Dr. Göncz Lajos
Dr. Göncz Lajos pszichológussal, nyugalmazott egyetemi tanárral a nyelvtudás rendkívüli előnyeiről és az egynyelvűség hátrányairól beszélgettünk. Miért nem szabad rangsorolni a nyelveket? Hogyan nyithatunk a világ felé nyelvtanulással? Mi az a félnyelvűség? Hogyan oldjuk meg a problémákat nyelvtanulás segítségével?
Milyen előnyei vannak a többnyelvűségnek?
– Akik naponta váltogatják a nyelveket, és életük folyamán több nyelvet használtak, azoknál a demencia tünetei kb. négy és fél évvel később jelentkeznek. Elég jelentős kutatások igazolják, hogy a többnyelvűség frissen tartja az agyat, és elodázza a demencia kialakulását. Tehát nem gyógyszereket kell szedni, hanem a nyelveket kell használni, hogy formában tartsuk az agyat, ameddig az lehetséges. A több nyelvet bíró egyén a beszéd közben teljes egészében képtelen kikapcsolni a másik nyelvet, illetve nyelveket. Ezek a személyek kicsit másként beszélik az anyanyelvüket, ezt nevezzük kontaktusváltozatnak. A többnyelvű embereknél kialakul egy fajta gátló mechanizmus, amely megakadályozza, hogy a kommunikációs szituációban az aktuális nyelvet ne zavarja meg a többi általa ismert nyelvrendszer. Ez a gátló mechanizmus kiterjed más lelki funkciókra is, nem csak a nyelvre. A többnyelvű ember a feszült helyzeteket hatékonyabban tudja megoldani, mint az egynyelvű társa, és jobban tud igazodni a környezetében történő változásokhoz, éberebb, és jobban figyel.
Mit kell tudni a kétnyelvűségről?
– Fontos megkülönböztetni a hozzáadó (additív) és a felcserélő kétnyelvű helyzetet. Az első esetben olyan heterogén közösségről van szó, ahol az ott használatos nyelveket és az azokhoz kapcsolódó kultúrákat nagyjából egyformán értékelik, tehát nincsenek rangsorolva a nyelvek. Ha valaki ilyen környezetben él, akkor az ott ismert nyelveket gond nélkül elsajátítja és felfejleszti, azzal, hogy amelyik nyelv hatása erősebb, azt jobban beszéli. Ahhoz, hogy valaki mindkét nyelvet ugyanolyan fokon sajátítsa el, a két nyelvnek ugyanolyan mértékben kell kihatnia rá. A laikusok körében vannak olyan elképzelések, hogy 7 éves korig a gyermek már úgyis megtanult magyarul, beíratják szerb nyelvű tagozatra, és elvárják, hogy a gyerek majd kétnyelvű lesz. Ez így nem működik, mivel 7 éves korig a magyar nyelv hatása alatt volt, utána pedig szinte csak szerb nyelvi hatásnak van kitéve. A gyermek így megreked egy konyhanyelvi szinten, később már szégyell megszólalni, és majd a saját gyermekét se tanítja meg magyarul. Amikor a vajdasági magyar szülő szerb nyelvű iskolába íratja gyermekét, az tulajdonképpen az első lépés az asszimiláció, a nyelv és a kultúra feladása felé. A felmérések azt mutatják, hogy amikor ezek a gyerekek felnőnek, akkor bizonyos esetekben felróják, amiért nem tanították meg neki a másik nyelvet.
Mi történik, ha rangsorolják a nyelveket?
