A délutáni órákban Nagyradanovác éppen olyan nyugalmasnak tűnik, ahogyan azt megszokhattuk. A faluba érkezésünkkor még csak migránsokat sem láttunk, pedig most azért jöttünk ebbe a Szabadka melletti kis faluba, mert a közösségi oldalon a napokban egyre több hír jelent meg arról, hogy már falujukban is megjelentek a Keletről érkező és Nyugat-Európába tartó menekülők. A helyi kis önkiszolgálóban érdeklődtünk, hogy valójában mi is történik itt.
Az itt dolgozó hölgy elmondja, hogy két hónappal ezlőtt kezdtek el jönni a migránsok, és azóta megállás nélkül érkeznek. Természetesen itt is megfordulnak a boltban, itt megáll velük a taxi, bevásárolnak, leginkább élelmiszert vesznek, és mennek tovább a határsávba. A bolt este nyolcig van nyitva. Ketten dolgoznak itt. Két nő, de ha a falubeliek látják, hogy egy nagyobb csoport migráns betér a boltba, akkor kérés nélkül is bemennek utánuk, hogy az ott dolgozó nők ne féljenek. Eddig incidens még nem történt, de tartanak tőlük.
Szádovity Róbert megerősíti, hogy naponta több taxi is érkezik a faluba, és egyre többen vannak, akik a magyar határkerítést célozták meg. Nyugtalan a lakosság, meséli, mert csoportokba verődve, főleg fiatal férfiak sétálnak a faluban. Neki négy gyermeke van, és egyedül az utcára nem engedi őket, sötétedés után pedig már a felnőttek se mennek szívesen a kapun kívülre. Azt szeretnék, mondja, ha a rendőrség leállítaná a migránsok ideszállítását, s ők visszakapnák a nyugalmukat, mert Nagyradanovác egy csendes, békés falu volt ez idáig.
A falu végén, a körforgalomnál mi magunk is szemtanúi vagyunk egy taxi érkezésének. Négy migránst hozott, és amint kitette őket, fordult vissza. Az autónak zombori rendszámtáblája volt. A közelben lévő Antus étterem tulajdonosa azt meséli, amint besötétedik, egymás után érkeznek a taxik. Csak a folyamatos ajtócsapkodás hallatszik. Itt kiteszik őket, a migránsok pedig a határ felé veszik az irányt. Az étteremtől mintegy két kilométerre van a határ. Az étterembe nem mennek be.
Ahogy autózunk az erdő mellett, utolérjük azt a csoportot, amelyik kicsit korábban érkezett Nagyradonovácra a zombori taxival. Azt állítják, nem beszélnek angolul, de egy-két szót mégiscsak „beszélget” velünk az afganisztáni Razmama. Azt mondja, először van itt ebben a faluban, és Zomborból érkezett. Eddig 3000 eurót költött arra, hogy Afganisztánból Szerbiáig eljusson, és még ennyi kell, hogy Németországba érjen. Hogy hogyan fog átjutni a határon, nem tudja, nincs még tapasztalata.
Az erdő mellett lakik Szakács József. Az udvarában sertések, birkák vannak. A gazda azt mondja, naponta legalább ötven új migráns érkezik a falujukba. Néha be szoktak hozzájuk is jönni, vizet kérnek, meg azt, hogy feltölthessék a telefonjukat. Eddig még nem volt velük gondja. A kutyák egész éjjel csaholnak, mert minden éjszaka folyik a jövés-menés. Azt meséli, hogy petárdákkal felszerelkezve érkeznek, és rádobják a kutyákra, azok megijednek, eliszkolnak és elhallgatnak, ők meg nyugodtan jönnek be az udvarába, pedig három kutyája is van.
– A faluban az emberek féltik a gyerekeket. Én nem mondhatom, hogy félek, de azért én sem megyek most már egyedül az erdőbe. Nekem is van itt erdőm, de mivel tudom, hogy itt nem messze van vagy 15 sátor és abban élnek, nem szívesen megyek egyedül az erdőbe – meséli József. És arra is kitér, hogy lehetőség szerint semmit sem hagy kint az udvaron, mert annak esetleg lába kelhet. Többektől is hallotta már, hogy más településeken, például Horgoson a tanyákról a létrákat ellopták. Ő ezért elzárja a létrát. Tovább autózunk, és ismét egy csoport fiatalemberrel találkozunk. Azt mondják, Afganisztánból jöttek, húsz és huszonöt év közöttinek mondják magukat. Németországba tartanak – mondja Salajman. Azt meséli, hogy naponta megpróbálnak átjutni a magyar határon, át is mennek, de a magyar rendőrség visszatoloncolja őket. Ők is Németországba tartanak, és addig nem adják fel, amíg nem jutnak át a kerítésen. Horvátország felé nem lehet menni, meséli, mert ott a rendőrök nemcsak visszatoloncolják, de meg is verik őket, Románia felé meg nem akarnak menni. Itt próbálkoznak, amíg lehet.
Az erdő alján több házhoz is bekopogtunk, de az ott lakók a megértésünket kérték, nem akarnak nyilatkozni, mondták, mert itt a juhszélen félnek, de annyit elmondtak, hogy az utóbbi két hónapban minden éjszaka nagy a forgalom itt, az erdő mellett. Szabadkai, de főleg zombori taxik szállítják ide a migránsokat. Ha megjelenik a rendőrség, akkor egy-két napig nyugalom van, de aztán minden kezdődik elölről.
Visszaindulunk a falu irányába. Az Antus vendéglőnél találkozunk Josip Majherral, aki úgy fogalmazott, hogy a migránsok „ragadnak ránk, mint a kullancsok”. Naponta tíz taxi is jön. A rendőrök elzavarják, visszaviszik őket a befogadóközpontokba, de nincs nyugalom, másnap újra megtelik az erdő. A létrákat valahol megrendelik és hozzák magukkal, hogy felmásszanak a kerítésre. Josip szerint a napokban elzárták a körforgalom közelében lévő utcai csapot, ahonnan eddig hordták a migránsok a vizet, és attól tart, hogy megkezdődnek a betörések. Arról is mesélt, hogy néhány nappal ezelőtt a falusiak elzárták az utat, hogy a taxisok ne tudják a migránsokat hozzájuk szállítani, de hatástalan volt az akció. Hat rendőrautó érkezett a helyszínre, feloszlatták a tüntetést, a migránsszállítás pedig tovább folyik.
