Március 23-ától kötelező az óvodapedagógusoknak, a tanároknak és a szakmunkatársaknak is portfóliót készíteni magukról. Ebbe a dossziéba a személyi adatokon kívül belekerül a szakmai önéletrajz, a szakmai filozófia, a szakmai fejlődésterv, különféle értékelések és mellékletek is, mint például a kollégák írott véleménye a tanár mintaórájáról, a továbbképzésekről való bizonylatok, de akár a diákok egy-egy jól sikerült dolgozata is bekerülhet vagy megjegyzésekkel ellátott fényképek is.
A folyamatosan gazdagítható portfólió motiváló hatású is lehet, a tanügyi dolgozó átláthatja a szakmai helyzetét, azt, hogy hol tart éppen, és merre szeretne haladni. Arra kötelezi a tanügyi dolgozókat, hogy álljanak ki a munkájuk mögött, írják le, rendszerezzék a munkájukat, ugyanakkor önmaguk felé is nyithatnak, és önmagukról, a szakmai útjukról is tisztább képet kaphatnak. A portfólió a szakmai fejlődés követésére szolgál, és új munkahelyre való pályázáskor is jó szolgálatot tehet, ahogy a szakmában való előrehaladáshoz is (a pedagógusok meghatározott szempontok szerint négy rangot érhetnek el), az önértékeléshez és a külső értékeléshez is szükség van rá. A portfóliót a tanár mint személyes dokumentumot otthon tarthatja, de az igazgató, a szakmunkatárs bármikor elkérheti.
A portfólió elkészítésével kapcsolatban Vajdaság különböző településein tartott ismertetőt a magyarkanizsai Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központ, például a teljes Tisza-melléken, Topolyán és Szabadkán is. Varjú Potrebić Tatjanától, a központ igazgatójától megtudtuk, bár tanárok a rengeteg adminisztrációs munkára panaszkodnak, a portfólió készítése ellen mégsem tiltakoztak. Talán azért is, mert a magyarországi portfóliókészítési rendszerhez viszonyítva a szerbiai – egyelőre még – lazább: az itteni dossziék nem elektronikus felületen készülnek, hanem valóban dosszié formában, és ki-ki egyénre szabottan díszítheti, egyénivé teheti, nincs kötelező sablon.
– Sok a munka, ami ezzel jár, de egyszer kell szépen megírni, ami 1-2 napos munka, utána csak töltögetni, gazdagítani kell. A portfólió olyan, mint egy személyazonossági kártya. Az első oldalnak így is kell kinéznie, a személyi adatokat kell tartalmaznia. A fedőlapja tehát olyan, mint a vizitkártya, majd következik a tartalom, amihez a szakmai önéletrajz tartozik. A portfólióval a tanügyi dolgozó teljes képet kell hogy alkosson arról, hogy milyen képességek birtokában van, milyen a gondolkodása, milyen a pedagógia hitvallása. A pedagógiai hitvallás megfogalmazásakor ismertetni kell, hogy milyen tanítási módszerekkel dolgozik, milyen célokkal, hogyan hat a tanulókra a munka. És benne kell hogy legyen a szakmai fejlődésterv is. Mellékletként benne lehetnek a képzésekről szóló bizonylatok, a különböző értékelések (amikor a tanügyi dolgozó értékelt és az is, amikor őt értékelték például mintaórák megtartása után), példaként sikeres dolgozatok, de akár sikeretlenek is, amelyek útmutatóul szolgálnak, hogy min kell javítani, a diákok alkotásai, versenyeredményei, megjegyzésekkel ellátott fényképek például osztálykirándulásról, ahol összecsiszolódott az osztály. De ha netán fegyelmi eljárás zajlott a tanár ellen, arról is be kell számolnia. A lényeg, hogy őszintén kell elkészíteni a portfóliót – magyarázta Varjú Potrebić Tatjana.
A tanügyi dolgozók bátran fordulhatnak segítségért, tanácsokért a Regionális Szakmai Pedagógus-továbbképző Központhoz és az iskolák kérése az iskolákba is ellátogatnak ismertetőt tartani a portfólió elkészítésével kapcsolatban.
