mennyire is érvényesül Szerbiában a hatalommegosztás elve, és mennyire független a bírói hatalom, egy folyton aktuális és megválaszolásra váró kérdés marad.
JÓZSA LÁSZLÓ: NEHÉZ HINNI AZ ŐSZINTE SZÁNDÉKBAN
Józsa László szabadkai ügyvéd szerint nehéz objektíven véleményt megfogalmazni a bírói hatalom függetlenségének tekintetében. Ennek egyik oka az, hogy nem egyszerű alkalmas összehasonlítási alapokat találni, magyarázta, hozzátéve, hogy emiatt egyedül a 20–25 évvel ezelőtti állapotokkal lehet összevetni a mai helyzetet.
– Bármennyire is furcsán hangzik, de szerintem közvetlenül a rendszerváltást megelőző időszak igazságszolgáltatása függetlenebb volt, mint amilyen napjainkban. Tito halálát követően, 1980-tól 1990-ig, az akkori Jugoszláv Kommunista Szövetség nem gyakorolt komoly befolyást az igazságügyre. Persze voltak olyan politikai indíttatású büntetőeljárások, amelyekben, ha másképpen nem is, de a bírák öncenzúrájának szintjén, olykor megjelent a politika motívuma. A miloševići érában főleg a választási lopásokkal kapcsolatos bírósági eljárások, óvások, fellebbezések tekintetében volt tetten érhető a politika befolyása. Majd következik a Milošević bukását követő Szerbia, amelyben a demokráciára felesküdők azt akarják hinni, hogy az igazságszolgáltatás független. 2003-ban azonban azzal kellett szembesülnünk, hogy a szervezett bűnözésnek beépített embere volt a legfelsőbb bíróságon és a legfelsőbb ügyészségen. Ez nem jelentett közvetlen politikai befolyást, ettől függetlenül azonban fontosnak tartom megemlíteni az ügyet, hiszen a szervezett bűnözéssel való leszámolás politikai kérdés volt. Ezért a legfelsőbb bírósági bírói körben akkor végrehajtott letartóztatási hullám igencsak aggasztó fejlemény volt, és arra is utalt, hogy ha a szervezett bűnözés ennyire közvetlenül befolyásolhatja az igazságszolgáltatást, akkor erre a politikának is módja van – magyarázta Józsa.
Az ügyvéd szerint a 2009-ben eltervezett és 2010-ben végrehajtott igazságszolgáltatási reform megalkotásakor őszinte volt a szándék azzal kapcsolatban, hogy felszámolják az igazságszolgáltatás örökölt bajait: a halmozódó ügyeket, az eljárások hosszú időtartamát és a politikai befolyásolhatóság lehetőségét. Utóbbi célkitűzés és annak megvalósulásának tekintetében ismét csak közvetlen megállapítások fogalmazhatóak meg, fejtegette.
– Tekintettel arra, hogy Szerbiában az életnek nincsen olyan területe, amelyet a politika ne kívánna maga alá gyűrni és befolyásolni, nehéz elhinni, hogy erről a lehetőségről bármelyik politikai opció is őszintén le kívánna mondani – mondta Józsa.
Az igazságszolgáltatási rendszer politikától való függetlenítése nemes feladat, amelytől nem lehet eltekinteni, állandóan napirenden kell tartani és tudomásul kell venni, hogy ez csak egy a demokráciát szó szerint és teljes tartalmában gyakorló politikai rendszerben valósulhat meg, szögezte le Józsa, mondva, hogy a formális intézkedések csak segítik, de nem viszik végig a depolitizációt.
RIPSZON ISTVÁN: A FÉLELEM IRÁNYÍT
Ripszon István muzslyai bíró, akinek hosszú évek óta húzódó ügyét lapunk elejétől kezdve követi, azok a funkciójukat vesztett bírák közé tartozik, akik panaszukkal az alkotmánybírósághoz fordultak. Ripszon szerint Szerbiában nem érvényesül a hatalommegosztás elve. A politika és a végrehajtó hatalom a törvényhozó és a bírói hatalmat is megkísérli elnyomni – fejtegette Ripszon.
– Szinte mindegyik politikai opció szeretne magának legalább egy bírót. 35 éve vagyok a bírói rendszer része, a politikum azóta folyamatosan megpróbálja rákényszeríteni akaratát a bírókra. A bírói rendszer soha nem is volt független. Tito idejében a fontosabb ügyekbe „avatkozott” bele a JKSZ, ugyanakkor a mindennapi bírósági eljárásokba nem nyúltak bele. Az igazi befolyásgyakorlás Milošević idejében kezdődött, amikor egyebek mellett a magyar bíróktól is megpróbálták elvenni funkciójukat. Néhány évvel ezelőtt ugyanígy megkíséreltek egyeseket törölni a bírói rendszerből. Persze nem csak azoktól szabadultak meg, akik alkalmatlanok voltak funkciójuk ellátására. Az újraválasztás folyamatában is tetten érhető a politikai nyomásgyakorlás. Amíg az igazságszolgáltatásból nem szorítják ki a politikát, addig nem beszélhetünk független bírói rendszerről. A Bírósági Felső Tanácsban a végrehajtó hatalom és a politika is képviselteti magát. Az igazságügyi miniszternek semmi keresnivalója a Tanácsban – összegezte Ripszon.
Kérdésünkre, hogy hogyan befolyásolja a bírák munkához való hozzáállását a két éve megkezdődő leváltási, majd újra kinevezési hercehurca, beszélgetőtársunk közölte, hogy mindez kedvezőtlenül érinti a bírákat, akik szintén arra törekednek, hogy megőrizhessék munkahelyüket. A politikumnak nem is kell semmit mondania, a bírók tudják, hogy mit várnak el tőlük, hogyan kell ítélkezniük, mondta Ripszon, hozzátéve, hogy a félelem nagy mértékben befolyásolja a bírósági határozatokat.
– A bírói funkció állandó jellegű. Ha ez nem érvényesül, akkor a bírák nem a törvények és az alkotmány alapján ítélkeznek – magyarázta Ripszon.
