Vajdaság északi, vagyis a Magyarország határához közel eső településeken egy ideje már nem számít különlegességnek, ha közel-keleti emberekkel, embercsoportokkal futunk össze. Menekültekről van szó, akik az Európai Unió valamelyik országában szeretnének boldogulást találni és jobb életkörülményeket teremteni maguk, illetve családjuk számára. Lapunk a menekültekkel már több alkalommal beszélgetett, ezúttal pedig egy községi illetékes, Magyarkanizsa nem hivatalos megbízottja nyilatkozott a téma kapcsán.
Csikós László állami szervekkel és rendkívüli helyzetekkel megbízott polgármesteri tanácsnoknak közvetlen feladata nem fűződik a menekültekhez, viszont ő az, aki Magyarkanizsán megpróbálja követni, koordinálni és segíteni a helyzetet.
– Az észak-bánáti rendőrkapitányság a hatáskörébe tartozó területeken 2009-ben 285 közel-keleti menekültet fogott el, egy évvel később már 599 személyt, az idei év első hat hónapjában 409 határsértőt, augusztusban 242 személyt, szeptember 1. és 21. között pedig 155 határsértőt. Az elfogottak több mint 90 százaléka Magyarkanizsa község területén került rendőrkézre. Egyre több menekült jelenik meg vidékünkön. Ezeket az embereket vagy a közlekedési járőrök, vagy a határrendészet járőrei tartóztatják fel. Ezután a nagykikindai rendőrkapitányság magyarkanizsai rendőrállomásának munkatársaitól kérik, hogy vezessék elő a határsértőket. A magyarkanizsai rendőrállomáson szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellenük, vagyis a Zentai Szabálysértési Bíróság magyarkanizsai tagozata elé vezetik őket. Két évvel ezelőtt átlagban még 15–20 nap börtönbüntetést kaptak a határsértők, egy évvel ezelőtt már szóltak a börtönből, hogy nincsen helyük, ezért általában 5–10 nap elzárásra ítélték a menekülteket. Idén már azt mondták a börtönben, hogy most már végképp nincsen hely, ezért a büntetés 3–5 nap időtartamra forgácsolódott le – részletezte Csikós László.
Kérdésünkre, hogy mi az eljárás azután, miután a menekültek kiszabadulnak a börtönből, a magyarkanizsai polgármesteri megbízott elmondta, hogy amíg a határsértők börtönben vannak, addig megszületik a rendőrségi végzés, hogy kiutasítják őket az országból. Ennek függvényében 10–15 napon belül el kell hagyniuk az országot. A rendőrök megmutatják a menekülteknek, hogy merre van kelet, és közlik velük, hogy arra kell elhagyniuk az országot, magyarázta Csikós László, valamint hozzátette: a menekültek ekkor északnak fordulnak és irány Magyarország. Másik kérdésünkre, hogy ellenőrzi-e bárki is a hatóságok részéről, hogy a menekültek valóban kelet felé veszik-e az irányt, beszélgetőtársunk nemmel válaszolt.
– Se nem ellenőrzik, se nem rakják fel őket egy megfelelő irányba induló repülőgépre, ez még sajnos hiányzik a rendszerből. Mint ahogyan a Szerbia és Macedónia közötti toloncegyezmény is nagyon hiányzik. Ezek az emberek leggyakrabban Macedónia irányából lépnek Szerbia területére, tehát ha lenne toloncegyezmény, akkor Macedóniába lehetne szállítani a menekülteket. Az is megkönnyítené a helyzetet, ha a menekültek Szerbiában is kérnék a menekültügyi státust, akkor az UNHCR ugyanis 50 dollárt fizetne fejenként napjára az ellátásukért. Ezzel kapcsolatban már hamarosan értekezni szeretnék az UNHCR illetékeseivel. Persze az is világos, hogy csak akkor kapnak menekültügyi státust, ha ezt ők maguk kérik – részletezte Csikós László.
Már eddig is nyilvánvalónak tűnt, hogy az „utazók” legtöbbje férfi, kevés hölgy vagy gyermek vállalkozik a küzdelmes és veszélyes útra, illetve a legtöbb iszlám ország szigorú rendszabályaira való tekintettel őket nem is engedné ilyen jellegű útra férjük vagy más férfi hozzátartozójuk. Csikós László a magyarkanizsai tapasztalatok alapján ezt megerősítette: az elfogott menekültek 15–19 százaléka hölgy (legtöbbjük családanya férjükkel, gyermekeikkel), 9,5 százalékuk kiskorú, a többiek pedig felnőtt férfiak.
A polgármesteri megbízott békésnek jellemezte a menekülteket, elmondta, hogy a község területén még nem történt olyasmi, mint Szabadkán, tehát nem szüretelték le más terményét, nem zaklatták a lakosságot. A menekültek kommunikatívak, nem agresszívak, tiszta szeműek, mélyen lecsapják fejüket, mert szégyellik a helyzetet, amibe kerültek, mesélte Csikós László, valamint hozzátette, hogy a magyarkanizsaiak szinte semmit nem látnak a történésekből, mivel a szabálysértőket az elfogás után azonnal a rendőrség udvarába viszik, ahol a gépjárművek garázsában őrzik őket addig, amíg a szabálysértési bíró elé nem vezetik őket.
A magyarkanizsaiak nem hivatalos megbízottja ebben az ügyben megjegyezte, hogy ha az illetékesek a tél beálltáig nem tesznek semmit a reális problémát illetően, akkor elképzelhetetlen nehéz helyzetbe kerülnek a menekültek.
– Az eddig tapasztaltakból tudjuk, hogy Görögországban a szezon idején alkalmazzák ezeket az embereket – mondjuk gyümölcsszedésre –, majd ezután észak felé küldik őket. Így a tél beállta előtt az is aggaszt, hogy eddig még sohasem fordult elő, hogy egy hónap alatt több menekültet fogtak el, mint 2009-ben egész évben. Azt is tudom, hogy Törökország és Szíria határán, a senki földjén, pillanatnyilag 25 ezer férfi és asszony, menekült van. Hogy velük mi lesz, fogalmam sincsen. Semmi jóra nem számítunk. Szerintem a menekültek megfékezését illetően már az is sokat jelentene, ha szigorúbbá válna a Duna-hidak ellenőrzése, mert ezek az emberek javarészt a beškai, majd az újvidéki hidakon jönnek át Vajdaságba – magyarázta Csikós László.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy a közel-keletiek korábban leginkább Hollandiát, Dániát, Nagy-Britanniát jelölték meg végcélul, most azonban egyre többen Magyarországot választják célként. A megkérdezettek tíz-egynéhány százaléka Magyarországon szeretne letelepedni, közölte Csikós László.
