Sípos Andrea filozófiát, logikát, polgári nevelést tanít egykori középiskolájában, a szabadkai Svetozar Marković Gimnáziumban – mégpedig nemcsak magyar, hanem horvát nyelven is –, valamint a Politechnikai Középiskolában egyes szakokon filozófiatörténetet és esztétikát. Újvidéken, a Bölcsészettudományi Kar filozófia tanszékén szerzett egyetemi oklevelet.
– Az impulzusok kavalkádjába kerültem még gimnazistaként, nagyon sok minden foglalkoztatott. A gimnázium negyedik osztályában dőlt el a kérdés, amikor filozófiát kezdtünk tanulni, mert mindig szerettem volna a bölcsességnek erre az ősi formájára szert tenni. Nekem furcsa volt: hogyan lehetséges az, hogy mást nem vonz ez a fajta rácsodálkozás a dolgokra. A filozófia-tanárnőm nagy szakmai és emberi példakép volt számomra, ő képviselte a Filozófust. Így választottam a filozófia szakot – hallottuk Sípos Andreától.
Még mielőtt eldőlt volna, melyik szakot választja, már nyilvánvaló volt számára, hogy Újvidéken tanul tovább. Fontosnak tartotta, hogy anyanyelve mellett a szerb nyelvet is olyan szinten elsajátítsa, hogy gondolatait mindkét nyelven ki tudja fejezni és a nyelvismeret hiánya ne jelentsen akadályt leendő pályája során, ne akadályozza szakmai kibontakozását, érvényesülését.
Mennyire volt nehéz szerb nyelven tanulni, hisz ez nem a számok birodalma, hanem a filozófia a gazdag nyelvi árnyalatok világa. Meddig volt nehéz?
– Az utolsó pillanatig, ám egy óriási támasz volt, nagy erőt adott, hogy tanulni szeretnék, meg akarom szerezni az egyetemi oklevelet. Nagyon sokat kellett azon dolgoznom, de egy idő után az ember belejön a szakkifejezésekbe. Arról nem is szólva, hogy a régi Jugoszlávia területén adták ki a szakirodalom egy részét, tehát párhuzamosan több délszláv nyelvet kellett elsajátítanom. A nyelvi ismeret hiányosságai behozhatók egy idő után, főképp a reál tárgyak esetében. Óriási segítség volt a magyar nyelvű egyetemi felvételi. Minden vizsgát elsőre tettem le, az elején hatosra, hetesre vizsgáztam, harmadik és negyedik éven jöttek a kilences, tízes osztályzatok.
Tanárként gondolom a magyar nyelvű szakkifejezéseket fel kellett eleveníteni, amikor tanítani kezdett. Több tantárgyat tanít, nemcsak anyanyelvén, hanem horvátul is. Mi a tanári ars poeticája, amit fontosnak érez filozófiatanárként?
– Tanárként találtam munkát, és emiatt nagyon szerencsésnek érzem magam. Persze, amikor az ember elkezd dolgozni pedagógusként, az sem könnyű. A gimnáziumban filozófiatörténetet és logikát tanítok magyar és horvát nyelven, valamint az óraszám pótlása céljából polgári nevelést. A Politechnikai iskolában filozófiatörténetet, illetve alkalmanként, szakoktól függően esztétikát. Az esztétika egyébként egyik kedvencem volt, amikor a filozófia mellett döntöttem. Kihívás ez a munka, mert úgy érzem, ez az iskolai tér-idő korlát nem a legtökéletesebb a filozófia szempontjából: reggel kilenckor metafizikai kérdésekről elmélkedni – 45 percre korlátozva sokszor nem könnyű. Természetesen megvannak erre a módszerek. Az a legfontosabb, hogy az ember emberi példát mutasson, és akkor a diákok jobban „vevők” a tantárgyra, nyitottabbak iránta.
A filozófia a világban való eligazodásban feltétlenül segíthet. A tantárgy célja alapvető erkölcsi értékek közvetítése. Nagyon fontos a példa állítása. Az a fontos, hogy ebből valamit átvegyenek, megérezzenek a diákok. Kihívás a metafizika dominanciájában az egyebet tanítani, ami hozzájárul az életszemlélet kialakításához. Úgy érzem, állandó impulzusgazdagság jellemzi ezt a munkát. Az az ambíció, amitől mi duzzadtunk középiskolásként, egy picit hiányzik a mai tizenévesek többségéből, az első kudarcnál feladják. Lehet, hogy valaki nem képes az abszolút maximumra, de igenis próbálja meg a tőle telhető maximumot, a belőle kihozható maximumot megvalósítani. Sajnálom, hogy e tantárgynak az iskolai tantervben betöltött szerepe igen kicsi, sőt a szakközépiskolákban egyre kisebb teret kap, az újabb szakokon kísérleti tantárgyként szerepel, 30 órában, illetve nem is szerepel. Sajnos filozófiából magyar nyelvű iskolai verseny nincs.
Nemrégiben interjút is olvashattunk Öntől lapunkban. Ez egy másfajta kihívás volt.
– Egyéb ambícióknak is szeretek hódolni, például nagyon örültem, amikor a Magyar Szó Tarka Világ mellékletében megjelenhetett a Dolhai Attilával készült interjúm.
