Azt mondják, hogy a sörgyártás szinte egyidős az emberiséggel, 7000 évvel ezelőtti sörös edény felkutatásából derítették ki, hogy a Nílus völgyében már akkor készítettek sört. Az egyiptomiak, a mezopotámiaiak ismerték ezt a nedűt, sőt a Hammurápi törvény oszlopán szabályozták a sörök minőségét. Ebből látszik, hogy réges-régi mesterségről van szó, ám manapság nagyon nehéz sörfőző mestert találni, hiszen a gyárak kiszorították, megszüntették ezt a magánvállalkozásként otthon űzhető mesterséget.
Az újvidéki sörgyár bejárata
A közelmúltban ünnepelte fennállását a két évvel ezelőtt az újvidéki sörgyárban meghonosított Amstel, s ebből az alkalomból az Egyesült Szerbiai Sörgyárak üzemlátogatásra invitálták az újságírók hadát. Ott kiderült, hogy Hollandiában 1870-ben kezdték gyártani az Amstel sört, amely a helybeli folyóról kapta a nevét. Abban az időben csupán a hollandok 560 sörgyárgyártóval rendelkeztek, és rengeteg fajta sört készítettek, ennek ellenére az új termék hamarosan versenyképessé vált a piacon, hiszen 13 évre rá, 1883-ban már Angliába exportálták, ahol szintén nagy volt a konkurencia, s rövid idő alatt elözönlötte a holland gyarmatok vidékét. Mára 70 országban ismerik az Amstel sört, mert a jó nedűnek gyorsan terjed a híre, és az is igaz, hogy a jó sörnek még reklámra sincs szüksége.
Az újvidéki sörgyár ultramodern belülről, nemcsak az üzemcsarnok, hanem a kisebb épületek is. Minden igényt kielégítenek, még a pihenésre is gondoltak a tervezők, amikor felújították ezt a gyárat, és külön rekreációs részleget is létrehoztak. A sörgyárnak összesen 102 alkalmazottja van, közülük 62-en dolgoznak a közvetlen termelésben, ami nem nehéz fizikai munka, hiszen ma már minden gépesített.
Az újságírókat Bálint Árpád menedzser kalauzolta a sörgyártás barlangjában, technológusként némi felvilágosítással szolgált, hogy miként készül a sör:
– A jó sörhöz négy fontos dologra van szükség: kiváló vízre, az árpából nyert malátára, komlóra és élesztőre. Forró vízben, óriási kazánokban főzzük a malátát. Ez a sörfőzés első fázisa, és a folyamat legalább négy óra hosszáig tart. Hatalmas főzőtartályaink vannak és mindez egy csukott rendszerben zajlik, szerintem a kuktafazékra emlékeztet a működései elve. Amikor ezzel megvagyunk, akkor kerül a komló a sörhöz, ehhez a komlónak a női virágzatát használjuk, ami illóolajat, gyantát és csersavat tartalmaz. Az illóolaj adja a keserű ízt, a gyanta pedig az antiszeptikus hatást. Ezzel is forralják a sört, majd következik a szűrés, azért, hogy szép tiszta terméket kapjunk. A komlóforraló üstből a masszát átvezetjük az ülepítőedénybe, ahol a dupla falú edénynek köszönhetően egy ideig tisztul a sör alapanyaga. Ha befejeződik a folyamat, következik az egyik leglényegesebb szakasz, az erjesztés, ami rendszerint hűtött helyiségben történik, élesztő hozzáadásával. Az erjesztés legalább 15–20 napig tart, s ezt követi a palackozás vagy a hordókba töltés. Ez itt a gyárban mind automatikus rendszer alapján működik, és szigorú szabályok irányozzák elő, hogy mit mikor és hogyan kell tennünk. Ha mindezt betartjuk, akkor igazán jó minőségű, világszínvonalú sört tudunk gyártani. A berendezéseink annyira korszerűek, hogy a víz, amikor a folyamat után távozik a rendszerből, elméletileg tisztábbá válik, mint a sörfőzés kezdetén – mondta Bálint Árpád.
Felvetődött a kérdés, hogy vajon mitől függ egy-egy sör minőségbeli különbsége, amire a szakember azt válaszolta, hogy az alapanyag tisztaságában rejlik a kérdés nyitja, tehát függ a komló, az árpa minőségétől, a hozzáadott ízesítőanyagoktól és a feldolgozási technológiától. A sörnek a színe pedig a melasz mennyiségétől függ és attól, hogy milyen mértékben adagolják a szükséges anyagokat. Például a világos sör lehet borostyán színű, vagy felveheti a konyak árnyalatát, a barna sörhöz pedig több melaszt adagolnak és akár csokoládébarna is lehet, az édes massza mennyiségétől függően. Felmerült a kérdés, hogy mennyit változott a sörgyártás ahhoz az időszakhoz képest, amikor a mesteremberek otthon, saját maguk főzték a sört. Erről a szakember így nyilatkozott:
Mint a mosógépben a ruhát, úgy keveri a sörfőzőgép a nedűhöz szükséges létfontosságú termékeket: a vizet, a malátát, a komlót és az élesztőt
– Talán érdemes megemlíteni, hogy egykoron az ókori és a korai középkori sörök inkább árpalének voltak nevezhetők, mert hiányzott belőlük a komló. Majd a sörfőzés hagyománya később a kolostorokhoz kötődött, a szerzetesek különösen szívesen foglalkoztak ezzel a tudománnyal, mert például a böjt idején is fogyaszthatták ezt a nedűt. Volt olyan időszak a történelem folyamán, amikor a sörfőzésből élő parasztok és az azzal foglalkozó mesterek az adójukat is sörrel fizették meg. Meglehetősen korán, az ókorban hozták meg az első sörtisztaságot szabályzó törvényt, de például Bajorországban, ahol nagyon elterjedt a sörfőzés tudománya, 1516-ban született meg az első sörtisztasági törvény. Már akkor a négy alapanyag volt a fontos a folyékony kenyér elkészítésekor: a víz, a maláta, a komló és az élesztő, ám később kiegészítették kukoricaőrleménnyel, rizzsel és különböző szénhidrát tartalmú termékkel. Tulajdonképpen az egykori és a mai sörfőzési folyamat hasonlóan játszódik le, csupán annyi a különbség, hogy valamikor nyitott hordókban főzték és érlelték a sört – ami egyértelműen nem volt túlságosan higiénikus –, viszont ma ez zárt rendszerben történik.
Nézni lehet, de megérinteni nem, mert süt
Futószalagon a termék
Az okos automata félrelöki a félig töltött üvegeket
Ez mind barna üveges sör, egy zöld kakukktojással
Az ülepítő, szűrőfolyamat így néz ki
Nagy a raktárkészlet
Hordóban a csapolásra szánt sör
