A Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díj 2013 tavasza óta ad lehetőséget a tehetséggondozásban kiemelkedő munkát végző magyarországi és határon túli pedagógusok elismerésére. Hét vajdasági pedagógus van a kitüntetettek között. Kiváló versenyfelkészítő kategóriában a rangos elismerésben részesült pedagógusok egyike Máriás Ildikó, a Zentai Gimnázium tanára.
Feltételezem, kémia szakos tanárként egyaránt könnyű és nehéz helyzetben van: egyrészt látványos kísérletekkel, izgalmas témákkal meg tudja nyerni a diákokat a versenyekre való felkészülésre, pályázatokon való részvételre. Mi az ön módszere? Amikor a nehézségeket említem, arra gondolok, hogy a diákok túlterheltek, a mai tanulókat a tanuláson kívül annyi minden más érdekli, elvonja a figyelmüket, energiájukat, sőt arra is gyakran panaszkodnak a pedagógusok, hogy ha tanulásról, tudományról van szó, nagyon nehéz ,,megmozdítani'' a mai fiatalokat. Mi az orvosság erre?
– Kémia szakos tanárként és középiskolai tanárként valóban gyakran ütközöm nehézségekbe, sőt, falakba, hiszen a kémia olyan tantárgy, amelytől idegenkednek a diákok, távolinak érzik, nem szeretik, nehéznek tartják. De azt hiszem, más természettudományokat oktató tanárok is gyakran szembesülnek mindezzel. A látványos kísérletek a figyelemfelkeltésre szolgálnak, de engem például nem ez fogott meg a kémiában. A kémiaoktatásban ez egy mindig előhúzható eszköz, ami járható utat is jelent egyben, de én egy másik utat választottam, ami talán nehezebb ennél: úgy szeretnék mélyebb tartalmat adni nekik, hogy a kémián keresztül megvilágítva próbálom meg közelebb hozni számukra a mindennapok során tapasztalható dolgokat. Mindehhez persze nélkülözhetetlen, hogy túllépjünk a tananyag elsajátításán és elsajátíttatásán. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a diákok gondolkodjanak, véleményt alkossanak, összefüggéseket, kapcsolatokat keressenek és találjanak a fogalmak és a jelenségek között, vagyis bővítsék látókörüket, úgy vélem ugyanis, ez a későbbiek során is nagyon sokat segíthet nekik abban, hogy könnyebben megbirkózzanak a váratlan helyzetekkel. A látókör bővítése, a fejlődés, a tanulás, a közösségben vállalt aktív szerep olyan értékek, amelyekre én magam is törekszem. Véleményem szerint tehát, éppen az elmondottak miatt, a kémia és más természettudományok megszerettetése, másfajta hozzáállást, nyitottságot követel a tanár részéről, és ezáltal lehet elérni azt, hogy a diákok is nyitottakká váljanak, olyanokká, akik befogadják az információkat, aminek következtében az említett falak lebontása és az előítéletek megszüntetése a látókör bővítését, illetve a problémamegoldó készség, valamint a kreativitás fejlesztését eredményezik. Igyekszem olyan feladatok elé állítani őket, amelyek magukban hordozzák ezeket a dolgokat, és a kezdeti nehézségek után lehetővé teszik a közös építkezést is. Említek egy példát is: nem várt feladat a kémiaórán, ha olyan módon dolgozunk fel egy témát, mintha a kortársaik számára tudományos rádióműsort szerkesztenénk. De számtalan hasonló példát említhetnék még. Azt persze nem tudom, nem is tudhatom, hogy az általam felvázoltak minden esetben megoldást jelentenek-e, de azt igen, hogy nagyon sokat segíthetnek a fiatalok megmozgatásában. Nekünk, pedagógusoknak is szüntelenül fejlődnünk és tanulnunk kell ahhoz, hogy elérhessük a diákoknál a másfajta gondolkodásmód kialakulását. Személy szerint ugyanis éppen ebben látom a kémia és a természettudományok oktatásának lényegét.
A társadalomtudományok, irodalom ma népszerűbbek, mint a természettudományok. Mit lehet tenni, hogy ez ne így legyen?
– Igen, a társadalomtudományok valóban népszerűbbek, mint a természettudományok, éppen ezért kell megtalálnunk annak a módját, hogy megmutassuk a diákoknak a természettudományok fontosságát, kézzelfoghatóságát és szépségét is. Sok esetben egyáltalán nem figyelünk oda a bennünket körülvevő jelenségekre, folyamatokra, így eszünkbe sem jut, hogy például a főzés, a növényi szín- és illatanyagok, a szervezetben végbemenő folyamatok mind-mind összefüggésbe hozhatóak a kémiával és más természettudományokkal is. Erre gondolok, amikor a látókör bővítéséről, összefüggések kereséséről és megfogalmazásáról beszélek. Tehát ezen a téren is érvényes az, hogy járjunk nyitott szemmel, a diákoknak pedig mutassuk meg mindazokat a jelenségeket, amelyeket a környezetükből vett példákkal a legkönnyebb szemléltetni.
