Hogyan teremti elő a gyermeke iskolába indulásához szükséges pénzt?
Még nem tudom 47.2%
Már hónapok óta erre spórolok 26.4%
Kölcsönkérek a nyugdíjas szüleimtől 21.9%
Bankkölcsönből 4.5%
A tankönyvek beszerzés után első nagy tétel az iskolatáska. A tavalyi bizonyára szétment, vagy ki kell mosni, esetleg megjavítani. Ha egyik sem, akkor gratulálok a pedáns gyerekhez. Sokféle iskolatáskát vásárolhatunk, áruk pedig nagyon változó, ötszáz dinártól ötezerig terjed. Sokan a minőségre hajtanak, ezért a drágábbat választják, ami persze nem jelenti azt, hogy örökké tart. Néha az olcsó is meglepően tartós, ha pedig tönkremegy, nagyobb eséllyel veszünk egy újabb olcsót. Ha például egy minőségesebb táska háromezer dinár, és egy tanévben nem hord el a gyerek hat táskát, akkor jobban kijövünk az olcsóbbal. Hátránya az lehet, hogy bizonyára nincs tartása, vékony az alja, így a súlyos könyvek gyorsan kilyukasztják. Erre is van recept, egy nagyon vastag kartont, vagy egy vékony falemezt a táska aljához erősíthetünk. Az viszont íratlan szabály, hogy a gyereknek úgyis a drága táska tetszik jobban. Idén a lányok körében a Hello Kitty-s a legmenőbb, és mondanom sem kell, hogy ezek a legdrágábbak. A tolltartókkal hasonló a helyzet, így meleg szívvel gondolok vissza azokra az időkre, amikor az elhordott farmernadrágomból anyám csinált egy remek táskát és egy tolltartót.
A füzetek ára is nagyon változó. Lehetne olcsón megúszni, hiszen kis füzeteket akár tizenkét dinárért is találunk, nagyokat pedig harmincért. A baj ott kezdődik, hogy a tanárok nem érik be a kis füzetekkel, fölsőben már főleg nagyokat kérnek, sőt kemény fedelűt. Az utóbbiak a legdrágábbak, úgy százötven dinárba kerülnek, viszont tartósabbak. A vékonyabb füzetek gyorsan szétmennek, kiszakad a belsejük. Egyes tanárok ragaszkodnak a margóhoz. Némely füzet attól drágább, hogy már eleve margózott. Előnyösebb helyzetben vannak tehát a jól szituáltak, mert megvehetik a margózott füzeteket. A gazdag gyereknek nem kell margókat huzigálnia, a szegény meg ha elfelejti, akár egyeset is kaphat. A vonalas füzeteknél nem árt odafigyelni, mert valamelyik ún. segédvonalas, és az legtöbbször csak összezavarja a gyereket.
Borító is kell. Régen csomagolópapírt használtunk, majd kedvenc német zenei lapunkat. A művelet időigényes volt, de nem okozott fejtörést, végeredményképp pedig világsztárok pózoltak a könyveinken. Most az a probléma, hogy nem egységes méretűek a borítók és a tankönyvek. A tanácstalan szülőket látva a könyvkereskedésekben azt ajánlják, hogy hozzák el a könyveket. Így komplett könyvcsomaggal kell beállítani az üzletbe, ha mindegyikre ráillő borítót szeretnénk.
Egyes iskolákban az alsós diákok szülei beadják a pénzt, és a suli megvásárolja a rajzhoz szükséges dolgokat. Máshol a szülők állítanak össze ún. rajzdobozokat. Ehhez egy cipős dobozt kell megtölteni rajzfelszereléssel: színesekkel, filcekkel, vízi festékkel, temperával, ecsetekkel, ollóval, ragasztóval, színes papírral stb. Sok kicsi sokra megy, egyenként egyik se drága, de együtt már tetemes összegre rúg. Legdrágább a tempera, háromszáz dinárba is belekerülhet, nyomában a vízi festék hasonló árral. Fölsőben pedig jönnek a különböző vonalzók, körző, szögmérő, néma térkép, atlasz, szótárak stb.
Valójában már az alapvető tanszerek kiválasztása is fejtörést okoz. Vegyük példának a ceruzát. Egyes tanárok a hagyományost kérik, mert ellenőrző alatt a diákok elszöszöznek a töltőceruza (patentceruza) hegyének kicserélésével. A hagyományost viszont képtelenség megfaragni, mert állandóan kitörik a hegye. Valamikor a hegyező hibás, mert nem hegyez. A töltőceruzák legtöbbször jók, csak épp az nem mindegy, milyen hegyet találunk hozzá, mert valamelyik állandóan törik, míg a másik szaggatja a papírt. Arra már szót se pazarolok, hogy némely törlőgumi inkább maszatol, mintsem töröl.
Amikor a tornafelszereléshez érnek, egyes szülők legszívesebben hasra vetnék magukat és hangosan sírnának. Ilyenkor derül ki ugyanis, hogy mekkorát nőtt a gyerek tavaly óta. A fehér pólóból kikandikál a köldöke, a fekete rövid nadrág széle pedig szorítja a combját. Jé, még a lába is megnőtt – ezt onnan tudjuk, hogy fájdalmasan sziszeg, amikor megpróbáljuk kétségbeesetten ráerőltetni a tornacipőt. Tehát mindenből újat kell venni. A tornatanárok a fehér pólót szeretik, amin egyetlen apró figura sincs. Léteznek szerencsére engedékenyebbek is, akik tudják, hogy ilyet nem könnyű beszerezni. A szabadkaiak általában három helyen vásárolnak: a kínai üzletekben, a bolhapiacon és a turkálókban. Itt lehet elfogadható áron hozzájutni tornára alkalmas felszereléshez is. Ha rábukkanunk egyszerű fehér pólóra és fekete tornanadrágra, érdemes rögtön kettőt venni. Az óvatos szülő jól tudja, hogy a gyerek néha elveszti a felszerelést, otthagyja a suliban, nem árt belőle a tartalék. A tornacipőknél is jó, ha előrelátóak vagyunk. A tépőzárassal az alsós gyerekünk életét könnyítjük meg, mert azt gyorsan a lábára rántja, és nem bíbelődik a fűzőkkel.
Miután felszereltük a gyereket, készen áll a sulira, és már csak abban reménykedhetünk, hogy nem veszít el semmit sem.
