Ágyas Réka szociológus Magyarországon folytatott tanulmányai után tért vissza Vajdaságba és immár második éve tanít Zomborban. Tanári munkája mellett a civil szférában is tevékenykedik, társadalomtudományi, szociológiai kutatásokat is végez.
Miért választottad a magyarországi továbbtanulást? Könnyen ment-e a visszatérés? Hogy boldogulsz? Könnyen találtál-e munkát? Most mivel foglalkozol?
– Két ok miatt választottam a magyarországi továbbtanulást: anyanyelven tanulni és színvonalas oktatásban részt venni. Három évig a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanultam szociológia szakon, majd új kihívások elé nézve a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karán folytattam tanulmányaimat szintén szociológia szakon, immár Szervezet- és gazdaságszociológia szakirányon. Utólag visszagondolva is jó választás volt, ugyanis mindkét egyetem adott egy kezdő elméleti tudást, az egyetemi éveim alatti gyakornoki tevékenységeim pedig egy olyan gyakorlati tudást, amivel el tudtam indulni a nagybetűs életbe.
A visszatérés nem okozott különösebb problémát, de előröl kellett mindent kezdenem. Új kapcsolatokat kellett építenem, az egyetemi éveim alatt kialakított magyarországi kapcsolati tőkémet nem tudtam szülőföldemen hasznosítani. Viszont még az államvizsgám előtt elkezdtem Szabadkán dolgozni, igaz nem tudtam „szociológus képességeimet” hasznosítani, de kapcsolatépítés terén tudtam haladni. Aztán egyszer csak felkerestek, hogy vállalnám-e Zomborban három középiskolában a magyar nyelvű oktatást szociológiából, alkotmány és polgárjogból és szükség estén filozófiából, így már második éve ingázok Zomborba, ahol nagyon jól érzem magam. Mind a Dr. Ripp Rózsa Egészségügyi Középiskola, a Műszaki Középiskola és a Veljko Petrović Gimnázium vezetősége és tanári kara türelemmel és sok segítséggel járul hozzá a mai napig a sikeres beilleszkedésemhez.
Tanári munkám mellett a civil szférában is helytállok, valamint megbízatások keretein belül társadalomtudományi, szociológiai kutatásokat végzek, valamint ezekhez kicsit is kapcsolódó egyéb projektumokban hasznosítom tudásom.
Magyarországon tanultál, ott szereztél diplomás szociológiai végzettséget és visszatértél Vajdaságba. Miért tartottad fontosnak a visszatérést? Mi vonzott vissza?
– Nem terveztem hazatérni, inkább úgy mondanám: így jött ki a lépés. Diplomázás után fontos döntést kellett hoznom, maradok egy bizonytalan ,,karriert” kergetve Budapesten vagy összeköltözöm a barátommal és itthon szociológusként taposom az utat. Tisztában voltam vele, hogy szociológusként Szabadkán és környékén nehézkes lesz a szakmámba vágó munkát találni, de jól jött ki a lépés. Boldog párkapcsolatban élek és ahogyan terveztem, szerettem is volna, tanárként és kutatóként is bontogatom szárnyaimat.
Szerinted mit jelent ma Vajdaságban magyar értelmiséginek lenni?
– Ma Vajdaságban magyar értelmiséginek lenni nem könnyű. Főleg fiatal nőként borzasztóan nehéz érvényesülni, kiváltképp, ha szabadúszó szociológus az egyén. Az a probléma, hogy nem veszik komolyan a fiatalokat, pedig a mostani fiatal generáció egy bizonyos részében benne van az a kreativitás, tenni akarás ami a tapasztalt vajdasági magyar értelmiségi rétegben már kezd lankadni. Ma a vajdasági magyar értelmiségi réteg erősen kapcsolódik a politikához, emiatt kevésbé működik a fiatal utánpótlás mentorálása – intézményes kereteken kívül. Azt látom inkább, hogy mi, fiatalok tartunk össze, de hiányzik a csapatból a mentor, a tapasztalt tanár, aki képes átadni tudását a jövő értelmiségeinek.
