Az elektrotechnikusi végzettségű Fazekas Zsolt februárban „szerelt le”, előtte négy és fél éven át szolgált fotósként, operatőrként luxushajókon. Gyanítom, egyik legjellemzőbb tulajdonsága a céltudatosság lehet: amilyen gonddal készül a nagy utazásokra, olyan alaposan készült az állásinterjúra is: pénze ugyan nem volt gyenge angoltudásának tanári segítséggel történő fejlesztésére, de három hónap alatt filmekkel, olvasással, internetes képzéssel és baráti beszélgetéssel olyan szintre jutott, hogy átment a rostán.
De a legtöbbet mégis a hajón tanulta.
Zsolt szerint a helytálláshoz ugyanis a nyelvtudás kevés – jó kommunikációs készség, talpraesettség is kell ahhoz, hogy valaki 6–10 hónapot tudjon szolgálni, ugyanakkor egy ilyen lehetőség remek iskola is alázatból, kitartásból, együttműködésből. Egy ilyen hajón legalább ötven nemzet képviselője dolgozik – főleg ázsiaiak és indiaiak –, még sincs soha nézeteltérés, feszültség, veszekedés.
Valójában nem is a hajóval kezdődött Zsolt Nagy Utazása. Őt már gyerekkorában is inkább a dokumentumfilmek, az idegen kultúrák, a Világ érdekelte, így az is természetes volt, hogy éves szabadságai alatt különböző kontinensekre – Amerikába, Ázsiába – utazott. A mostani út azonban mégis más volt: az utazás egy részére magával vitte a testvérét is.
– A húgom soha nem utazott, mindig csak a reptérre vittek ki a párjával. Mivel én már jártam Thaiföldön, nagyon szerettem volna őt magammal vinni oda. Egy hónapig tartott velem, Hongkongból jött haza. Ez a mostani utazás igazi kaland volt: egyetlen hátizsákkal és helyi tömegközlekedéssel, egyéni szervezésben kellett feltalálnunk magukat – meséli Zsolt.
Hat hónapig készült az útra: vízumot szerzett be, útvonalat tervezett, vonatjáratokat keresett, szállást pedig, ahol lehetett, kouchsurfinggel vagy olcsó hostelekben foglalt. Az útvonal Thaiföld, Kambodzsa, Vietnam, Kína, Hongkong, Mongólia, Szibéria, Oroszország, Ukrajna, a cél pedig a nevezetességek helyett a helyi kultúra, az emberek mindennapi életének megismerése volt.
– Kellett némi bátorság ahhoz, hogy belevágjunk, mert vannak kiszámíthatatlan fordulatok, amelyeket talpraesettséggel, néha pedig erőszakossággal kell megoldani. Szinte mindennapi probléma az étkezés, a tisztálkodás, a szállás, a bevásárlás. Sokszor nem lehetett előre jegyet venni vagy szállást foglalni, és időnként illegális megoldásokkal kellett utazni – mondja a fiatalember.
A 9288 kilométeres Transzszibériai expressz két kontinenst köt össze, 14 megyén, 90 városon, és 8 időzónán halad keresztül. Teljes útjából 1777 km (19,1%) Európa, 7512 km (80,9%) Ázsia területére esik. Ez a harmadik leghosszabb önálló, folyamatos vasútvonal a világon a 10 267 kilométeres Moszkva–Phenjan és a szintén 10 267 kilométeres Kiev–Vlagyivosztok után, amelyek az útjuk egy részén ugyancsak a Transzszibériai expressz vonalát követik. A nagyvárosokban ki lehet szállni rövid időre. A hosszú hidakon, alagutakon át vezető utazás során Oroszország szinte valamennyi tája bemutatkozik. Egyedülálló a sztyeppék és a különböző erdők váltakozása, amelyet néha egy-egy tó vagy folyó szakít meg. (origo.hu) |
Aztán képzeletbeli utazást teszünk Mongóliába, ahol jurtában, nomád módon és boldogan élnek az emberek; Vietnamban, ahol összetartás és kedvesség jellemzi a helyieket; Thaiföldön, ahol roppant barátságosak az emberek, finom a kaja és szépek a strandok; Kambodzsában, ahol mérhetetlen szegénység és szépség fogadja a látogatókat; Kínában, a természeti kincsek, a fejlődés és nyitottság beláthatatlan országában...
