A vajdasági közszolgálati televíziózás és rádiózás jövője volt a témája a Vajdasági Független Újságírók Egyesülete (NDNV) és az EBESZ szerbiai képviselete által a Tartományi Képviselőházban tartott minapi tanácskozásnak, ahol a hallgatóság soraiban fellelhető volt egy, a képernyőről régen letűnt arc, a Belgrádi Televízió esti híradójának egykori népszerű műsorvezetője, a szabadkai származású Mihajlo Kovač. Akár úgy is mondhatnánk, hogy Kovács Mihály, mert ilyen névre keresztelték, csak később Belgrádban élte le élete nagy részét, s ennek köszönhető a névváltozás. Egykoron lapunknak is rendszeres kommentárírója volt, a vajdasági média helyzetét meglehetősen jól ismeri, ezért megkértük, hogy mondjon véleményt a Vajdasági Rádió és Televízió fontosságáról, küldetéséről és közszolgálatiságának mibenlétéről.
Van kellő betekintése abba, hogy mi történik a vajdasági médiaszíntéren?
– Az ember úgy szerez legközvetlenebb módon betekintést, ha nézi a vajdasági televíziót, hallgatja a rádiót és olvassa a vajdasági újságokat. Én ezt teszem. Sajnos, ez alapján azt kell mondanom, hogy a vajdasági újságírás ugyanabban a betegségben szenved, mint a szerbiai, a nyilvánosság, a közvélemény iránti felelősség hiányában, a közérdek iránti elkötelezettség megingásában és abban, hogy a célratörő, bíráló hozzáállás csak elvétve lelhető fel itt-ott. Pedig a médiának az lenne a szerepe, hogy az objektív és szabad tájékoztatást védje a politikusok, a bűnözők, a korrupció, a rossz hangulat, a téves etika hatásaitól, hogy a valós helyzetet mutassa az olvasóknak, nézőknek és a hallgatóknak. Azt tapasztalom, hogy erre gyakran nincs mód, mert a médiának a puszta fennmaradásáért kell küzdenie, és kénytelen naponta megvívnia harcát a társadalomban a fennmaradásáért, azért, amit egyébként az alkotmány és a törvény biztosít.
Mi lenne a megoldás?
– Szerintem nyomban mentesíteni kellene a médiát a pártbefolyástól, nemcsak a vajdaságit, hanem az országosat is. Gyakran ehhez a kérdéshez úgy viszonyulnak, hogy megpróbálják a politikát kiűzni a tájékoztatásból, ami nagyon téves, mert a médiának kötelessége a nyilvánosságot a politikai helyzetről informálni. Tehát, nem a politikától hanem a pártoktól kell mentesíteni a közszolgálati VRTV-t, persze a többi médiát is, de most mi erről beszélünk. Azért gondolom ezt így, mert a demokratikus rendszer, amikor hatalomváltás van, megválasztja a saját kádereit és azokat szépen elhelyezi a különböző műsorkészítő vagy műsorszórási tanácsokban, igazgatóbizottságokban, s innen szépen befolyást gyakorolnak a médiára. Nem más ez, mint a pártérdekek meghosszabbított karja, aminek köszönhetően ott szólnak bele a dolgokba, ahol csak tudnak. Irányítanak ily módon igazgatókat, főszerkesztőket és szerkesztőket, sőt közvetett úton az újságírókat is. Holott a jó igazgatónak az lenne a dolga, hogy megteremtse a műszaki és anyagi feltételeket a médiaház működéséhez, a főszerkesztőnek, hogy a közszolgálatiság szellemében irányítsa a szerkesztéspolitikát és rámutasson minden fonákságra, ami a társadalmi, politikai és kulturális életünkben történik. Pl. Vajdaságban naponta foglalkozni kellene azzal, hogy 20 év óta nem voltak képesek a sík egyenes rónaságon megépíteni az autóutat, ez szégyene az országnak és a tartománynak is. Vagy ott van a Duna–Tisza–Duna csatorna kérdése, a mezőgazdaság, vagy a téves beruházások és magánosítások témaköre.
Persze ez így szépen hangzik, és minden médiában dolgozó tudja, hogy így kell ennek lenni, mégis valahol elcsúsznak a dolgok.
– Azért, mert nem teljesen önálló a média, különösen a közszolgálati nem az, pedig semmi akadálya, hogy az legyen. Az államnak kutyakötelessége, hogy támogassa a közszolgálati televíziót és rádiót, hiszen az adófizetőktől begyűjti a pénzt, akkor tessék ezt erre fordítani, és úgy kell megtenni, hogy közben ne szóljanak bele abba, hogy mit hogyan tesz a média. A kisebbségi média, esetünkben a magyar, nem létezhet állami támogatás nélkül. Erről is csak azt tudom mondani, hogy az ország magyar ajkú polgáraitól begyűjtik az adót, tessék azt valahogy viszonozni vagy visszaszolgáltatni magyar nyelvű tájékoztatás formájában. Ezt nem szabad feltételekhez kötni és kérni érte valamit cserébe. Hallottuk az EBESZ szerbiai képviselőitől, hogy fél millió eurót ruháztak be a vajdasági elektronikus média fellendítésébe, amit jobbára azért tettek, hogy szabaddá, függetlenné tudjon válni a tájékoztatás. A különböző igazgatóbizottsági tagok arra sem méltatták az EBESZ-es képviselőket, hogy jelenlétükkel megtiszteljék, s eljöjjenek ide. Szerintem ebből az a következtetés vonható le, hogy akik a különböző tanácsokban, bizottságokban ülnek, biztosra veszik, hogy ők helyesen járnak el, s nem is kíváncsiak más véleményére. Ezt kellene végleg megszüntetni. Remélhetőleg egyszer sikerülni fog.
Van-e a vajdasági elektronikus média központosítására vonatkozó törekvés?
– Belgrádban természetesen akad ilyen hozzáállás. A TV-Bastilles szelleme még nem halt ki teljesen, de szerencsére a nemzetközi médiaszíntéren számos hasonló példa van a regionális televízió és rádió olyan fajta megoldására, ami itt nálunk Vajdaságban már őshonos. Csakis a vajdaságiak tudják meghatározni, hogy az itt élőket milyen témák érdeklik, ezért nagyon téves hozzáállás lenne a központosítás. Biztos vagyok benne, hogy a VRTV önállóságát nem fenyegeti veszély, s csak azt tudom tanácsolni a szakmabelieknek, hogy bátran, mindenféle befolyásoltságot mellőzve nyúljanak olyan témakörökhöz, amelyek a hétköznapi embert mindennap foglalkoztatják.
