Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának (BTK) Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke idén ünnepelte fennállásának ötvenötödik évfordulóját. A jelentős jubileum előtt a tanszék nagyszabású, egész éves ünnepi programmal tisztelgett, amelyen több neves szakember is részt vett. Az idei év programjáról, a tanszék múltjáról, jelenéről, valamint jövőbeli terveiről beszélgettünk dr. Csányi Erzsébet tanszékvezetővel.
A tanszék és a BTK is jubilált ebben az évben, az előbbi létezésének ötvenötödik, utóbbi pedig hatvanadik évfordulóját ünnepelte. Milyen programokat szervezett ennek apropóján a tanszék?
– Az idei tanszéknapon, október 21-én felavattuk a Sinkó Ervin Termet, és emléktáblát helyeztünk el alapítónk tiszteletére. Sinkó Ervin 1959. október 21-i székfoglaló beszédével kezdte meg működését a Magyar Tanszék, amely ötvenöt éves tevékenységével a legrégebbi felsőoktatási intézmények közé tartozik Vajdaságban. A kar fennállásának 60. évfordulójához az ünnep eszmekörét tematizáló 9. Kontextus konferencia megtartásával járultunk hozzá december 5-én, s ezzel – azt hiszem – kiemelkedő módon irányítottuk a figyelmet a magyar tudományosság munkatársaink által művelt területeire, a magyar nyelvű kutatások jelentőségére, színvonalára, fejlődési tendenciáira itt Vajdaságban. Ezt a tevékenységet a tartományi tudományügyi titkárság is megkülönböztetett projekttámogatásban részesíti.
Több éve futó, tradicionális rendezvénysorozatokkal rendelkeznek, amelyeken bemutatják a tanszék kiadványait, nyelvészeti és irodalmi kérdéseket járnak körbe. Ezeken a programokon sok esetben jeles vendégek is megjelennek. Kik tették önöknél tiszteletüket ebben az évben, illetve az évek folyamán?
– 2012 óta Kontaktzóna címmel rendszeresítettük nyitott művelődési-képzési programjainkat. Újvidéken ezzel nemcsak a hallgatóinknak biztosítunk alternatív képzési formát és kapcsoljuk be őket a kulturális közéletbe, hanem Újvidék magyar művelődési életének is fontos pillérévé váltunk. Vendégeink voltak: Amedeo di Francesco a Nápolyi Egyetemről, Thomka Beáta és Müller Péter a Pécsi Tudományegyetemről, Bordás Sándor a bajai Eötvös József Főiskoláról, az írók-költők közül Zalán Tibor, Garaczi László, Géczi János, Reményi József Tamás, Fenyvesi Ottó, Végel László. Konferenciáinkon részt vettek olyan jeles tudósok, mint dr. Lengyel Zsolt professor emeritus a veszprémi Pannon Egyetemről, dr. Imre Attila a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemről Romániából, dr. Csernicskó István a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskoláról, dr. Presinszky Károly a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemről Szlovákiából, dr. Török Tamás a komáromi Selye János Egyetemről Szlovákiából, dr. Papp Andrea, az ELTE-ről, Budapestről stb.
A tanszék már huzamosabb ideje szenved könyvtárosproblémáktól. Mesélne erről?
– Korábbi könyvtárosunk nyugdíjba vonulása után egyéves szerződéssel dolgozott a szemináriumi könyvtárban egy fiatal, kiváló könyvtáros, de ezután életbe lépett a létszámstop-törvény, ennek következtében a kar nem tudta őt tovább alkalmazni. Azóta érdemben megoldatlan ez a probléma – minden folyamodványunk ellenére. Januártól azonban változást remélünk a törvényben, és ha a jelek szerint az anyagi hátteret nem is biztosítja az állam, akkor is meg szeretnénk oldani ezt a kérdést. Vannak másféle káderproblémáink is. A karon évek óta gond biztosítani két vendégtanárunk alkalmazásának anyagi feltételeit. A pedagógia és a filozófia kurzusokról van szó. A pszichológiát sikerült megoldanunk házon belül.
A Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéket többen is a vajdasági magyarság csúcsintézményeként emlegetik. Kifejtené az olvasóknak, hogy ez mit jelent?
– A Magyar Tanszék Vajdaság legrégibb egyetemi katedrái közé tartozik, sok tudós életmű épült be a tanszék életébe, történetébe. Az ötvenöt év alatt a tanszéken mintegy 800-an szereztek egyetemi oklevelet. A magyartanárképzés, a fordítók, könyvtárosok, újságírók kinevelése révén az elmúlt évtizedekben a Magyar Tanszék biztosította Vajdaságban a magyar humánértelmiség zömét. Ez az intézmény nemzedékeknek adott esélyt és hitet a szakmai-szellemi kibontakozáshoz, egzisztenciateremtéshez, tudomány-, kultúra- és irodalomteremtéshez.
