A szuverenitás nem divattermék

A nemzet egységének, a kölcsönös érdekeket szolgáló szövetségek kialakításának és erősítésének fontosságát hangsúlyozta a Vajdasági Magyar Szövetség március 15-i központi ünnepségén dr. Panyi Miklós, a magyar Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára. Az alkalmi rendezvényt megelőzően lapunknak is nyilatkozott, egyebek mellett az EU versenyképességének erősítési lehetőségeiről, a szuverenitás iránti ragaszkodás megkerülhetetlenségéről, valamint arról, hogy a kihívás akár lehetőség is lehet.

Március 15-én megkerülhetetlen a szuverenitás kérdése. Értékelése szerint mely alapvető kihívásokkal szembesülnek azok az államok, amelyek számára prioritás a döntéshozatal szabadsága a nemzet- és az államérdekekkel összhangban?

– A migráció kérdése az egyik olyan terület, amely esetében elutasítjuk, hogy beleszóljanak az ország ügyeibe. E témában az Európai Bizottság túlterjeszkedik a hatáskörén. Mi szuverenitási kérdésnek tekintjük, hogy az adott országok eldönthessék, kivel kívánnak együtt élni. A gyermekvédelem kérdéskörében szintén nagy vitáink vannak Brüsszellel. Az adott országnak és társadalomnak, illetve az általa megválasztott legitim parlamentnek jogában áll eldönteni, milyen oktatási kereteket hoz létre, a szülőknek pedig joga van dönteni a gyerek neveléséről.

– Az energiapolitika terén szintén számos téma szuverenitási kérdéseket vet fel, például az Oroszország elleni szankciók, a nyersanyagbeszerzés, az atomenergia vagy a rezsicsökkentés kérdéseit. Arról a botrányról sem feledkezhetünk meg, amely az új washingtoni, republikánus adminisztráció megalakulását követően tört ki. A csontvázak kihullottak a szekrényből, hiszen kiderült, hogy a demokrata kormányzat sok milliárd dollárt költött arra, hogy saját hatalmi hálózatot építsen fel világszerte. Ebben újságírókat, álcivileket, szervezeteket és politikusokat finanszíroztak különféle hálózatok által. E programok révén beleavatkoztak az adott országok belügyeibe, így próbálva befolyásolni azok belpolitikáját. Nemcsak Magyarországét, hanem Szerbia vonatkozásában is érkeznek ilyen információk. Sok szervezet most azért lobbizik, hogy ezeket az amerikai forrásokat vegyék át a brüsszeli intézmények, és uniós forrásokból finanszírozzanak olyan, civilnek mondott programokat, amelyek a valóságban politikai célok elérését vagy a számukra fontos kérdésekben a társadalom befolyásolását tűzték ki célul. Most Brüsszelben is elindult ennek a revíziója, és elkezdték kikérni az EB-ből a szerződéseket, hogy milyen forrásokat és pénzeket biztosított különböző civil szervezeteknek. Sok ezer ilyen szerződés van, és sok ezer olyan kifizetés volt, amely célja népszerűsíteni a szupranacionalizmust, azaz a föderális uniós berendezkedést. Ezeknek a kérdéseknek utána kell járni.

Nemrégiben Ön is rámutatott, hogy Európa folyamatosan veszít versenyképességéből, noha ennek kellene lennie az EU egyik tartópillérének. Mire kellene az uniós döntéshozásnak összpontosítania a versenyképesség erősítésével kapcsolatos intézkedések megfogalmazásakor?

