Napilapunk szerdai, október 9-ei számában, a Kitekintő rovatban Magyarországon röhög a fél világ címmel cikk jelent meg, mely a magyarországi felsőoktatással kapcsolatos. Nem tisztem fogadatlan prókátorként a magyarországi felsőoktatást védelmezni, de a tények akkor is megkívánják a magyarázatot, ha nem a szerbiai, hanem éppen a magyarországi felsőoktatásról jelenik meg félrevezető adat. A világhálóról átvett cikk fiatal pucér hölgyek képét is tartalmazza, akik állítólag egyetemi hallgatók. A Kaposvári Egyetem rektora által nemrég meghirdetett kötelező öltözködési szabályzat ellen a férfiszem számára vonzóbb testrészeiket tankönyvvel, újsággal eltakarva tiltakoznak. Tiltakozásuk apropója pedig az, hogy október 1-jétől a diákoknak szigorú öltözködési szabályok szerint kell megjelenniük a felsőfokú oktatási intézményben. A lányoknak tilos a mély dekoltázs, a miniszoknya viselése, a túlzott smink és a parfüm használata. A fiúk nem hordhatnak rövidnadrágot vagy strandpapucsot stb.
Egy ilyen öltözködési rendelet indokoltságáról mindenkinek lehet véleménye. Tiltakozhat is az, akinek kedve tartja. Ha van mersze, akár ruha nélkül is. De ami az említett cikkben teljesen elfogadhatatlan, az a cím, meg az állítás, hogy „a világ egyetemeinek toplistáján nem található magyar egyetem az első ötszáz között. Talán a Kaposvári Egyetem rektora ezen akart változtatni, amikor szigorú dresszkódot (elvárt, kívánatos öltözetet – D. F. megj.) írt elő az egyetemistáknak”.
Szerencsére a magyar tudomány és egyetemi oktatás még mindig igen magas színvonalú, még akkor is, ha netalán „röhögne” is Magyarországon a fél világ. Akinek úgy tetszik, hát tegye, de aki azt tenné, csak a saját tudatlanságán vagy az interneten megjelent cikk írójának feltételezhető rosszindulatán röhögne. Mert tény, hogy a világ ötszáz legjobb egyetemének listáján igenis van magyar egyetem, méghozzá nem is egy, ami megdönthetetlen bizonyítéka a magyar felsőoktatás színvonalának, meg egyidejűleg az állítás hamisságának is.
A világon megközelítőleg húszezer felsőoktatási intézmény működik. Az első ötszáz között lenni igen nagy elismerés, melyet a felmutatott tudományos teljesítmény tesz lehetővé. Tudni kell, hogy az egyetemek az oktatás mellett kötelezően tudományos kutatást is folytatnak, s a kutatási eredményeket a tanárok tudományos folyóiratokban teszik közzé, ki-ki a saját területén. Az egyetemi oktatók rangban (és jövedelemben) való előrehaladása szigorú feltételrendszerhez kötődik. Az egyik legfontosabb feltétel a tudományos közlemények minősége és mennyisége. A kutatási és fejlesztési, valamint a publikálási kényszer ily módon világszinten a fejlődés egyik meghatározó motorja, de ugyanúgy ez készteti versenyre a különböző egyetemeket is, melyek egyszerűen szólva a kutatási pénzekért való országos és nemzetközi pályázatoknál a rangsorolásuk szerint sorakozhatnak fel a pénzek elosztásánál. Ezek szerint az első ötszáz között lenni nagy megtiszteltetés, azt letagadni viszont nagy arcátlanság az interneten megjelentetett szöveg írójától.
A tudományos (főként természettudományos) közlemények értékének ma már szigorúan meghatározott mércéi vannak. Érdemes megjegyezni, hogy a világon megjelenő néhány legrangosabb folyóiratban egy-egy tudományos cikk megjelenéséhez a társadalomnak megközelítőleg 1 millió dollár (!) értéket kell befektetni a tudományos infrastruktúrába, műszerekbe, épületekbe, káderekbe, fogyóanyagba. Csak a világnyelveken, főleg angolul megjelent cikkeknek van jó esélyük arra, hogy felfigyeljenek reájuk, és jegyezzék őket. Ebből az is következik, hogy szegény országból csak kivételes esetben jelenik meg nagy tudományos értéket képviselő írás, mégpedig azért, mert nagy összegek nem állnak az ottani kutatók rendelkezésére. Többek között ezért van úgy, hogy kisebb vagy szegényebb országokból a kutatók a fejlett országokba igyekeznek, és ott sikert érnek el. Ezt a jelenséget „agyelszívásnak” is nevezik.
A világ egyetemeinek rangsorolására ma legelfogadottabb a „Shanghai lista”, mely elsősorban a távol-keleti város egyetemének nevéhez fűződik. A rangsorolásnál többek között figyelembe veszik a Nobel-díjak és más legjelentősebb tudományos elismerések számát, melyeket az adott egyetemen tanult vagy ott dolgozó kutatók nyertek, a két legismertebb tudományos folyóiratban, a Nature és a Science című (társadalomtudományokban néhány másik) folyóiratban az egyetemről származó cikkek számát, a megjelentetett tudományos cikkek idézettségét és a tudományterületre gyakorolt hatását, valamint jó néhány más tényezőt. A listát 2003 óta közlik. Azon kezdettől fogva, az idei évben is, szerepel a budapesti Eötvös Loránd
Tudományegyetem és a Szegedi Egyetem. Ezek az adatok ellenőrizhetők (http://www.shanghairanking.com).
A teljesség kedvéért megemlítendő, hogy a 2012-ben a belgrádi és a zágrábi egyetem neve is rajta volt a lajstromon, valamint hogy az Újvidéki Egyetem vezetése is célul tűzte ki, hogy az intézményét néhány éven belül feljuttassa a „Shanghai listára”. E cél elérése érdekében többek között jelentősen meg kellene növelni az innen származó tudományos publikációk számát a mérvadó, tekintélyes folyóiratokban.
A Magyarországon röhög a fél világ című cikkben szereplő állítás tehát hamis, nevezetesen az, hogy nincs ottani egyetem az első ötszáz között a világon, mert igenis van. Az idézett írás pedig szolgáljon tanulságként írónak, olvasónak egyaránt arra, hogy az interneten megjelenő cikkeknek sokszor nincs igazságtartalmuk, vagy csupán manipulációra szolgáló féligazságokat tartalmaznak. És a hamisság még akkor sem válik igazsággá, ha azt valamely újság nyomtatásban is leközli.
Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.