Milyen pedagógusszervezet, civil szervezet révén tevékenykedik? Mekkora segítséget jelent ez, hogy a kollégákkal tapasztalatot tud cserélni? Mennyi lehetőség van a diákokat versenyre vinni? Az anyaországi, Kárpát-medencei tehetséggondozó rendszernek mennyire a részei?
– Pontosan tizenhárom éve, 2000 szeptembere óta dolgozom a Zentai Gimnáziumban, 2002 óta állok kapcsolatban Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületével (VMPE) és 2003 óta rendszeresen részt veszünk GENIUS vajdasági szintű középiskolai tudományos diákversenyen, vagyis nagyon szoros az együttműködésem a GENIUS – a tehetséges diákokért mozgalommal. A GENIUS mozgalom keretében megrendezett Kovács Sztrikó Zoltán fizika-kémia versenyen gyakran veszek részt a szakbizottság munkájában is. Munkám elismeréseként 2012-ben GENIUS Arany Mentor díjban részesültem. Mivel rendszeresen részt veszünk a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájának (TUDOK) vajdasági döntőjén, és több alkalommal a Tudományos Poszterversenyen is szerepeltünk, így folyamatosan együttműködünk a Kutató Diákok Országos Szövetségével, a Szegedi Tudományegyetemmel és a Magyar Kémikusok Egyesületével is. Természetesen minden tapasztalatcserét rendkívül fontosnak tartok a kollégákkal, hiszen más tapasztalatokkal rendelkezünk, más gondolkodásmódot képviselünk, aminek köszönhetően nemcsak sokat tanulhatunk egymástól, hanem a tapasztalataink cseréje révén könnyebben megoldást tudunk találni azokkal a problémákra is, amelyekkel az oktatás során szembesülünk. Úgy gondolom, mi szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen sok versenyre el tudunk jutni, megvannak a feltételeink, és ami a legfontosabb, van elég érdeklődő, vállalkozó szellemű, tehetséges diákunk is, akik szívesen vesznek részt a különféle tehetséggondozó programokban. Mivel iskolánk nem része ilyen programnak, általában önerőből teljesítünk.
Díj kapcsán beszélgetünk. Azt szokták mondani, a díj kitüntetés, ám a díjazott ilyenkor azt érzi, a díj kötelez, még aktívabb munkára serkent. Hogyan élte meg ezt a pedagóguskitüntetést?
– Természetesen óriási öröm és megtiszteltetés számomra a díj, csakúgy, mint a korábbi elismerések, amelyekkel munkámat illették, különösen akkor, ha arra gondolok, hogy a díjazottak között nagyon sok olyan pedagógus is van, akikre magam is felnézek, hiszen évtizedek óta foglalkoznak a tehetséges fiatalokkal, a tehetséggondozással. Mindenki számára fontos, hogy megbecsüljék és elismerjék a munkáját, az erőfeszítéseit, figyelemmel kísérjék a felmutatott eredményeit. Sajnos sok pedagógus érzi úgy, hogy a környezete nem figyel oda kellőképpen a munkájára, nem támogatja őt maradéktalanul céljai és elképzelései megvalósításában. A díj azonban számomra mindezeken túlmenően jelzés és útmutató is egyben, jelzés az eddig elvégzett munka eredményességét és minőségét illetően, útmutató arra vonatkozóan, milyen irányban kell tovább haladnom. De ami talán még ennél is fontosabb, erőt adó az időnként megtörő lendület helyreállításában vagy újjáépítésében. És igen, esetenként nemcsak a név, hanem a díj is kötelez.
(A következő hetekben a Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjban részesült többi vajdasági pedagógust is bemutatjuk olvasóinknak.)
Máriás Ildikó tanárnő tanítványainak az utóbbi két évben elért eredményei:
Tudományosság a Vajdaságban – 1.díj (2012.)
Regionális TUDOK – 2.díj (2012.)
TUDOK plussz – 2.díj (2013.)
Kémia idegen nyelven – angol – 1. díj (2012.), 5. hely (2013.)
– német – 3. díj és 6. hely (2012.), 5. hely (2013.)
GENIUS – 2 első díj, 1 második díj, 2 harmadik díj (2013.)
Curie Kémia Emlékverseny, országos döntő, Tehetségnap – a legjobb diákelőadás (2012.)
TUDOK országos – részvétel (2013.)
Tudományos Poszterverseny – részvétel (2013.)
