Természetesen nem, de sokat számít: segítségével nemcsak megmutathatod, kifejezheted magad, hanem a társadalmi és protokolláris elvárásoknak is eleget teszel. Mindez Tomislav Nikolić államfőnek és Sir Suma Chakrabartinak, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatójának az óbecsei szójagyárban tett látogatása alkalmával jutott eszembe.
A magas rangú vendégeket fogadó „különítményben” mintegy tucatnyi hölgy vett részt – öltözködésükkel szinte a látogatás teljes ideje alatt és visszafordíthatatlanul foglyul ejtették a figyelmemet, bár a nem alkalomhoz illő, kirívó vagy slampos szerelések különös módon kevés szemlélődőnél váltott ki akkora megrökönyödést, mint bennem és ifjú kolléganőmben.
Az üzleti életben, vezetőként természetesen nem szűnünk meg nőnek lenni, de nem ezt kell kiemelni – a nő-lét kifejezésének, de nem hangsúlyozásának egyensúlyát kell ügyesen megtalálni. Ebben segít a protokoll, amelynek ismerete tájainkon úgy tűnik, igencsak hiányos. Alapvető keretszabály például, hogy az ilyen alkalomkor viselt ruházat ne legyen túlhordott, kopott, fakó, hogy kerüljük a feltűnő színeket és ne viseljünk magunkon háromnál több színt. A klasszikus szoknya-blézer összeállítással, a kosztümmel vagy nadrágkosztümmel szinte lehetetlen mellélőni. Nos, Óbecsén a hölgyek zömének ez mégis sikerült: a boka fölött véget érő nadrágszár és a fedetlen váll ilyen esetben felér egy kisebb illem elleni merénylettel, a tűzpiros, tűsarkú cipő rockabilly stílusú, csíkos szoknyával sem mondható megfelelő viseletnek egy ilyen alkalomra, fekete-fehér maffia stílusú fűzős bőrcipőhöz lábszínű nejlonharisnyát és zebracsíkos nyári miniruhát felvenni még utcai viseletnek is ízlésromboló vakmerőség, a tűsarkú szandálba bújtatott, harisnya nélküli, vörös körmű lábfej gazdáját pedig előbb tudnám elképzelni Grand üdvöskének, mint cégvezetőnek – csak néhány elrettentő példa ez a szombaton felvonuló észbontó szerelésekből.
Az öltözködési protokoll csupán keretbe foglalja azt, milyen alkalomra hogyan illik felöltözni, jó ízléssel, stílusérzékkel, mértéktartással természetesen lehet azt megtölteni egyéni ízzel, színnel, kiegészítővel is. Egy-egy protokolláris esemény persze nem mindennapi alkalom egy cég életében, éppen ezért a munkatársakat nemcsak arra kell ilyenkor felkészíteni, hogyan kell viselkedni, hanem arra is, hogyan illik felöltözni.
Az eseményt egy belgrádi székhelyű nemzetközi kommunikációs ügynökség szervezte. Nekik kellett volna előzetes tanácsadással eligazítani a házigazdákat az öltözködési protokoll útvesztőjében. Nyilvánvaló módon ők ezt nem tehették meg: lenyúzott, magas cipősarok, földön taposott nadrágszár, koktél- és strandruha, balettcipő – ebben a szerelésben nehéz lenne hitelesen példát mutatni egy államfői látogatáshoz méltó öltözködésről.
