Az utóbbi időben az állami gondozásban került gyerekek esetében a nevelőszülők alkalmazását az állam szorgalmazza és jutalmazza anyagilag, amely az intézeteket inkább leépíti. Szerbiában így havonta legalább 22 000 dinárt fordítanak egy-egy állami gondozásban került gyermek neveltetésének költségeire, illetve 11 000 dinárt a nevelőszülő által elvégzett szolgálatatás kifizetésére.
Apró Bakai Magdolna pszichológus, az adai Szociális-gondozói Központ igazgatója szerint ezeket a személyeket gyerekkorukban jelentős támogatásban részesíti az állam, amely felnőttkorukra szinte semmilyen segítséget sem nyújt nekik az önálló élet megkezdéséhez. A szakember szerint emiatt érdemes lenne felmérni és újragondolni a támogatási rendszert.
Az állami gondozásban került gyerekek családi elhelyezésüket, vagyis nevelőszülőkhöz való kerülésüket a szociális-gondozói központok bonyolítják le. Apró Bakai Magdolna pszichológus elmondta: már évek óta várnak a családi elhelyezéssel megbízott központok megalakulására, amelyeknek egyes egységei Szerbiában már megalakultak, Vajdaságban pedig nem tudni, hogy miért, de erre nem került sor. A családi központok munkájában részt vevő szakemberek csak speciálisan a nevelőszülőkhöz került gyerekekkel, életükkel és fejlődésükkel foglalkoznának. Mint mondta, a szociális központ manapság olyan, mint az általános orvosi szolgálat, amelynek minden üggyel foglalkozni kell, a családi erőszaktól kezdve a csip-csup ügyekig, az igazolások kiadásiig, mindenféle szociális-védelmi forma rajtunk keresztül történik.
– A nevelőszülőkhöz került gyermekek jövője nem biztosított – magyarázta Apró Bakai Magdolna. – Azt a pénzösszeget, amelyet ők a neveltetésükre kapnak, és a nevelőszülő rendelkezésére áll, elköltik. A nevelőszülő nincs törvényben kötelezve, hogy bankszámlát nyisson a gyereknek, és spóroljanak felnőttkorára vagy életbiztosítást fizessenek be neki, ha megszűnik ez a fajta juttatás, akkor legyen tőkéje, amiből elindíthatja saját életét. Megtörténik, hogy 18. évét betöltő fiatal utcára kerül, leginkább semmi nélkül, mert ő nem véletlenül került nevelőszülőhöz, hanem azért, mert a semmiből jött. Kevés az a gyerek, akit valamiféle örökség, spórolt pénz vár, amiből önálló életet kezdhet. A fejlettebb és nagyobb községekben vannak olyan szociális szolgáltatások, amelyek a fiatalokat támogatják, lakhatást biztosítanak nekik. Valójában semmiféle különleges juttatást nem jár neki, nincsenek kiváltságaik. A nevelőszülőnél nevelkedett felnőtt a munkaközvetítő szolgálatnál nem fog első helyre kerül, amikor a munkát osszák. A fő gond, hogy nincs nekik semmi sem biztosítva: nem várja őket munkahely, tőke, és olyan fajta juttatás, ami biztató lehetne számukra. Az illetékesek helyében én elgondolnék azon, hogy a gyermekek neveltetésére szánt összegből leválasztható-e valamennyi letétbe helyezve, hogy a jövőjük is megalapozott legyen. Sőt, bennem az a kérdés is felmerül, hogy egy-egy nevelőszülőkhöz kerülő gyerek mennyibe kerül a társadalomnak. Vajon ha fele ennyi összeggel támogatná az állam a biológiai szülőt a gyermek felnevelésében, akkor szükség lenne-e nevelőszülőre. Ez mindenképpen megérne egy felmérést. Ehhez azonban az államnak új ellenőrző rendszert kellene létrehozni, mert egyelőre nincs feltételhez kötve, hogy mire költik a szociális juttatást. A rendszeres szociális segély 5-6 tagú család esetében 15 000 és 20 000 dinár között mozoghat, sokan ennyi pénzért dolgoznak a munkahelyükön. Ezt az összeget egy család megkapja havi rendszerességgel, viszont nem kötelezhetők, hogy mire költsék. Így működik a rendszer, az államnak egyelőre egyáltalán nincs beleszólása, hogy ezt a pénzt alkoholra, rezsire vagy élelemre fordítják. A polgár arra költi, amire jónak látja. A problémás családnál, ahol a gyerekek állapotával és fejlődésével van gond, külön erre irányulhatna egy összeg, amelyet a szülő nem kapna meg készpénzben, hanem egyenesen utalnák azt az óvodába, iskolába taneszközökre és az ellátásra. Továbbá meghatározhatnák, hogy kötelezően számlával kell bizonyítani, hogy mit vásárolt a gyereknek, a rezsiköltségekről ugyancsak számlát kellene hozniuk. Úgy gondolom, hogy abból a pénzből, amennyibe egy-egy nevelőszülőknél élő gyerek kerül, a biológiai szülő kaphatna támogatást. Továbbá munkalehetőséghez juttatnának szakembereket, akik pár családnak a fent említett módon követnék az életét, a financiális boldogulását, és mindenki jól járna – közölte a pszichológus, aki hozzátette, tudvalévő, hogy a gyerek a saját szüleit szereti legjobban, akkor is, ha verik, és csak egyszer kap enni naponta. A nevelőszülők és a gyerek között hiányzik az érzelmi összefonódás, amiből újabb gondok keletkezhetnek.
