Az elmúlt hétvégén fény derült az új összetételű kormány miniszter- és tagjelöltjeinek kilétére. A megoldások némelyike meglepetésként érte az elemzőket, egyesek már eleve leírják a következő parlamenti ciklusban hatalmon lévő koalíciót, mások viszont azért adnának egy esélyt az új, illetve esetenként régi arcoknak. Lapunknak Dušan Janjićpolitikai elemző fejtette ki véleményét a téma kapcsán.
Meglepte-e a javasolt személyi megoldások valamelyike?
– Alapjaiban véve nem beszélhetünk új összetételű kormányról, az egyedüli új „arc” a Szerb Haladó Párt, valamint „hiányzik” a Demokrata Párt. Az átfogó értékelést korainak tartom, jómagam legalább száz napot várnék ezzel. Semmi sem lepett meg. Még az sem, hogy Rasim Ljajić őszintén elismerte: szeret hatalmon lenni és pártja állami pénzek nélkül nem maradhat fenn, ezért lép be a kormányba. Ljajić egyébként Boris Tadić téves politikájának a legjobb mutatója. Egyeseknek még gyakorolniuk kell majd a miniszteri munkát, másoknak pedig csak fel kell frissíteniük a korábbról szerzett tapasztalatokat. Pozitívan érintett az SZHP jelöltje a külügyminiszteri funkcióra. Ivan Mrkić esetében egy ismert és tapasztalt diplomatáról van szó, aki ebben a pillanatban szerintem a lehető legjobb választás volt. Kellemesen meglepett a művelődési tárca élére javasolt személy is, Bratislav Petković. Elődjével, Predrag Markovićtyal, ellenben Petković elvégezte az egyetemet, gépjármű-múzeumot nyitott és soha nem érdekelte a politikai haszonszerzés.
– Hiszem, hogy Petković jól ismeri a szerbiai kultúrát érintő problémákat és sikeresen fogja ezeket megválaszolni. A sportügyi minisztérium élére javasolt személy, Alisa Marić, szintén kiváló választás. Esetében esetleg az lehet hátrány, hogy nem jártas a sport-maffiához hasonló piszkos területek kezelésében. Ezt ellensúlyozhatja, hogy Aleksandar Vučić átfogó leszámolást helyezett kilátásba a szervezett bűnözéssel és a korrupcióval. Remélem, hogy Vučić Marićot is támogatni fogja, hiszen tudjuk, hogy a szervezett bűnözés mennyire beleolvadt a sport világába. A hatalmat alkotó személyek értékelésével azért sem sietnék, mert még hátra van az államtitkárok kinevezése, a közvállalatok vezetőségének a megválasztása. Előfordulhat, hogy több DP-hez közeli, Rasim Ljajićhoz hasonlóan hatalom-függő, ember is áttáncol a következő kormány oldalára.
Mit vár az ilyen formában, ezekkel a személyekkel megalakítandó kormánytól?
– Nem értek egyet azokkal, akik arra panaszkodnak, hogy hiába mentünk el szavazni és akik eleve eltemették a kormányt. Legyen a haladóknak az az egyetlen sikerük, hogy ügyesen ellenőrzésük alatt tartják a hatalmat istenítő személyeket. Ha ez megtörténik, akkor Szerbia nem fog semmiféle károkat elszenvedni az új kormány miatt. Ha Tomislav Nikolićnak és a haladóknak emellett sikerül legalább egy piciny részét teljesíteniük a kampányban ígért dolgoknak, vagyis a szervezett bűnözéssel való leszámolást, akkor már eredményről is beszélhetünk. Ha ez megtörténik, akkor Szerbiában is elkezdődik a Bulgáriában és Horvátországban megkezdett folyamat: a törvénnyel összetűzésbe kerülő vezető politikusok letartóztatása. Szerbiának szüksége van ennek a folyamatnak a megkezdésére. Ez a legtöbb, amit Nikolić győzelme Szerbia számára hozhat.
A haladók voltak az egyedüliek, akik több miniszteri funkcióra is pártfüggetlen személyt javasoltak. Mivel magyarázható ez: nem volt elegendő alkalmas emberük, vagy valóban szakítani kívánnak a korábban hatalmon lévő pártok gyakorlatával?
