Két héttel azután, hogy a koszovói rendőrség ROSU különleges alakulata elfoglalta a jarinjei határátkelőhelyet, a brnjakit pedig megkísérelte ellenőrzése alá vonni, úgy tűnik, Koszovóban átmenetileg rendeződik a helyzet. Az elmúlt tizennégy napban volt Molotov-koktélos támadás, felgyújtották a jarinjei határátkelőhelyet, meggyilkoltak egy albán rendőrt, támadás ért három szerb polgárt, a szerb lakosság barikádokkal zárta le a főbb utakat Észak-Koszovóban és humanitárius válságról beszélt, valamint naponta folytak a tárgyalások a KFOR és a szerb, illetve a KFOR és a koszovói kormány képviselői között. A médián keresztül mindenki tanúja lehetett, ahogy Koszovó és Szerbia – még ha csak verbálisan is – ismét egymásnak esett. Súlyos vádak hangzottak el mindkét oldalról, amelyekre általában nagyon gyorsan megérkezett a cáfolat.
Az aktuális politikai helyzetről, illetve a koszovói polgárok mindennapjairól, és arról, hogy a koszovói hétköznapokra mennyire veti árnyékát a legújabb válság, lapunknak Azem Vllasi, a koszovói kormány külügyi tanácsadója, az egykori Jugoszláv Kommunista Párt magas rangú tisztségviselője nyilatkozott, akit 1989-ben Milošević rezsimje bebörtönzött.
Hogyan értékelné a jelenlegi koszovói helyzetet?
– Koszovóban nagyjából minden rendben van. Nincsenek olyan jellegű problémák, amelyek miatt válságról kellene beszélni. Koszovó és az ottani élet úgy működik, mint a térség bármelyik másik országában. A közelmúltban országunkban történtek ismét nagy visszhangot keltő média-eseménynek minősültek. Ennek az az oka, hogy Szerbia megkísérli megakadályozni, hogy ellenőrizzük országunk határait. Szerbia stratégiája már máskor is abból állt, hogy megbolygatta Koszovó stabilitását. Ezt amiatt teszi, hogy úgy tűnjön: Koszovó instabil és fenntarthatatlan ország. Szerbia mindehhez az országunk északi részén élő szerbeket használja fel.
Hogyan lehet tartósan megoldani a problémákat Koszovóban?
– Koszovó 1999 júniusában szabaddá vált Szerbiától, majd 2008 februárjában független ország lett. Ezzel befejeződött a volt Jugoszlávia véres széthullása és az új államok megalakulása. Koszovó polgárai már tizenkét éve békében élnek. Országunkat mostanra a világ hetvenhét állama elismerte, közöttük a legbefolyásosabbak is. A hágai Nemzetközi Bíróság – Szerbia kérésére – a jogi tényállás elemzése után egyértelműen megállapította, hogy Koszovó függetlenségének kikiáltása nem áll szemben a nemzetközi joggal, sem pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elfogadott 1244-es határozattal. Még azok az államok is elfogadták az új tényállást, vagyis azt, hogy Koszovó a Nyugat-Balkán egyik új és önálló országa, amelyek egyébként nem ismerték el hivatalosan országunk függetlenségét. Ezek a tények. Szerbiában is tisztában vannak mindezzel, sőt azzal is, hogy már nem lehet változtatni rajtuk. Ennek ellenére minden lehetőséget megragadnak, hogy megkeserítsék az életünket. Szerbia célja, hogy legalább egy kis területet megszerezzen Koszovóból. Országunk északi részét szeretnék maguknak. Ez azonban lehetetlen, vagyis ha Szerbia meg kívánja szerezni Koszovó északi régióját, akkor az Szerbián belül is területi kérdéseket nyit meg. A Preševo-völgyre gondolok, ahol kétszer annyi albán él, mint amennyi szerb Észak-Koszovóban. Mindennek függvényében nem marad más hátra, minthogy Szerbia elkezdjen a saját dolgaival foglalkozni, s ne boncolgassa a területi kérdéseket. Már csak azért is, mert húsz évvel ezelőtt Szerbia kezdett el háborúzni a más nemzeteket megillető térségek miatt. Először erőszakkal megszállta Koszovót, megsértve annak alkotmányos helyzetét az akkori Jugoszláviában, majd megtámadta Horvátországot és Bosznia-Hercegovinát, hogy elrabolja azokat a területeket, ahol szerbek élnek.
Megváltozott-e a koszovói polgárok élete a ROSU különleges rendőrségi alakulat két héttel ezelőtti akciója után?
– Az, hogy az elmúlt két hétben Koszovó a médiafigyelem középpontjában áll, nem jelenti azt, hogy az átlagpolgárok élete bármiben is változott volna. Szó sincs válságról. A szerb államhatalom ellenséges magatartása ellenére a szerb erők nem támadhatják meg az országunkat. Mi csak védjük országunk területi integritását és alkotmányunkat. Amit a koszovói kormány és intézmények az ország területének ellenőrzése érdekében tesznek, az nem a szerb lakosság ellen irányul. A koszovói szerbek ugyanolyan polgárai az országunknak, mint az albánok.
Hogyan néz ki az együttélés az albánok és a szerbek között Koszovóban?
– Slobodan Milošević idejében nagyon elmérgesedett a helyzet a két nemzet között. Milošević rezsimje olyan eszközöket adott a koszovói szerbek kezébe, amelyekkel diszkriminálhatták az albánokat, majd 1998-ban és 1999-ben háborúba küldte a koszovói szerbeket az albánok ellen. Emiatt nagyon betegessé vált a két nemzet közötti kapcsolat. 1999 után lassan javulás indult el ezen a téren. Persze még érezni a szóban forgó időszak utóhatását, de a helyzet sokkal jobb, mint korábban. Az Észak-Koszovótól délebbi területeken élő szerbek már az ország politikai életében is részt vesznek, problémamentesen integrálódtak: tíz képviselőjük van a Koszovói Képviselőházban. A koszovói kormányban két szerb miniszter tevékenykedik, az egyikük kormányalelnök is. Azokban a községekben, ahol többségében szerbek élnek és a polgárok elmentek szavazni, most szerbek vannak hatalmon. Az utolsó háború után a szerbeknek valóban biztonsági problémákkal kellett szembesülniük, napjainkban viszont ez sem érvényes. Az utóbbi három-négy évben nem történt egyetlen komolyabb incidens sem.
Dick Marty jelentése kedvezőtlenül befolyásolta-e a két nemzet kapcsolatát?
– A jelentés számottevő médiakárt okozott az országunknak. A jelentés csak Koszovó újabb orosz–szerb ihletésű hátbatámadása volt. Sem Dick Marty, sem a szerb fél nem mutatott fel egyetlen bizonyítékot sem a szervkereskedelemre vonatkozólag. Korábban már volt nyomozás a szóban forgó vádak kapcsán, de semmiféle bizonyítékot nem sikerült felmutatni. A jelentés bemutatása után a koszovói kormány bejelentette, hogy semmi akadálya az újabb nyomozásnak, az igazság kiderítésének. Az EULEX szakemberei készen állnak a vizsgálatra, csak az a gond, hogy nincsenek bizonyítékok. Szerbiában azt szeretnék, ha bizonyítékok híján is hinnének a propaganda-akciójuknak. A szóban forgó affér nem befolyásolta a szerbek és albánok kapcsolatát, mivel ők is tisztában vannak azzal, hogy a jelentés csak propagandacélokat szolgál.