Az állami gondozásba került, nevelőszülőnél lévő gyermek neveltetésére havonta 21 000–22 000 dináros támogatást folyósít az állam – tudtuk meg Géci Tibortól, az adai Szociális-gondozói Központ jogászától. A szakember elmondta: a nevelőszülők is kapnak munkadíjat attól függően, hogy hány gyereket fogadnak be. Egy gyerek esetében 11 000–12 000 dinár a munkadíjuk havonta, ha több gyerek van náluk, akkor fejenként 7000–8000 dinárt kapnak. Továbbá ha nincsenek munkaviszonyban, akkor jár nekik az egészség- és nyugdíjbiztosítás. Fogyatékos gyerekek esetében pedig a járandóságuk az alap ápolási pótlék felével vagy teljes összegével emelkedik. Az alap ápolási pótlék 8000 dinár. Ezenfelül az állam fedezi a gyerekek egyéb költségeit is. A 7 éven felüli gyereknek jár zsebpénz, ami 3000 dinár havonta. Minden évben a gyereknek támogatás jár a tankönyv beszerzésre, az összeg attól függ, hogy a milyen iskolában tanul. Évente az állam egyszer megtéríti a gyerekek kirándulási költségeit, valamint az iskola befejezésével a ballagás kiadásait. Ha gyermek középiskolás, és vidékre utazik, akkor megtéríti az állam az utazás költségeit is. Géci Tibor hozzátette: az idevágó, új törvény szerint a gyermek addig maradhat nevelőszülőknél, míg iskolába jár. Így ha egyetemen tanul, akkor 26 éves koráig is járnak neki és a nevelőszülőknek a juttatások. Amennyiben 18. életéve előtt befejezi az iskolát, akkor elméletileg megszűnhet a családi elhelyezés, de ez attól függ, hogy biztosítva van-e számára az önálló élet. Apró Bakai Magdolna megjegyezte, hogy 15-16 évesen még nem, de a felnőtté válása után már könnyen az utcára kerülhet.
A nevelőszülőség a szociális védelem egyik szolgáltatása, amelyet a köztársaság anyagilag támogat.
A leendőbeli nevelőszülőket önkéntesek közül válogatják ki:
– Azok a családok és szülők, akik úgy érzik, hogy tudnának ilyen szolgáltatást végezni, jelentkeznek az illetékes szociális központban. Az egészségügyi állapotuktól az anyagi helyzetükig átvilágítják őket, majd kötelező képzésen esnek át, ahol felkészítik őket, hogyan kell bánni az idegen családból hozzájuk kerül gyerekkel. Hogyan kell alkalmazkodni és kísérni a fejlődési szükségleteiket, és megismerkednek azokkal a kötelezettségekkel, amelyek a gyermek nevelésére vonatkozik. Ha alkalmasnak bizonyulnak, amiről egy bizonylat születik, akkor várakozási listára kerülnek, és amennyiben olyan gyerek kerül abba a helyzetbe, hogy kénytelenek vagyunk elhelyezni, akkor őket megkeressük, hogy tudják-e vállalni. A nevelőszülőnek ugyanis joga van kimondani, hogy milyen típusú gyerekeket szeretne nevelni, nemét, nemzeti hovatartozását és korát illetően. Egy potenciális nevelőszülőnél erőszakkal nem tudunk elhelyezni gyereket, ha ő azt abban a pillanatban nem vállalja, akkor sem, ha van róla bizonylata, hogy arra képes – mondta Apró Bakai Magdolna, aki hozzátette, hogy igyekeznek kizárni az olyan jelentkezőket, akik elsősorban az anyagiak miatt vállalnák fel a nevelőszülőséget. Az igazgató tapasztalat szerint a családi elhelyezést az emberek két szemszögből értékelik. Egyrészt ez jó üzletnek tartják, mivel ez egy munkahely a nevelőszülőnek, aki a munkájáért meg van fizetve. Ugyanakkor a gyermek neveltetésére is bizonyos állami támogatást kap, amelyet valóban a gyerekre kellene költenie. Másrészt, viszont sajnálattal viszonyulnak ezekhez a gyerekekhez, akiket családoknál kellett elhelyezni, mert saját szüleik nem tudtak róluk gondoskodni.
