Szombaton délelőtt a Vajdasági Múzeum kerthelyiségében, ünnepség keretében a Vajdasági Újságírók Egyesületének elnöke átadta kollégáinknak az Aranytoll nevet viselő, az újságírásban elért eredményekért járó elismeréseket. Az Aranytollat 2010-óta azoknak a több évtizeden keresztül, kimagasló újságírói alkotómunkát végző egyéneknek ítélik oda, akik ezen az úton kitartóak voltak, és tevékenységükkel hozzájárultak a szakma tekintélyének elmélyítéséhez.
A díjazottak (kép: Ótos András)
Az idén hat díjazottnak gratulálhattunk. Ruža Subotić, Srđan Basić, Jaroslav Pap, Marko Roknić, Branko Stanković és Gallusz László kapta a díjat, azaz az emlékplakettet és a vele járó, aranyból készült, szimbolikus tollat.
Az ünnepségen egybegyűlteket Mladen Bulut, az egyesület elnöke üdvözölte, emlékeztetett arra, hogy az Aranytollat kizárólag az elért eredmények függvényében ítélik oda, nem számít, hogy a díjazott melyik szerkesztőségben, milyen nyelven tevékenykedik. Mostanáig alig 30-an kapták meg, a díjazottak kis száma arra utal, hogy nagy jelentőségű elismerésről beszélünk.
Az ünnepségen jelen volt Zoran Lazin tartományi művelődésügyi- és tájékoztatási titkárhelyettes és dr. Milan Micić tájékoztatási segédtitkár is.
Elismerés az eminens újságírónak, Gallusz Lászlónak
Gallusz László, az Újvidéki Rádió Faluműsorának sokéves szerkesztője hét évvel ezelőtt vonult nyugdíjba, ám szakértelemről tanúskodó riportjait továbbra is hallhatjuk, és mezőgazdasági mellékletünk, a Magvető hasábjain is rendszeresen találkozunk írásaival.
– Amikor 45 évvel ezelőtt az újságírói pályára léptem, egyik tanítómesterem, Balázs Piri György azzal bocsájtott utamra, hogy legyek mindig hiteles és szavahihető. Úgy érzem, hogy az újságíró soha nem fejezi be művét, életműve sincs, csupán teszi azt, amit legjobban tud: hitelesen tájékoztat. Öröm számomra ez a díj, mert a kollégák ítélték oda, arra kötelez, hogy az erőm és az igények függvényében továbbra is tájékoztassam a vajdasági hallgatóságot és az olvasókat is. Nem elég ugyanis csak a rádiózásban tevékenykedni, amit hallok és látok, azt le is kell írni. Az írott sajtónak mélyebb nyoma marad, mint a hangnak – mondta többek között a díj átvétele nyomán az agrárújságíró.
Jaroslav Pap fotóriporter emlékeztetett arra, hogy a fotó régen is és most is ezer meg ezer szavat helyettesít, ezért a toll, mint az írott szó jelképe, méltón vonatkozhat a fényképre is. A digitális fotókorszak kezdete óta a fotónak a korábbinál is nagyobb a jelentősége, még több mindent mondhatunk el egy-egy fotóval, mint régen.
