Etelka 24 éve tanítja a magyar gyerekeket Beodrán
A törökbecsei járás északi részén, a várostól mintegy 15 kilométerre található Beodra, s közvetlenül mellette közvetlenül Karlova. 1946 óta, amikor a két falu egyesült, a nagyjából hétezer lelkes település neve Novo Miloševo, magyarul Beodra lett. Most júniusban azonban Beodra helyi közösségének tanácsa a történelmi tényekre hivatkozva kérte a Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy a település új magyar elnevezése Beodra–Karlova legyen, amit a tanács tagjai egyhangúlag támogattak. De nem ez az egyetlen változás az alig ezerfős beodrai magyarság életében.
Mezei Péter, András és Mónika
Amikor pontosan egy évvel ezelőtt a hét év kihagyás után újra kiharcolt magyar óvoda kapcsán legutóbb a faluban jártam, a legtöbben még nem vállalták a nyilvánosságot, mára mintha ez is megváltozott volna, több magabiztossággal és nagyobb öntudattal találkoztam. A takaros iskola igazgatója, Duško Terzin szívélyesen fogad – ő volt az, aki tavaly kezdetben a saját szakállára tartotta fenn az alsósok két összevont osztályát, igaz, végül az oktatási minisztérium is felülírta korábbi döntését, és nem kellett egyetlen tagozatba tömöríteni a négy magyar osztályt. Bár az igazgató elmondása szerint várhatóan csökkenni fog a most mintegy ötszáz diákot oktató iskola létszáma, mostanában több család is költözött a faluba, így lett például két magyar kisdiákkal több az egyik osztályban. Ma 17 magyar alsós jár ide.
Škorić Etelka 24 éve tanít itt, most épp két másodikost és öt negyedikest, Tóth Szilvia 17 évvel ezelőtt kezdte a pályáját, nála hét elsős és három harmadikos ül az iskolapadban. Tavaly mindössze két magyar nemzetiségű elsős volt a faluban, az egyikük magyarul, a másikuk pedig szerbül kezdte meg az iskolát. De a tanítónők optimisták: tavaly óta ismét van magyar óvoda a faluban, onnan jövőre négyen fognak magyar első osztályba iratkozni, és mivel jelenleg tucatnyi magyar óvodás van, várhatóan így lesz ez az elkövetkező pár évben is.
Szilvia osztályában tízen tanulnak
NEM MINDIG A KÖNNYEBB A JOBB
Azzal, hogy ismét lehet magyar óvodába járni, úgy tűnik, sikerült elkerülni a két-két magyar osztály további összevonását Beodrán, de ötödiktől már kivételes esetnek számít az, ha valaki Törökbecsére íratja a gyermekét csak azért, hogy az magyar iskolába járhasson. Sok szülő azt gondolja: mivel ritkán járnak a buszok, könnyebb lesz a gyerekének helyben maradni, és talán az érvényesülési esélyei is jobbak, ha szerbül tanul tovább. A Magyar Nemzeti Tanács támogatásának köszönhetően az idén ötből két tanuló mégis vállalta az ingázást – nehéz döntés volt ez a szülőknek, többen úgy gondolhatták, megvárják az első év utazási tapasztalatait.
Palatinus Irén azonban úgy határozott, él a felkínált lehetőséggel, és Balázs fia az egyik kis osztálytársnőjével egyetemben Törökbecsén lett ötödikes.
– Én is Törökbecsére jártam felsőbe, és nekem nagyon tetszett az az iskola. Akkoriban még külön busz vitt oda bennünket, így könnyebb volt az utazás. Most sokkal körülményesebb, kevesebb a járat, nehezebb a diákoknak, de én mégis a fiam kedvét kerestem: ő akart magyarul tanulni, és Szilvia tanító néni segített nekünk abban, hogy hozzájussunk az MNT támogatásához. Ezt az évet végigcsináljuk, és ha minden jól megy, folytatjuk tovább. Arra gondoltunk, ha az András kibírta egyedül, támogatás nélkül, akkor mi is nekivágunk – mondja Irén.
András szülei, Mezeiék viszont már akkor is felvállalták az utazással járó nehézségeket és költségeket, amikor ebben még senki nem nyújtott nekik segítséget. Péter, az édesapa rokkantnyugdíjas, Mónika, az édesanya pedig háztartásbeli, három iskolás gyermeket nevelnek, de számukra az anyanyelvű oktatás elvi, és nem pénzkérdés. András most nyolcadikos, és 1-jétől az MNT jóvoltából őt is a taxi szállítja a két település között, de ötödikes kora óta egyedül buszozott minden nap.
– Ötödiktől csak mi küldtük magyar iskolába a fiainkat, pedig annak idején a szülők hozzám hasonlóan mind Törökbecsére utaztak, egy egész busznyi diák járt át oda tanulni. Ma már sokan azt gondolják, könnyebb lesz a gyereknek szerbül, a faluban iskolába járni, de mi azt akartuk, hogy az anyanyelvükön tanuljanak tovább a fiúk. A legidősebb most is magyar középiskolába jár, és hozzá hasonlóan András is Nagybecskereken akar majd szakácsnak tanulni. Ezzel lehet a legkönnyebben munkát találni, géplakatos vagy más szakmunkás már nem kell sehol – mondja az édesapa.
Palatinus Irén és Balázs
András szerint az első év nehéz, beilleszkedéssel terhes év volt, de ma már örömmel jár a törökbecsei iskolába. Mivel a rossz összeköttetés miatt időnként előbb el kellett jönnie az iskolából, adódtak kellemetlenségei, máskor meg, hogy ne kelljen négy órát várnia a következő buszra, az édesapja hozta őt haza. Mezeiék azt mondják, nem egy csatát vívtak meg a környezetükkel azért, hogy a gyerekek magyar iskolába járjanak, de a szülők zöme hajthatatlan, és eddig a magyar politikum is csak ígérte nekik a támogatást.
– Sok nehézségen mentünk keresztül, de kitartottunk. Rengeteg vitám volt a szülőkkel. Hogy lehet megtagadni a saját nyelvedet? Nem csak a magyaroknak járó támogatásért kell felvállalni a nemzetiségünket – mondja határozottan Péter.
Ha néhány beodrai szülő, nagyszülő tavaly nem harcolja ki a magyar óvoda újbóli elindítását, és az MNT nem szervezi meg a taxijáratot a magyar ötödikesekért, akkor ezek az iskolások minden valószínűség szerint szerb tannyelvű alsó, illetve felső osztályba iratkoztak volna – hosszú távon pedig ez a beodrai magyar oktatás végét jelentené. A jelenlegi magyar óvodások létszámát tekintve azonban remélhetőleg még éveken át lesz utánpótlás Etelka és Szilvia tanítónők osztályaiban.
