Vétek lenne egy kétnyelvű családban nem használni mind a két nyelvet a gyermeknevelésben – emelte ki Csépe Valéria pszichológus és biológus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese a hétvégén a Vajdasági Magyar Tudóstalálkozón, amire Szabadkán, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar épületében került sor. A számos érdekes kutatási beszámolón kívül a főtitkárhelyettes asszony az agy aktivitásának vizsgálati eredményeivel mutatott rá az anyanyelv szerepére a többnyelvűségben, sőt azt is bemutatta, hogy az agytevékenységben a nemzettudat is kimutatható.
– A kétnyelvűség azt jelenti, hogy két nyelvet egyszerre azonos szinten beszél valaki, ez a két nyelv azonban soha sem lesz egyszerre használható mindenre. Egyébként egyes számú nyelvnek nevezzük azt a nyelvet, amelyet a legtöbb kifejezésre a legjobban tudunk használni. Azt mondják, az az uralkodó nyelv, amelyen számolni tudunk. A másik pedig a kettes számú nyelv. Ennek a két nyelvnek a viszonyát szoktuk a többnyelvűségnél figyelembe venni.
Vajdaságban jellemzőek a vegyes házasságok. Tapasztalati szerint melyik nyelvet használják a szülők a gyermeknevelésben?
– A kétnyelvűségnek sokféle változata van, és nagyon sokfajta tévhit él ezzel kapcsolatban. Ahol egy családban a két szülő eltérő nyelvet beszél megfelelő artikulációval, annak teljes gazdagságával, vétek a gyerekkel nem mindkét nyelven beszélni. Így ugyan lassabban alakul ki a kifejezőkészség, talán fél vagy egy évvel később, de a gyermek úgy nő fel, hogy két nyelvet könnyebben sajátít el. Erről nem szabad lemondani. Nagy valószínűséggel a többségi nyelv lesz az, ami uralkodóvá válik. De ettől nem kell félni, a világszemléletünk ugyanis nem változik, csak két nyelven tudjuk kifejezni magunkat. Én a Londonban élő unokahúgomnak is azt javasoltam, ne fossza meg a gyermekét attól, hogy az édesanyja nyelvét a megfelelő szinten beszélje, és a Magyarországon élő családtagokkal kapcsolatot tudjon tartani.
Manapság divat a gyerekeket idegen nyelvű (angol, német) óvodába íratni. Ez ügyben is pozitívak az eredmények?
– Sok szülő, aki engedi a gyereket játszani, aggódik, hogy később nem tudja majd behozni a lemaradást. Akkor érdemes kicsi korban idegen nyelvet tanítani a gyereknek, ha a tanár azt a nyelvet anyanyelvi szinten használja. A „hortobágyi angol” ugyanis sem a hangsúly tekintetében, sem más szempontból nem hasonlít a valódi angolra. A kisgyermek agya pedig olyan, mint a szivacs, mindent befogad, és amikor változtatni kellene a megtanultakon, már nem lehet. Tehát a lemaradást bármikor be tudjuk hozni, nagyon hosszú ideig van rá lehetőség, akár a serdülőkor végéig tökéletesen, akcentusmentesen lehet idegen nyelvet elsajátítani. De semmi sem indokolja, hogy bölcsődés, óvodás gyerekeket például angolra tanítsunk. Persze, hadd játszanak ezek a gyerekek angolul, de ugyanolyan tiszta forrásból sajátítsák el ezt a nyelvet is, mint amilyen tiszta forrásból az anyanyelvüket kapják.
Előadásában rámutatott: az agy aktivitásának vizsgálatakor bebizonyosodott, hogy a nemzettudat is mérhető.
– A mérhetőség talán ott kezdődik, hogy az anyanyelvnek bizonyos érzelmi rezgéseire sokkal jobban reagál az agy, de ez nem jut el mindig a tudatos feldolgozásig. Ezeknek a megalapozása a különböző ringatók, bölcsődalok, mesék, gyermekversek hallgatásával kezdődik, amikor azok megjelennek az emlékezetünkben, és formálják az érzelmeinket. Egy nemzetközileg ismert kutató, Gulyás Balázs modern képalkotó eljárással az agynak egy olyan extra aktivitását figyelte meg, ami nem az agykéreg tevékenysége, hanem mélyen az agykéreg alatt történik, és az érzelmi motivációs hálózathoz tartozik. Egy nagyon trükkös vizsgálatot használtak, betűket, szavakat olvastattak, vagy belső beszédben mondatták ki azokat az emberekkel. És ez az érzelmi aktivitás, amire rátaláltak, nevezetesen a Himnuszból kiemelt verssor olvasásakor jelent meg.
