A májusi ünnepek csak röpke szusszanást hoznak a nyolcadikosoknak. Május 9-én, kombinált tantárgyakból írják az első próbatesztet, másnap pedig anyanyelvből és matematikából. A kisérettségi tesztekre június 16-án, 17-én és 18-án kerül sor. Ezt a témát taglaltuk Fehérvári Magdolnával, a szabadkai Széchenyi István Általános Iskola igazgatójával.
Továbbra is hallani, hogy némely szülő bírálja a tesztírást...
– Holott az erre vonatkozó törvényt még 2009-ben meghozták, a szabályzatot pedig 2011-ben elfogadták. Ennélfogva nem értem, hogy a szülők miért morgolódnak. A tanulókat évről évre készítették fel arra, hogy a teszt egyre nehezebb lesz, és ismeretlen kérdésekre kell majd válaszolniuk. Hasonló példákkal gyakorolnak, de nem ugyanazokkal. A kombinált teszt átmeneti időszakon megy át, csak nyolc pontot visz, a magyar és a matematika pedig külön-külön tizenhatot.
Mekkora a félelem az újnak számító kombinált teszttel kapcsolatban?
– A kombinált teszttől mindenki fél: a szülők, a tanulók és a tanárok is. Ezek a tesztek viszont alap-, közép- és emelt szintű kérdéseket egyaránt tartalmaznak, hogy lehetőleg mindenki elérjen valamennyi pontszámot. A kérdéseket a nyolc év tananyagából állították össze, a legfontosabb tudnivalókról van szó, amelyekre a diáknak szüksége lesz a középiskolában. Régóta dolgozok a tanügyben, így jól tudom, hogy anno a felvételik sokkal nehezebbek voltak. Mégsem hőbörgött senki. Most sajnos a tanulók kevés pontszámmal is bejutnak gimnáziumokba és nagy fokú tudást igénylő szakokra, ezzel pedig ledegradáljuk az egész iskolarendszert.
Hogyan készülnek a tanulók a tesztírásra?
– Ezt a generációt már felkészítettük. Negyediktől folyamatosan teszteket írnak, hatodiktól pedig próbateszteket is, pont úgy, mint a nyolcadikosok. Készülni kell rá. Ennek ellenére sajnos azt tapasztalom, hogy csupán a tanulók egyharmada jár rendszeresen az előkészítő órákra, melyeket egyébként minden iskola megszervez. A mi iskolánk tanulói nem járnak magánórákra, hiszen gyakran szociálisan elmaradott környezetben nevelkednek. Tudásukat az iskolában szerzik. Nem igazán iratkoznak négyéves középiskolákba sem, talán mert nincsenek motiválva. Ennek dacára megpróbáljuk a szülőket arra biztatni, hogy vegyék figyelembe a négyéves középiskolákat is. Ajánlatokkal hozakodunk elő, hogy akár Ásotthalomra is iratkozhatnak a gyerekek. Erre is akad példa. Léteznek lehetőségek, csak tanulni kell.
Az előkészítők időpontjai azonban ütközhetnek a felkészítő órákkal azokban a középiskolákban, ahol szükséges a felvételi...
– Tény, hogy a nyolcadikosoknak sok órájuk van, így sajnos mi is csak szombatonként tudjuk megtartani az előkészítőket. A hetedik-nyolcadik óra már túl fárasztó lenne. Tanáraink így szombatonként is bejárnak az iskolába, és foglalkoznak a tanulókkal, holott ezért a pluszmunkáért nem jár pluszpénz. Szeretnénk, ha a tanulóink minél jobb eredményt érnének el. A tanároknak is ez a céljuk. A kisérettségi eredményei alapján értékeli ugyanis a minisztérium az iskolák és a tanárok munkáját. Nálunk kötelező a szülői aláírás, ha a gyerek nem jár előkészítőkre. Csak akkor vagyok biztos abban, hogy a szülő is értesült ezekről az órákról.
Ezek szerint valóban nincs szükség magánórákra?
– Ha a gyerek egész évben rendszeresen tanult, nem hanyagolta el a házi feladatokat, és kialakultak a tanulási szokásai, akkor nincs. Az iskolában elsajátítottak és az előkészítő órák segítségével simán megoldhatja a feladatokat. Tapasztalom szerint azok a szülők választják a magánórákat, akik nem biztosak abban, hogy a gyerek tanul otthon. Ez egyfajta biztosíték: a magánórákon legalább biztosan figyel.
Melyek az érdeklődési körök? Merre terveznek továbbtanulni a nyolcadikosok?
– Két hete azt mondták, még gondolkodnak, de nyolcvan százalékuk már eldöntötte. Tanulóink tíz százaléka tervez csupán gimnáziumba menni. Akik Kelebián és a környékén laknak, túlnyomórészt földműveléssel foglalkoznak, és úgy gondolják, a gyereknek elég a hároméves iskola. A munkalehetőségeket figyelembe véve nincs is motivációjuk. Jó mesterséget szeretnének, mert rossz körülmények között élnek. Ez a tanulóink nagy hányadára vonatkozik. Ezerkétszáz tanulónk egyharmada jogosult az ingyenes uzsonnára. Nem vagyunk összemérhetők más városi iskolával.
Tapasztalja-e azt, hogy olykor a szülők túlzottan hajtják a gyerekeket?
– Szélsőséges esetek mindig vannak. Egyes szülők valóban túl sokat követelnek a gyerekektől, akiknek a képességei ezt nem engedik meg. Arra is törekszünk, hogy ezt felmérjük, és a szülőkkel együtt megoldjuk, hogy ne jelöljék meg a gyerekek azokat az iskolákat, ahova semmi esélyük sincs bejutni. Ehhez rendelkezésükre állnak az osztályfőnökök, a pedagógusunk és a pszichológusunk, valamint jómagam is foglalkozok a nyolcadikosokkal. Ilyen jellegű tanácsadás a munkaközvetítőben is folyik.
Mennyire informáltak a tanulók és a szülők a középiskolák kínálta lehetőségekkel?
– Szabadkán ez jól meg van szervezve. Nyílt napokat tartanak a középiskolák, eljönnek bemutatkozni, és az oktatási kiállítás is információkat nyújthat. A szülők viszont nem igazán élnek ezekkel a lehetőségekkel. A nyílt napokat márpedig azért tartják leginkább hétvégeken, hogy lehetőleg a szülők is elmehessenek rá. Szerintem jobb szülővel menni, mint osztályfőnökkel, mert jobban ismerik a gyerekük képességeit.
Mit tehetnek a szülők, hogy gyerekük sikeresen vegye az akadályokat?
– Sokkal többet, mint amennyit tesznek. Leülni és megtárgyalni a lehetőségeket. A gyerek pártját fogni és támogatni. Ellenőrizni, tanul-e, ezt ugyanis némelyik szülő helytelenül a gyerekre bízza. Igaz, hogy manapság fizikailag fejlettebbek, de mégis gyerekek. A szülőknek határozottabbaknak és következetesebbeknek kellene lenniük. Nagyon fontos a szerepük a pályaválasztásban.
