A IV/11 ma helyetted is iszik!; Ha tanultunk volna, urak lehettünk volna. Most azonban az építkezésen vedelhetjük a sört – ilyen, és hasonló feliratú, egyenruhaszerű színes trikókat hordanak már napok óta az újvidéki végzős középiskolások, többségük csoportokba verődve, hangosan énekelve, kiabálva, sörös dobozokat szorongatva járja a várost. Kedvenc gyülekezőhelyük a Strand (felvételünk a belvárosban, az Ifjú párok terén készült), a jó időjárás idecsalogatja őket, ha kifizetik a belépőjegyet, szó nélkül beengedik őket. Bent egy emelvény körül szórakoznak, isznak, barátkoznak. Ha nem lennének köztük formás idomú, üde hölgyikék, első látásra azt gondolhatnánk, modortalan szurkolók tombolásának vagyunk szemtanúi. Kicsit jobban odafigyelve azonban rájövünk, hogy a diákok szövege, éneke és viselkedése is merőben különbözik a stadionra tartó primitív, undorító söpredék attitűdjétől – nótájuk nem sért senkit, szemtanúi voltunk egy kedves jelenetnek is: az egyik, enyhén illuminált állapotban lévő suhanc az egyik limani utcában kivált a csoportból, odalépett egy botokkal járó nénihez, hangosan ráköszönt, és megkérdezte, hogy szüksége van-e segítségre. A kérdést valószínűleg stósznak szánta, de ha a néni megkérte volna, hogy vigye haza a szatyrát, egész biztosan nem utasította volna el. Tehát: ha hangosak is, részegek is, esetenként trágár szavakat használnak, ne haragudjunk rájuk, jó gyerekek! Kívánunk nekik sok szerencsét!