– A nyelvekhez és kultúrákhoz való hozzáállás meghatározó erejű. A heterogén közösségekben nem ritkán rangsorolják a nyelveket, meg akarják határozni, hogy melyik nyelv értékesebb és melyik kevésbé. Emögött van egy olyan ideológia, amelyet úgy hívunk, hogy lingvicizmus, azaz hátrányos nyelvi megkülönböztetés. De létezik az etnicizmus is, amely kulturális, nemzeti alapú hátrányos megkülönböztetés. Ezek a rasszizmusnak a kifinomultabb formái. Ma nem a bőrszín szerint rangsorolják az embereket, mivel ma már ez nem elfogadható, és szélesebb körben elítélik, ezért egy rafináltabb formája alakult ki a rasszizmusnak. Ma már a nyelv, a kultúra és a nemzeti hovatartozás alapján különböztetik meg és rangsorolják az embereket. Olyan környezetekben, ahol az etnicimzus és a lingvicimus jelen van, előfordulhat az, hogy a vegyes családban a gyerekek a felértékelt nyelvet elsajátítják, a leértékelt nyelvet pedig nem. A gyerek azt teszi, amit valamilyen módon elvárnak tőle. Ha az etnicizmus és a lingvicimus jelen van a gyerek környezetében, akkor az egyik nyelvet a másik rovására tanulja. Az egyik nyelv felfejlődik, a másik nyelv meg visszafejlődik. S amíg tart ez az átmenti állapot az egyik egynyelvűségi helyzetből a másik egynyelvűségi helyzetbe, addig kettős félnyelvű az egyén. A nem kívánatos nyelvet még nem felejtette el az egyén, viszont már nem beszéli megfelelő szinten. A kívánatos nyelvet pedig még nem tanulta meg, és nem beszéli a megfelelő szinten. Ilyenkor kettős félnyelvűség állapotában van, egyik nyelven sem tud olyan szinten kommunikálni, mint az adott nyelvek egynyelvű beszélői. Ennek rengeteg negatív következménye van. Hiányoznak a nyelvi eszközök, hogy a gondolatait kimondja, és emiatt az iskolában nagyon sok rossz élményben lesz része, ahol szinte mindig verbális helyzetekben kell hogy megállja a helyét. Ha egyik nyelven sem tudja magát kellőképpen kifejezni, akkor leértékelik, és egyúttal önmagát is leértékeli. Ha a gyereknek vannak neurotikus vagy pszichotikus hajlamai, akkor ezek a negatív élmények hozzásegíthetnek a neurózis és a pszichózis kialakulásához. Közben a hiba nem a gyerekben van, hanem a környezetben. A kettős félnyelvűség egy nagyon komoly probléma, amelynek a lingvicizmus és az etnicizmus a táptalaja.
Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz?
– Igen! Fontos, hogy az ember az anyanyelvén kívül egy másik nyelvnek is feltárja a működési szabályait, ezzel az agyát fejleszti. A nyelvtanulás nagyon erősen fejleszti a gondolkodást, egyfajta mentális gimnasztika. Sokan azzal vannak elkeveredve, hogy ha valaki sok matematikát tanul, akkor milyen okos lesz, még Platón is azt mondta, hogy aki sok matematikai feladatot old meg, annak csiszolódik az agya. Ugyanilyen agycsiszolás a nyelvtanulás is, legyen szó akármelyik nyelvről. A nyelv annyira általános emberi tulajdonság, hogy minden élethelyzetben szerepet játszik. Egy szimbólumrendszer, s miközben tanulja a szabályait, fejleszti magát. Fontos megemlíteni, hogy a nyelvtanuláshoz szorosan kapcsolódik az adott kultúra megismerése is.
A több nyelvet beszélő emberek kevésbé etnocentrikusak, kevésbé elfogultak a saját etnikai, nemzeti csoportjukkal szemben, valamint a problémamegoldó készségük és az intelligenciájuk is fejlődik. Amikor a problémát gondolkodással oldjuk meg, akkor intelligensen viselkedünk, és a nyelvtanulás tulajdonképpen ugyanaz. A különböző nyelvek különböző módon kódolják a valóságot, annak más és más vonatkozásaira hívják fel a figyelmet, más perspektívából nézik a dolgokat. A nyelvek szókészleteinek a különbözősége ezt jól bemutatja. Az eszkimóknak például rengeteg szavuk van a hó különböző formáinak a megnevezésére, a maszájok 17 szóval jelölik a tehenet, a burmaiaknak 20 szavuk van a különböző rizsfajtákra, az araboknak szintén nagyon sok szavuk van a tevére. Ha valaki két vagy több nyelvet elsajátít, akkor sokkal szélesebb látóköre nyílik a valóságra. Ahogy cseréli a nyelveket, úgy cseréli a perspektívákat, és közben bővül a problémamegoldó készségeinek a tárháza.