– Felejthetetlen élmény volt elefántháton közlekedni a dzsungelben, facsónakkal utazni a Mekong folyón, Bangkok zsúfolt utcáin ünnepelni az új évet, kajakozni Halong Bayben, de a legmaradandóbb számomra a húgom arcán látható boldogság volt…. Nekem régi álmom valósult meg azzal, hogy végigutaztam a transzszibériai vasútvonalon. Négy napig tartott az út a szép szibériai tájon át – különös volt érezni azt a hatalmas távolságot, amivel egy egész kontinenst átutaztam. A legnagyobb élmény Mongólia volt számomra. Kilenc napot töltöttem öt különböző családnál, messze a civilizációtól, érintetlen természetben. Nagyon élveztem a közös játékot a mongol gyerekekkel, akiknek én is megtanítottam néhány egyszerű játékot. Három napig lovon közlekedtünk – ott éreztem meg először igazán, mit jelent a szabadság... – idézi fel élményeit a fiú.
De a mongolok nem csak a szabadságot ismerik, ők azt is tudják, honnan származnak a magyarok, míg a kínaiak Szerbiát, Jugoszláviát, és főleg Tito nevét ismerik. A többi helyen azonban furcsa, messziről jött ember volt Zsolt.
Világszerte több millió embert mozgat meg a városnézés és utazás viszonylag új formája, a couchsurfing, azaz a „kanapészörfölés”. A 2004-ben létrehozott couchsurfing oldalt olyan nemzetközi közösség készíti, melynek tagjai egymásnak nyújtanak szállást, idegenvezetést vagy akár élelmet is – ráadásul mindez ingyen van. A tagok száma mára meghaladta az egymilliós határt. Ha csatlakoznánk az oldalhoz, első lépésként gondoljuk végig, milyen céljaink vannak. Lehetünk vendéglátók (host), és vendégek (surfer), illetve arra is lehetőség nyílik, hogy valakivel csak megigyunk egy italt vagy körbevezessük a városban, anélkül hogy elszállásolnánk. Bár a közösség a kölcsönösségen alapszik, semmire nem kötelez; tehát, ha valaki fogadott minket, nem feltétlenül kell ezt viszonoznunk (de ha van rá mód, akkor ajánlott). |
A fiatalember azt mondja, annyi élménnyel gazdagodott, hogy idő kell ezek feldolgozásához, de itthon sokakat mégsem ez érdekel a leginkább. Ők azt kérdezik, milyen üzleti lehetőségeket látott ezekben az országokban, milyen kézzelfogható haszna volt ennek a nagy útnak. Zsolt azt reméli, ott keleten ő is hagyott maga után olyan nyomot, amiről emlékezni fognak rá a vendéglátói, akik soha nem azt kérdezték tőle, mit tanult, mivel foglalkozik, hanem azt: mit esznek, hogyan élnek az emberek az ő hazájában. Talán így lehet szegényebben, mégis boldogabban élni: nyitottsággal, kedvességgel, hittel és bizalommal.
Zsolt a szélesebb közönségnek egy kiállításon szeretné megmutatni az utazása során készült fotókat, ehhez azonban támogató(k)ra és helyszínre lenne szüksége. Amíg erre nem kerül sor, addig is a www.fazekasmedia.com oldalon lehet megcsodálni az utazásokról készült felvételeket.
Hongkong, Victoria kikötő
Majon egy lopburi (Thaiföld) utcán
Egy mongol férfi
Mongólia területének nagy része füves puszta, északon és nyugaton magas hegyekkel, délen a Góbi-sivataggal
Zsolt számára Mongólia volt a legnagyobb élmény
Pileh Bay, Krabi (Thaiföld)
Bangkok, Khaosan Road
Vietnami piac a kínai határ közelében: hetente egyszer, népviseletben járnak ide az emberek, nemcsak vásárolni, hanem párt keresni, hajat vágatni, beszélgetni is