– Nem hiszem, hogy a haladóknak nincsen elegendő emberük. Náluk is van annyi Ljajić, amennyit csak akarunk. A haladók nagy tapasztalattal rendelkeznek a hazai politikai életben. A volt radikálisok ezenfelül nehéz küzdelmet folytattak a túlélésért és egy új esélyért. Mlađan Dinkić és Ivica Dačić sokkal egyszerűbben kaptak új esélyt. A haladók tisztában vannak vele, hogy a párt és az azt alkotó személyek számára mekkora esélyt jelent a kormányban való részvétel. Az SZHP a lehető legkedvezőtlenebb pillanatban jut hatalomra: a DP már mindent megfertőzött, az SZSZP megújult, kész megoldások fogadják őket Koszovóval kapcsolatban, üres az államkassza, az emberek bizalmatlansága óriási. Ilyen feltételek mellett véleményem szerint nagyon ésszerűen viselkedtek: először tolerálták, hogy Tadić próbálja megalakítani a kormányt. A haladóknak egyébként egyszerűbb lett volna, ha ebben a ciklusban ellenzékben maradnak. Ennek ellenére Tadić sikertelen kormányalakítási kísérlete után belegyeztek, hogy részt vegyenek a hatalmi koalícióban, majd elfogadták, hogy Jorgovanka Tabaković helyett Dačić legyen a kormányalakító, átadtak egy miniszteri helyet Ljajićnak, akivel nem is ők, hanem Dačić tárgyalt. A haladók tisztában vannak a rájuk váró munka nehézségével. Egyáltalán nem lepne meg, ha ebből a ciklusból az SZHP győztesként lépne tovább.
Jorgovanka Tabakovićtyal kapcsolatban Aleksandar Vučić annyit mondott, hogy az egyik legjelentősebb állami tisztséget fogja betölteni. Korábban a Szerbiai Nemzeti Bank új kormányzójaként emlegették, Dejan Šoškić jelenlegi jegybankkormányzó azonban nem kíván lemondani. Milyen tisztség várhat Tabakovićra?
– Tabaković már kezdettől fogva pénzügyi és banki szakértőként adta el magát. Arról nem ítélkeznék, hogy mennyire jó szakember, de a haladók soraiból egyike azoknak a politikusoknak, akik azt az érzést keltik, hogy tudják miről beszélnek. Tabaković aktívan részt vett a koalíciós megállapodás összeállításában és a kormányalakításban. Hogy Šoškićnak le kell-e mondania, vagy sem, az már egyedül a szóban forgó személy döntése. Ugyanakkor, még ha eddig mindent jól is csinált volna, az, amit ő és a jegybank tanácsa tettek Nikolić győzelme után, elegendő ok lenne lemondásának benyújtására vagy leváltására. Tabakovićnak most néhány hónapot várnia kell, amíg Šoškić nem mond le saját maga, vagy amíg nem váltják le.
Korábban arról volt szó, hogy a kormány tizenöt minisztériumból fog állni és tizenhét tagja lesz. Mostanra mindkét szám kettővel emelkedett. A hatalom utáni éhség erősebbnek bizonyult a kormányt megalakítani készülő pártok korábbi kijelentésétől, hogy Szerbia nem zsákmány?
– Persze. Az SZHP kivételével ugyanazokról az emberekről van szó, hiábavaló másféle viselkedést elvárni. A politikusok többségének az ország továbbra is zsákmány. Ez a szemléletmód Slobodan Milošević idejében kezdődött, Zoran Đinđić idejében valamelyest enyhült, majd Tadićtyal ismét fokozódott.
Ennek a gyakorlatnak a megtűrése a haladók gyengeségét bizonyítja, főleg ha tudjuk, hogy legtöbbet az SZHP emlegette: Szerbia nem zsákmány.
– Ez egyértelmű. Az SZHP választási eredménye nem volt annyira jó, hogy kompromisszumok nélkül tudjon kormányt alakítani, ezért meg kellett szegnie az ország zsákmányként való felosztásának elkerülésére vonatkozó ígéretét. A május 6-i választások után Bojan Pajtić volt olyan helyzetben, hogy nem kellett kompromisszumukat elfogadnia és úgy alakíthatott kormányt a tartományban, ahogyan azt elképzelte.