A Magyar Tanszék megalapítása minőségi fordulatot jelentett, identitásformáló és kisugárzó ereje érezhető volt a kezdetektől és ezt a szerepét megőrizte a mai napig. A tanszék a magyarnyelvűség hordozóintézménye a vajdasági felsőoktatásban és tudományosságban több vonatkozásban is. Mivel a vajdasági magyar egyetemi hallgatók túlnyomó többsége ma is szerbül végzi stúdiumait, ezért nekünk az oktatáson, kutatáson túlmutató kulturális kohéziós szerepet is be kell töltenünk a karon, de annál sokkal tágabb körben is.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a vajdasági magyarság eme csúcsintézménye ellen a Magyar Szó az idén márciusban példátlan lejárató hadjáratot kezdett, a tanszéki vezetés megszólaltatásának megkerülésével, tendenciózus félinformációkkal, mesterségesen generált lincshangulattal, a szerb tájékoztatási törvényt tiporva kísérelte meg aláásni a tanszék és a bölcsészkar tekintélyét – óriási károkat okozva a hatvanéves múltra tekintő intézménynek, egyetemi oktatóinknak, hallgatóinknak és egész nemzeti közösségünknek.
Tudni kell, hogy a tanszéken 2012 októberében paradigmaváltásra került sor, a tanszék új vezetése azóta új kánon mentén tevékenykedik (elhatárolódunk a korábbi honosítási ügyektől stb.), a megkövült hierarchia képviselői viszont még mindig szeretnék visszafelé forgatni a történelem kerekét. A tanszéki munkaközösség titkos szavazással, abszolút többséggel meghozott döntéseinek erkölcsi-szakmai méltóságához azonban kétség nem férhet. A tanszék az egyetemi autonómia jegyében továbbra is kitart a politikai befolyásolástól mentes működés mellett.
Együttműködési megállapodást írtak alá nemrégiben az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara és a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar képviselői. Milyen lehetőségeket szavatol ez a megállapodás a két intézmény számára?
– Ha a magyar nyelvű felsőoktatási intézményesülés ívét vizsgáljuk Vajdaságban, akkor azt látjuk, hogy az Újvidéki Egyetem fejlődéstörténetében a 20. században létfontosságú döntés volt a Magyar Tanszék létrehozása, majd később a Művészeti Akadémia magyar színitagozatának beindítása. A 21. század elején, 2006-ban viszont sikerült megalapítani a Tanítóképző Kart, s a tanszéknek mint legidősebb intézménynek az a szerepe, hogy segítse a további fejlődési utak megtalálását. Jelen megállapodás keretbe foglalja mindazokat a tevékenységi formákat, amelyeket három évvel ezelőtt indítottunk be, véleményünk szerint fontos, hogy összekössük a Magyar Tanszék és a Tanítóképző hallgatóit, tanárait, s hogy kialakítsunk egy távlatosabb gondolkodást. Jelenleg van egy közös egyetemista esszépályázatunk, közös szónokversenyünk, valamint a vajdasági magyar tudományosság szempontjából alapvető fontosságúak a két kar közös tudományos projektumai, konferenciái is.
Az idei tanévből még hátramaradt pár hét az első szemeszterből, valamint a teljes második szemeszter. Júliusig milyen programok várhatóak a tanszék keretein belül?
– Tavasszal a Kontaktzóna vendége lesz Kontra Ferenc, Ladik Katalin, Csík Mónika, Sándor Zoltán, Beszédes István és mások. A nyári szemeszterben a Balassi Intézet jóvoltából lektor érkezését várjuk, akinek a jelenléte igen fontos lesz a Kontaktzóna és magyarországi íróvendégekkel tartott műhelyek szempontjából is.
Végül, ejtsen néhány szót a tanszék következő évre vonatkozó terveiről!
– A tanszéken egy éve megnyitottuk és sikerrel működtetjük a Magyar Nyelvi Központot, ennek keretében a magyar mint idegen nyelv kurzusai futnak a polgárok számára. Jelenleg a Hungarológiai Kutatóközpontot indítjuk, amely a tudományos kutatásokat fogja össze és tervszerűsíti. Bekapcsolódtunk egy Horizont 2020-as pályázat előmunkálataiba, ami rendkívül jelentős a kapcsolati tőke és a források elnyerése szempontjából is. A piaci igényekre való tekintettel pillanatnyilag a Médiatudományi Tanszékkel közösen egy magyar nyelven folyó újságírói mesterszak akkreditációs dokumentációján dolgozunk, de terveink között szerepel egy szakfordítói mesterszak beindítása is.
