Fercsikék jövőre bővülést terveznek
Péterrévén, a zöldségnövény-termelőiről ismert faluban a szó valódi értelmében javában tart az uborkaszezon, azaz a konzervuborka-szüret. Ez az egészséges és finom zöldségnövény a falu jelképévé vált, de vajon meddig marad az?
A településen már az ötvenes évek közepétől nagyban termesztették az uborkát, és a belőle befolyt összeg a nyolcvanas évekig megbízható „nyári pénznek” számított a termelők körében. Ekkoriban nagyjából 500 holdon termett ez a zöld aranynak is nevezett zöldségféle, ma viszont csupán három termelő összesen öt holdján lehet uborkát szüretelni: az évek során hol a beszűkült piac, hol a munkaerőhiány, hol a felvásárlási ár miatt csappant meg a vetési terület. Az idén a nagy meleg okozott 30–60 százalékos kárt az egyébként szárazságtűrő növényben, de a leszüretelt uborka értékesítése is komoly nehézségekbe ütközik.
Molnár József valószínűleg felhagy a családi hagyománnyal
– A hatvanas években még a falu 90 százaléka foglalkozott uborkatermesztéssel, mert a befektetett pénz és a munka rövid idő alatt megtérült, és jó nyári pénz is volt – egy négytagú család egy teljes nyarat nagyon kényelmesen kihúzott belőle. Ez nagyban volt köszönhető az akkori szövetkezeti vezetőknek, akik gondoskodtak a piacról. Akkoriban a Németországba induló kamionok 3-4 napig is várakoztak a faluban – ezekben az években egyetlen nap alatt vettek át annyi uborkát, mint tavaly egész évben – meséli Gallusz József.
Az értékesítés már tavaly is nehézkes volt, hiszen akkoriban jelentek meg az üzletekben az indonéz uborkák, most pedig macedónt lehet venni olcsón.
– Ez a másodosztályú, 600 grammos macedón konzerv 350 gramm tiszta uborkát tartalmaz 100 dinárért, nekünk pedig az idén 30 dinárt fizettek a másodosztályú uborka kilójáért. Nem csoda, hogy Vajdaságban sehol sem akarnak hazai uborkát felvásárolni. Manapság a negyven év alatti fiatalasszonyok sem savanyítanak. A péterrévei szövetkezet, amellyel leszerződtünk, kifizette ugyan az átvett uborkát, de három hét után bejelentette: nem vesznek át többet, mert nem tudják eladni. A nagybani piacon értékesítettünk, de ha rendesen termett volna, gondban lettünk volna – teszi hozzá Gallusz.
Molnár János szerint Péterrévén a klíma és a föld is kedvez az uborkának, de Galluszhoz hasonlóan ő is azt fontolgatja: felhagy a családi hagyománnyal.
– Jövőre nem ültetek uborkát. Az idén hajnali 4-től 10 óráig szedte a család. Ezer eurós bevétellel számoltam. 400 euró volt a befektetésem – a munkát nem is számolom –, és ez a pénz sem biztos, hogy megtérül – mondja Molnár.
A másfél holdon gazdálkodó fiatal házaspár, Fercsik János és Mónika elsősorban állattenyésztéssel foglalkozik, ők derűlátóbban nyilatkoztak: az idei káruk is kisebb volt, mint másoknak, és jövőt is látnak a konzervuborka termesztésében.
– Bár a férjem már tavaly feladta volna, az uborka most is jó nyári pénz lett. Jövőre bővülni is fogunk, mert az idei piacozással elég nagy ismeretségünk lett a kofák körében, és a terméssel a károk ellenére is elégedettek vagyunk. Tíz napszámossal dolgozunk folyamatosan, azért is tartunk ki ezzel a bosztánozással, mert így több ismerősnek is munkát tudunk biztosítani – tudom meg Mónikától.
Amikor a megoldásokról kérdezem az uborkatermesztőket, egybehangzóan azt mondják: az idén a gyenge termés miatt ugyan nem volt gond a tárolással, de tavaly sok uborka megrohadt, mert nem tudták a szedés napján értékesíteni – erre egy hűtőház jelentene megoldást. Gallusz szerint védeni kellene a hazai, kiváló minőségű termékeket a behozataliakkal szemben, és fel kellene venni a kapcsolatot a régi fölvásárlókkal is. Bár azt fontolgatja, hogy felhagy az uborkatermesztéssel, azon is jár az esze: februárban kocsiba ül, és felkeresi a régi nagy felvásárlókat, hátha partnerre talál.
