Ha ebben a pillanatban kellene felsorolni a folyó év legmeghatározóbb eseményeit, akkor a lista vezető pozícióit biztosan a különböző tiltakozások, munkássztrájkok, útlezárások foglalnák el. Múlt héten a Nibens csoporthoz tartozó útkarbantartó vállalatok némelyikének munkásai vonultak fel a 10-es közlekedési folyosó több szakaszán és akadályozták a közlekedést. Bácsfeketehegy határában a rendőrség egy nap után megszüntette az útzárlatot, a többi útkarbantartót pedig meggátolták abban, hogy munkagépeikkel elhagyják munkahelyük területét. Emiatt az egyik kisebb létszámú rendőrségi szakszervezet igencsak nyíltan felemelte hangját és megállapította, hogy nem volt törvényes a tiltakozás feloszlatása, illetve meggátolása. A téma jogi hátterének megvilágítása érdekében lapunk Józsa László szabadkai ügyvédet kérdezte.
Sok érv és kijelentés hangzott el az útépítők múlt heti tiltakozása kapcsán: egyesek szerint joguk volt kivonulni az autópályára, mások szerint nem. Mit mondanak ezzel kapcsolatban a hatályos törvények?
– Nagyjából semmit sem zárhatnak vagy zárhattak volna le. A sztrájktörvény utolsó módosítása aránylag nagy port kavart fel, éppen amiatt, mert a munkahelyre, a munkáltató körletére korlátozta a sztrájkot. Ha valaki munkahelye területén kívül tiltakozik, akkor azzal egy másik jogszabály hatálya alá kerül: ez a gyülekezési törvény. Ez utóbbi jogszabály vonatkozásában is azt kell mondanom, hogy az útépítők múlt heti tiltakozása közrendsértésnek számított. Gyülekezni lehet, ez alkotmányos jog, ugyanakkor csakis a vonatkozó törvényben szabályozott keretek között. Gyülekezni köztéren is lehetséges, mi több, forgalmi útvonalakon is. Ez utóbbi esetben kizárólag csak akkor, ha a forgalom alternatív útvonalakon biztosítható. A gyülekezési jog gyakorlása természetesen csak előzetes bejelentés alapján történhet. Ha tehát az elégedetlen munkások úgy tiltakoznak, hogy közben elhagyják munkáltatójuk körletét és lezárnak forgalmi útvonalakat alternatív útvonalak biztosítása nélkül, abban az esetben nem is számíthatnak a betiltás elmaradására. A gyülekezési törvény értelmében a rendőrségnek kötelessége felszámolni azokat a tiltakozásokat, amelyek törvénytelen módon okoznak zárlatot közterületen vagy forgalmi útvonalakon. Ha össze szeretnénk hasonlítani a hazai és a külföldi helyzetet, akkor Magyarországot említeném, ahol 2006 óta óriási sajtója van annak, hogy mi is a gyülekezési szabadság korlátja, illetve a rendőrség mikor állítja fel ezeket a korlátokat törvényesen. Szerbiában a helyzet lényegesen egyszerűbb és világosabb. Ezért nem is kíséri politikai hullámverés a tényt, hogy a szerbiai rendőrség az útlezárási kísérleteket nem túl bársonyos eszközökkel megakadályozza. Nagyon nehéz lenne jogilag fogást találni a rendőrség ezen tevékenységén, mert a törvények lehetőséget biztosítanak számukra, hogy a közrendet ebben a vonatkozásban fenntartsák. Nem kívánom pártját fogni sem a tiltakozóknak, sem a karhatalomnak, de úgy látom, hogy meglehetősen egyértelmű a helyzet. A kormány és a rendőrség sem köteles tűrni azt, amikor valaki a bérrel kapcsolatos tiltakozását a megtapasztalt módon kívánja érvényesíteni.
Ennek értelmében az útkarbantartók szankcionálhatók is?
– Az útkarbantartók az előbb említett mindkét törvényt megsértették és többszörös szankciórendszertől kellene tartaniuk a törvények értelmében. Szabálysértési eljárás alá vonható az, aki törvénytelenül szervez sztrájkot és utcai, illetve közterületi demonstrációt. Bűnvádi eljárás alá vonható az, aki úgy szervez sztrájkot törvénytelenül, hogy ezen túlmenően, vagy ezzel a törvénytelen szervezéssel egészséget, életet vagy jelentős mértékű vagyont veszélyeztet. A bulvársajtóban könnyen népszerűsíthető sztrájktörekvéseknek kemény törvényi keretszabályozásai vannak. Aki ebből a keretből ki óhajt lépni, az valóban megütheti a bokáját.
Tételezzük fel, hogy az útkarbantartók bejelentik gyülekezési szándékukat. Akkor lezárhatták volna az autópályát?
– Megítélésem szerint arra, hogy lezárják a teljes forgalmat, semmi szín alatt nem lett volna joguk. Hiszem, hogy ilyen irányú törekvésüket előzetes bejelentés esetén is betiltotta volna a rendőrség. Annyit hozzá kell tenni, hogy a betiltásban a rendőrség nem teljhatalmú, csak ideiglenesen akadályozhatja meg a gyülekezést, amennyiben törvénytelennek ítéli meg a kezdeményezést. A rendőrség köteles saját ideiglenes döntésének a felülvizsgálatát kérni az illetékes felső bíróságtól. A bírósági eljárás kétfokozatú: első fokon a bíróság köteles a rendőrség részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem átadása utáni 24 órán belül határozatot hozni. A bíróság elutasíthatja a rendőrség kérelmét és ezzel szabad utat enged a közterületi gyülekezésnek, vagy pedig fenntartja a gyülekezési tilalmat. Ez utóbbi határozat ellen fellebbezéssel lehet élni az illetékes másodfokú bíróságon.
A különböző fórumokon olvasgatva gyakran bukkantunk felháborodott polgárok hozzászólására, akik arra panaszkodtak, hogy pluszkiadásaik voltak valamelyik útlezárás miatt –üzemanyag a kerülőút miatt, megromlott áru szállítók esetében. Ezek az emberek a törvények értelmében kérhetnek kárpótlást? Ha igen, akkor kitől?
– Igen, méghozzá attól, aki törvénytelenül járt el az útlezárás során. Ebben az esetben az állam semmi esetre nem kötelezhető kártérítésre. Más lapra tartozik az, hogy a kártérítés elvi lehetőségének fennállása mellett a gyakorlatban hogyan lehet sikerre vinni egy esetleges kártérítési igényt. A kárvallottnak bizonyítania kell, hogy kára keletkezett, és azt, hogy ez a kár pontosan mennyit tesz ki. Az is nehéz feladatnak bizonyul, amikor arra kerül sor, hogy valakivel szemben érvényesíteni kell az igényt. Ha egy adott illegális útzárlattal kapcsolatban a hatóság valakit elmarasztal szabálysértési vagy büntetőeljárásban, akkor aránylag világos, hogy ki a felelős az okozott károkért. Ha azonban ez nem történik meg, akkor a károsult esetleg azt a csoportot foghatná perbe, amely részt vett az illegális útzárlatban. A csoport tagjainak név szerinti azonosítása viszont a kárvallott számára gyakorlatilag lehetetlen. Mint oly gyakran: a kártérítés lehetősége ebben az esetben is szépen cseng, a gyakorlati megvalósítás azonban sokkal nehezebb.