– Először is le kellene zárni a háborút. A versenyképesség egyik legnagyobb kerékkötője, hogy megemelkedtek a nyersanyag- és az energiaárak. Ha lezárjuk a háborút, az nagy könnyítés lesz az európai ipar számára, hiszen csökkennek az energiaárak. Fontos megjegyezni, hogy amióta Donald Trump hatalomra került, és elindult a béke nagyon komoly menetelése, azóta a gáz ára 20 százalékkal, a nyersolaj világpiaci ára pedig 10 százalékkal csökkent. Ez jó hír mindenkinek, így az európai gazdaságnak is. Sajnálatos az utóbbi hetekben azt látni, hogy Trump békemissziójának ellenére a brüsszeli vezetők háborús konjunktúráról, háborús iparpolitikáról és Ukrajna támogatásáról a végsőkig beszélnek, nemcsak pénzügyi, hanem katonai értelemben is. Az európai gazdaságot és energiaszektort emellett fojtogatják azok az energiaárak, amelyek jelentős mértékben az EU elhibázott energiapolitikájának eredményei. Gondolok itt bizonyos bürokratikus rendelkezésekre, klímavédelmi szabályokra és rossz stratégiai döntésekre, mondjuk a németországi döntésre, hogy elengedi az atomenergiát. Szükség van a megújuló energiaforrásokra, ám sok probléma van ezekkel, például drágák, nem tudjuk tárolni. Harmadikként a munkaerőpiac és a foglalkoztatás helyzetét emelném ki. Magyarországon 2010 óta végrehajtottunk egy adópolitikai és egy szociális ellátási reformot is. Eredményeképpen egymillió új munkahely jött létre, tehát munkaalapú társadalmat hoztunk létre. A foglalkoztatási szint tekintetében Magyarország Európa első 5-6 országa között van. Annak ellenére, hogy Európában azt mondják, munkaerőhiány van, nagyon sok gazdag országban 7–9 százalékos munkanélküliségi rátát jegyeznek, például Franciaországban vagy Svédországban. Ezeknek az országoknak a szociális ellátórendszere nem jól működik, nem ösztönöz munkára. Ha a nagy országok elérnék a magyarországi foglalkoztatási szintet, akkor 10–15 millióval több ember dolgozna az európai gazdaságban. Ebben az esetben nem lenne szükség bevándorlókra és migránsokra, akik sok többletterhet jelentenek a tekintett országok szociális ellátórendszerének.

A képzett munkaerő hiánya nemcsak az EU és Magyarország, hanem Szerbia számára is kihívás. A vajdasági magyar politikum most aggódva tekint a BYD szegedi gyárának megnyitására, hisz attól tart, hogy ez további elvándorlást vált ki a határ menti magyarlakta térségben. Miként tekint az említett kérdés kezelésének a lehetőségeire?

– Amikor Vajdaságban járok és vajdasági politikai vezetőkkel beszélgetek, mindig hangsúlyozom, hogy erre mindenképpen lehetőségként kell tekinteni. Az elmúlt évtizedekben a magyar nemzetpolitika célja az volt, hogy segítsen boldogulni a szülőföldön. Ez a cél nem változott. Ezzel összefüggésben látjuk a BYD kérdését is. Fontos megteremteni azokat a feltételeket, amelyek megkönnyítik az ingázást. Nekünk sem az a célunk, hogy a vajdasági magyarság tovább fogyatkozzon. Olyan együttműködést lehet itt kialakítani, amely által a Vajdaság északi térségében élőknek lehetősége lenne úgy dolgozni a BYD üzemében, hogy mindennap hazatérhessenek. Ennek az intézményi keretei pedig, hogy biztosítjuk a gyorsított határátlépést, és biztosítsunk egy olyan lehetőséget, amely keretében ingázással is lehet munkát vállalni a BYD gyárában és a Szeged környéki egyéb üzemekben. Abba is érdemes belegondolnunk, hogy olyan fizetések lesznek, amelyek számos elvándorolt magyar fiatalnak hazatelepülési lehetőséget jelenthetnek. Azt is mindig hangsúlyozom, hogy az elvándorolt fiatalok érdeklődését is fel kell kelteni. Most itt van egy ilyen lehetőség. Egy olyan gyár és olyan munkalehetőségek lesznek, amelyekkel megközelítőleg olyan keresetet lehet elérni, mint amennyit az elvándorolt Nyugat-Európában megkeres. Tehát ez egy hazahívó projekt, hazahívó történet is lehet – mondta Panyi Miklós.