Az álmok, a szenvedély és az ősi szimbólumok nyelvén

A Divlja žena (Vad Nő) címmel megnyílt, tudományos fotókiállítást a Vajdasági Levéltárban még ma tekinthetik meg az érdeklődők. A tárlat dr. Vivod Mária antropológus, etnológus és tudományos kutató, valamint Bojana Jarošenko akadémiai festő és grafikus alkotásaiból állt össze, a levéltár földszintjén ötven, számítógépes programok segítségével átdolgozott fotót csodálhatunk meg, mindegyik a női test, a női lélek erejét domborítja ki.

A tárlatot Dávid Csilla, napilapunk fotóriportere nyitotta meg, méltatásában rámutatott arra, hogy a kiállítást a Farkasokkal futó asszonyok című világirodalmi alkotás ihlette, és a nőiesség őseredetét kutatja.

– Hiszek abban, hogy a kép, a hang és a narratíva által ez a kiállítás mindenki lelkét megszólítja. A Vad Nők csöppet sem egyszerű világát és a képi ábrázolások megértésének fontosságát a két alkotó varázslatos módon mutatja be nekünk. A vizuális antropológia egyik módszerével, a fotográfiával teszik ezt, amely csak a kamerák megjelenésével vált elérhetővé a XIX. század hatvanas éveiben. Valószínűleg az első, vizuális antropológusok nem is antropológusok voltak, hanem fényképészek, például olyanok, mint a polgárháborús fényképész, Matthew Brady volt. Vagy Jacob Riis, aki a 19. századi, New York-i települést fényképezte le, és Dorothea Lange, aki felejthetetlen fotókon dokumentálta a Nagy Gazdasági Válságot. A XIX. század derekán a tudományos antropológusok fényképeket kezdtek gyűjteni és rögzíteni az általuk tanulmányozott emberekről, egyfajta kísérletként az etnográfiai fajok dokumentálására és osztályozására.

Vivod Mária életrajza gazdag kutatómunkáról, sok előadásról, tudományos munkáról és jelentős tapasztalatról tanúskodik a vizuális antropológia terén. Alkotásaiban a két, emberismerettel kapcsolatos, fontos területet egyesítette: az anatómiát, amely a női test természetes és egyben vad szépségét mutatja be, ebbe viszont beleszőtte a lélek pszichológiáját is. Azokat az érzékeny szálakat, melyek szimbólumok, mítoszok és hitrendszerek által életünk részévé válnak.

Bojana Jarošenko akadémiai festő- és grafikusművészként számos, kreatív projektet és sikeres kiállítást valósított már meg. Ezért érezhető, hogy játékos könnyedséggel és ügyes megmunkálással új kifejezést adott azoknak az elemeknek, amelyek felépítik képeinek kompozícióját. Művészi érintésének köszönhetően ezek időtlenné és univerzálissá váltak. Egyértelmű üzenetet küldenek arról, hogy a vizuális aspektus fontos része minden társadalom és civilizáció életének.

A Vad Nők archetípusának hatása révén a két alkotó felfedte a nők küldetésének értelmét: hogy megtalálják ösztönös és lényegi szellemiségüket, esetükben a művészeten keresztül, amely a bensőségükben kezdődik, és a fejükben dől el – fogalmazott kolléganőnk, majd a kiállítást megihlető, Clarissa Pinkola Estés tollából származó, Farkasokkal futó asszonyok című könyvét említve utalt a Vad Nő fogalmának jelentőségére.

– A vad szót modern, pejoratív formájában értelmezve azt gondolhatnánk, hogy kontrollnélküliséget jelent. Eredeti értelmében azonban a természetes életre utal, egy olyan létre, amelyben minden lény rendelkezik veleszületett integritással és természetes, egészséges korlátokkal. A vad természet egyszerűen életre kel és áthatja a nő legmélyebb létét – magyarázta Dávid Csilla.

A vad nő kifejezés a jungi pszichológia pszichoanalitikus kategóriája, amely jelen volt az etnográfiában, már időszámításunk előtt is, a világ népeinek mítoszaiban és történeteiben megjelenik mint önsegítő pszichoanalitikus módszer.

A vad nő kategória tehát közvetlenül a nő pszichológiájára utal, elsősorban egészséges, pszichológiai mintázatra, arra a mintára, amely már azelőtt is létezett, mielőtt a nő pszichéjét kitették volna a kultúrának, a társadalom negatív befolyásának és a vele szemben támasztott elvárásoknak.